Régen kizárólag a fő helyet elfoglaló szürke doboz, az asztali PC csatlakozott az internetre, mégpedig kábeles kapcsolaton keresztül. Ehhez képest ma már a vezeték nélküli kapcsolatok dominálnak, a világon pedig az internetre naponta több százmillió otthoni hálózat kapcsolódik, hogy aztán a routerek mögött számtalan más eszköz, például notebook, táblagép, okostelefon és lakásautomatizálási rendszer is a világhálóra kerüljön. Sok helyen ezeket még mindenféle szórakoztatóelektronikai eszközök, tévék, audio- és videolejátszók, NAS-ok is kiegészítik. A jövőben pedig egészen biztos, hogy ez a szám nem csökken, hanem nő, ahogy a tárgyak internete és vele az okosvillanykörték, -zárak és -hűtőszekrények is helyet követelnek majd. Ezt az óriási és növekvő rádiós adatforgalmat a router menedzseli, tehát ennek képességei, beállításai és helye a lakásban már alapból megszabja a hálózat minőségét – amelyet persze a környezeti paraméterek, így a lakás kialakítása, a közeli hálózatok és más rádiós eszközök működése is befolyásol, hiszen a rádiós spektrumban egyre fogy a hely. A WLAN optimális beállításain túl átnézzük azokat a fontos jellemzőket is, amelyek szükségesek ahhoz, hogy egy Wi-Fi-hálózat jól működjön, így a hatótávolságot és a biztonságot is. Ennek kapcsán megnézzük a routerek beállítási lehetőségeit, és vetünk egy pillantást az okosotthonos eszközökkel kapcsolatos hibalehetőségekre is.
Ha egy notebookon vagy okostelefonon megnézzük az elérhető Wi-Fi-hálózatokat, akkor különösen városi környezetben látjuk majd, hogy tíz vagy még több WLAN is fogható egy adott pontban. Ezek mindegyike a 2,4 és 5 GHz-es frekvenciatartományt használja, ráadásul az előbbit más eszközök, például vezeték nélküli billentyűzetek, Bluetooth-adapterek és bébi monitorok is igénybe veszik, de ebben a tartományban sugároznak zavaró jeleket a műholdas tévéadást továbbító kábelek és a nagy monitorok. A 2,4 GHz-es sávot 2,412 és 2,472 MHz között 14 csatornára osztották. Ezek közül a monitorok elsősorban a felső tartományt, a mikrohullámú sütők pedig a 9-10-es csatornákat zavarják. Azt, hogy az akadozó netkapcsolatért ez a zavarás, és nem pedig az internetszolgáltató a felelős, viszonylag egyszerűen kideríthetjük például a speedtest.net weboldal segítségével, míg a Jperf alkalmazás az otthoni hálózatban rendelkezésre álló sávszélesség mérését teszi lehetővé.
Hálózati minőség mérése, optimalizálás, beállítások
A Jperf, illetve a mögötte álló Iperf elsősorban arra képes, hogy meghatározza két hálózati végpont között elérhető sávszélességet. Ez a két végpont lehet két LAN-ra vagy WLAN-ra kapcsolódó számítógép. Használatához először csomagoljuk ki az egyik PC-re a zip fájlt, majd indítsuk el a programot a Jperf.bat fájlra kattintva (a futtatáshoz szükség van a Java Runtime Enviroment jelenlétére is). A programban a Choose iPerf Mode lehetőségnél válaszszuk a Server üzemmódot. Most fogjunk egy noteszgépet, amelyik a WLAN-hálózatra csatlakozik, és erre is telepítsük a Jperfet, de ezúttal a Client üzemmódot aktiváljuk. A Server address mezőben meg kell adnunk a szerver szerepét betöltő PC IP-címét, amit a routerből vagy a gépen a parancssorban kiadott ipconfog /all paranccsal deríthetünk ki. A programot végül a Run iPerf! paranccsal indíthatjuk el. Maga a szoftver ezután nem tesz mást, mint – alapértelmezésben tíz másodpercig – adatokat küld a kliensről a szerver felé, és az ennek során mért sávszélességet ábrázolja grafikusan. Ha szeretnénk, az adatküldés paramétereit is megváltoztathatjuk, például megnövelhetjük ezt a tíz másodpercet a pontosabb végeredmény érdekében. Mindenképpen érdemes a lakás több pontjára is elvinni a noteszgépet, és elvégezni a mérést, hogy kiderítsük, mennyire egyenletes a lefedettség, ami egyben a router optimális helyének megállapításában is segít (az már eleve hasznos, ha nem egy szekrény alatt, hanem a tetején helyezzük el).
