A PANSTARRS (C/2011 L4) jelű üstökös 2013. március 10-én volt a legkisebb távolságra, 45 millió kilométerre a Naptól. Ezzel a legbelső bolygó, a Merkúr pályáján belülre került, ahol körülbelül 10-szer olyan intenzív napsugárzást kellett elviselnie, mint ami bennünket ér a Földön. Jelenlegi fényessége 2-3 magnitudó, vagyis még látható (a Göncölszekér csillagai 1-2 magnitudóval fénylenek). A telihold (márc. 27.) után, a hónap utolsó napjaiban (29-31-e hétvégéjén) másfél órával napnyugta után 15-18 fok magasan, még kedvező körülmények között láthatjuk a várhatóan még 4 magnitúdó körüli, szép porcsóvával rendelkező égitestet.
Az üstökös észlelésével napnyugta után körülbelül egy órával, azaz 19 óra körül érdemes próbálkozni. Ekkor körülbelül 15 fokkal ("egy arasznyival") lesz a látóhatár fölött, szinte pontosan nyugati irányban
A PANSTARRS az héten vált láthatóvá az északi féltekén élők számára (így számunkra is), mert pályája miatt korábban csak a déli féltekéről lehetett megfigyelni. Mivel az üstökös most fizikailag közel van a Naphoz, az égbolton is közel mutatkozik hozzá. Ezért csak közvetlenül napnyugta után van esélyünk megpillantani. Március 12-én lehetett először észlelni. Közvetlenül napnyugta után kezdjük fürkészni a nyugati horizontot – binokulárral, de egy kis szerencsével szabad szemmel is látható még -, és keressünk egy ködös (diffúz) pontot, amelyből egy egyenes vonal indul el felfelé (utóbbi a csóva). Figyelni kell az időpontra: ha túl korán próbálkozunk, még nem látjuk az üstököst a napfénytől, ha pedig túl későn, akkor már lenyugszik.
Bár a Földről sem mindennapi látvány a március elejétől már területünkről is megfigyelhető PANSTARRS-üstökös, az igazi csodát akkor látjuk, ha a NASA napfigyelő műholdjának, a STEREO-nak a képeit nézzük.
A március 10-től öt napon keresztül rögzített képek egymás után fűzve egy olyan time-lapse videót adnak ki, amiben nemcsak a C/2011 L4 katalógusjelű üstökös látszik kiválóan, de egy szuperforró naprészecskékből álló koronakitörés felhője is. Bár a STEREO szögéből nézve úgy tűnik, mintha a kitörés anyaga az üstököst is eltalálná, valójában ez nem történt meg.
A STEREO-n alkalmazott speciális kamerák az üstökös csóvájának jellemzőit is szokatlan részletességgel mutatják meg. A PANSTARRS az első abból a két üstökösből, amit az északi félteke népessége is láthat anélkül, hogy nagy teljesítményű csillagászati felszerelésbe ölné a pénzét. A szakemberek a most látható jelenségnél is többet várnak az ISON nevű, C/2012 S1 kódjelű, egyelőre még nagyon messze járó üstököstől is.
Egyes vélemények szerint az ISON év végére olyan a napközelség miatt olyan fényes lehet, hogy akár a nappali égbolton, szabad szemmel is észre lehet majd venni. Mivel azonban az ISON úgynevezett új üstökös, vagyis még sosem került közel a Naphoz, előfordulhat, hogy az üstökös még azelőtt darabokra hullik, hogy látványosság válna belőle, ahogy ez korábban jó néhány esetben megtörtént már.
