A Curiosity infravörös kameráinak a segítségével a NASA kutatói megvizsgálták a kőzetekben futó erezetet és víz nyomaira bukkantak. A kőzetek többségében vannak ilyen jelek, ebből a kutatók arra következtetnek, hogy a területen egykor sok víz lehetett. A felfedezés azért fontos, mert megerősíti azt a feltételezést, hogy a marsi egyenlítő közelében elhelyezkedő Gale-kráterben a körülmények alkalmasak lehettek az élet kialakulásához. A Curiosityt irányító csapat egy hete jelentette be, hogy a körülmények megfelelőek lehettek a mikroorganizmusok túléléséhez.
A jelenleg egy meghibásodás miatt pihen. A kényszerpihenő tovább tart, mint korábban tervezték, de a tervek szerint néhány nap alatt megjavítják a Mars-járót, miután folytathatja a fúrásokat és kőzetek gyűjtését. A meghibásodás néhány törlésre előkészített fájl okozta, amelyek közül az egyik még kapcsolatban állt egy használatban lévővel, így a törlési folyamat hibát generált, mely miatt a felderítő ismét biztonsági módba állt. A meghibásodás előtt a robotfelderítő „hazaüzent”,elküldte a Gale-kráter egyik kőzetkibúvásánál végzett fúrás mintáinak első elemzését.
Az amerikai űrkutatási Hivatal, a NASA szakemberei szerint múlt heti beszámolója szerint a marsjáró február elején vett kőzetmintájában kén mellett nitrogén, hidrogén, oxigén, foszfor és szén nyomaira bukkantak, vagyis a földi élet legfontosabb elemeire, az úgynevezett elsődleges biogén elemekre. A körülbelül 5-6 centiméter mélységből származó vegyületeket egymásba történő kémiai átalakítása akár ősi, a földi baktériumokhoz hasonló élőlények számára is energiaforrást jelenthetett. A Curiosity landolási helyén, a Gale-kráterben olyan erezett és szemcsés üledékes – 20 százalékos agyagtartalommal rendelkező – kőzetből vett mintát, amelynek formáját valaha víz alakíthatta.
– A víz, amely egykoron a Mars ezen térségében folyt, valószínűleg iható volt – közölte ekkor John Grotzinger, a Curiosity-program vezető kutatója.
A kutatók szerint a Gale-kráterről az elmúlt hónapokban bebizonyosodott, hogy több mint 3 milliárd évvel ezelőtt nedves környezet, valószínűleg egy tómeder volt, amelybe vízfolyások torkolltak a kráterperemi hegyvonulatokról. A Curiosity egy hordalékkúp előterében, a Yellowknife Bay nevű területen végezte el az első kőzetfúrást. Itt kamerája és orosz fejlesztésű neutronszondája több bizonyítékot talált a víz valamikori jelenlétére a Yellowknife-öbölben, mint a korábban vizsgált helyszíneken.
A fúrás során felszínre került minta ugyanakkor meglepő módon szürke árnyalatú, vagyis jelentős mértékben eltér a Spirit és Opportunity roverek kőzetcsiszoló eszközével vizsgált, vörös törmeléktől. A kutatók szerint a fúrásminta szürke árnyalatára vastartalmú ásványai adhatnak magyarázatot: a felszíni port vörösre színező, oxidált hematit helyett más változatok lehetnek benne. Ez pedig arra utal, hogy a terület múltbeli, nedves környezete nem volt olyan pusztítóan sós, savas kémhatású és oxidatív, mint az előző roverek által bejárt térségek. Így ha létezett élet a Marson, az sokkal kedvezőbb feltételeket találhatott a Gale-kráter ősi tóvizében, mint máshol a bolygó felszínén.
A kutatókat az is meglepte, hogy a vizsgált kőzetmintában különböző mértékben oxidált molekulákat találtak: oxidált, kevésbé oxidált és egyáltalán nem oxidált kémiai anyagokat egyaránt. Ez azért nagyon fontos, mert az oxidációs folyamatok (a kémiailag kötött) energia felszabadulásával járnak. A Földön ma is élnek olyan úgynevezett kemoszintetizáló baktériumok, amelyek szervetlen anyagok átalakításából nyerik az energiájukat, miközben például szulfidokból szulfátokat állítanak elő. A marsi mintában is találtak egymás mellett szulfidokat és szulfátokat, vagyis a kémiai energiát esetleges egykori marsi baktériumok is hasznosíthatták a múltban. Ha léteztek, akkor élhettek, amikor az első baktériumok a Földön, tehát körülbelül 3,5 milliárd évvel ezelőtt.
A NASA kutatói szerint évmilliókkal ezelőtt a Marson nem voltak annyira eloxidálva az anyagok, mint amit a most látunk a Mars erősen vörös, gyakorlatilag rozsdás felszínén. Ennek az ősi, élhetőbb bolygónak a nyomait találták meg a kőzetfúrás során, ezért volt fontos mélyebbről venni a mintát, és most először nem csak a felszínt borító málladékot vizsgálni. A NASA közleménye szerint a kőzetmintában valóban jelentősen több a különböző oxidációs fokú molekula, mint a korábban vizsgált felszíni porban. A kémiai energia egykori gazdagsága, valamint az egykori vizes környezet valóban potenciális élőhellyé tették a Gale-kráter aljzatát hosszú évmilliárdokkal ezelőtt.
Hogy valóban volt-e élet, annak megállapítása még várat magára. A Curiosity a mostani felfedezéssel tulajdonképpen teljesítette elsődleges feladatát – pedig még hátravan a fő tudományos programja, a becsapódási medence közepén terpeszkedő, 5 kilométer magas Aeolis Mons-hegy oldalában lévő rétegek vizsgálata.
A NASA 2,5 milliárd dolláros összköltségű, csaknem két évre tervezett Curiosity-programjának célja, hogy kiderítse, létezhettek-e valamikor a Marson mikrobiális életformák kifejlődését lehetővé tévő feltételek. A korai eredmények szerint a válasz, igen. Az esetleges kövületek vagy életnyomok kimutatására azonban nem alkalmasak a műszerei. Ez a tervek szerint 2020-ban induló új leszállóegység feladata lesz. A marsjáró augusztus 6-án landolt a vörös bolygón. A szakemberek szerint a kőzet belsejébe hatolás egyfajta időkapszulát nyithat meg, amely 3-4 milliárd évre visszamenőleg engedhet bepillantást a bolygó történetébe.