A gyenge vétel sok esetben nem a helynek, hanem a rosszul kiválasztott csatornának köszönhető. Ezen szerencsére könnyebb is javítani azzal, ha a routerben olyan csatornára váltunk, ahol kevésbé okoz gondot a környezeti zavarás. Az Acrylic Wi-Fi Home nevű szoftver segítségével kideríthetjük, hogy egy adott helyen mennyire foglaltak bizonyos csatornák. Miután elindítottuk a programot, kattintsunk a jobb felső sarokban a sávos ikonra, és váltsunk Advanced Mode-ba. Most lent a 2,4 GHz APs Channels fülön láthatjuk, hogy a környezetünkben elérhető WLAN-hálózatok mely csatornákat használják, a mellette levő fülön pedig ugyanezt az 5 GHz-es sávban. Minél nagyobb a lefedettsége egy adott csatornának, és minél magasabbak ezek az ívek, annál kevésbé szabad ez a rádiós tartomány. Alternatív megoldásként notebook helyett egy táblagépet vagy okostelefont is használhatunk: a Play Áruházban elérhető ingyenes WiFi Analyzer ugyan ezeket az információkat mutatja meg, ráadásul egy okostelefon még könnyebben is hordozható. Bármelyik megoldást választjuk is, a lényeg az, hogy könnyen kideríthető, ha routerünk egy már eleve nagyon foglalt csatornán próbál működni. De az is előfordulhat, hogy a router helyén egy adott csatorna még szabad, ám a kliens olyan szobában van, ahol teljesen mások a rádiós jellemzők – ebben az esetben kénytelenek leszünk az automata csatornaválasztást manuálisra kapcsolni. A Fritz!Box esetében ezt a Wireless/Radio Channel menüben, az Adjust radio channel rádiógombbal tehetjük meg. Miután ezt kiválasztottuk, a jobb oldali legördülő menükkel a 2,4 és 5 GHz-es tartományban is megadhatjuk az ideális csatornákat. Először érdemes az 1, 5, 9 és 13-as csatornákkal próbálkozni, mert ezek nem „lógnak rá” a mellettük lévőkre. Ha közvetlenül egymás melletti csatornákat választunk, azzal csökkentjük a sebességet, nagyjából úgy, ahogy az autóút is bedugul, ha valaki direkt a két sáv között autózik. Azt sem árt ellenőrizni, hogy a 12-13-as csatorna használata engedélyezett-e.
Ha Fritz!Box routerünk van, akkor előfordulhat, hogy az az egyébként 40 MHz széles sávokat automatikusan 20 MHzre korlátozza, ezzel gyakorlatilag felezve az elérhető sebességet. A router erre akkor kényszerül, ha a kiválasztott WLAN-csatorna túlzottan zsúfolt. Ezt az automatikus váltást kikapcsolhatjuk, ha az előbbi oldalon az Additional settingsre kattintunk, és letiltjuk a Wireless coexistence enabled opciót. Ne higgyük azonban azt, hogy ezzel automatikusan dupláztuk is a sebességet, ha ugyanis a 40 Mhz-es sávon nagy az interferencia, akkor előfordulhat, hogy az adatcsomagokat többször is újra kell küldeni, ez pedig nem felezi, hanem akár harmadolja is a sávszélességet. Szerencsére a Jperf segítségével kideríthető, hogy melyik beállítás az optimális.
Még ha a mérőprogramok segítségével sikerült is megtalálni a router ideális helyét, azt semmi sem garantálja, hogy a lakás minden sarkában tökéletes lesz a vétel. Ha a távolabbi szobákban nem lenne elegendő a sávszélesség, akkor ajánlatos egy repeater beépítése a hálózatba, amely a router rádiójelét „terjeszti ki”. Amikor repeatert választunk, figyeljünk oda, hogy ne a legrosszabb helyen próbáljunk meg spórolni! Például a csak 2,4 GHz-en dolgozó repeaterek nagy gondja, hogy ugyanazon a csatornán adnak és vesznek – gyakorlatilag tehát felezik a sávszélességet. A leghatékonyabb egy kétsávos router és egy kétsávos repeater kombinációja. Ezek a 2,4 és az 5 GHz-es sáv nyújtotta lehetőségeket is kihasználják, így a repeater által létrehozott alhálózatban is a teljes sávszélesség áll rendelkezésre. Az ilyen működéshez szükséges beállításokat általában automatikusan elvégzik a készülékek, ha egyazon gyártótól származnak, tehát például egy Fritz!Box routernél és a Fritz!WLAN 1160 esetében.
A repeater ideális helyzetének megtalálása kicsit trükkös: először is, el kell érnie a router által korábban nem vagy csak gyengén lefedett területeket, másrészt meg kell maradni a megfelelő sebességű kapcsolatnak a router felé is, különben nem sokra megyünk az új, erős, de igen lassú hálózattal. Az AVM repeatereken egy LED-sor mutatja, hogy a router jele milyen erős, de ezzel legfeljebb nagy vonalakban találhatjuk meg az ideális pontot, úgyhogy a finomhangoláshoz inkább használjuk a Jperf méréseit. Ehhez kapcsolódjunk noteszgépünkkel a Fritz!Boxhoz, és írjuk be a böngészőbe a fritz.box/support.lua címet. Miután jelszavunkkal beléptünk, a felületen görgessünk le alulra, a Measure Throughput szekcióhoz, és tegyünk pipát az Enable measuring point for an Iperf client in the home network, port 4711 for TCP and UDP opció elé. Ezzel a router egy Iperf-kiszolgálót indít, amelyhez a Jperffel tudunk csatlakozni. Menjünk most a noteszgéppel egy gyengén lefedett területre, a repeatert pedig helyezzük el úgy a router és a notebook között, hogy a jelerősséget mutató LED-ek még a lehető legjobb képet mutassák. Most mérjünk egy sávszélességet a notebook és a router között a Jperf segítségével, és jegyezzük fel az eredményt. Ezután változtassunk a repeater helyzetén, ismételjük meg a mérést, és hasonlítsuk össze a kapott sávszélességet az előzővel – a lépéseket ismételve meg fogjuk találni azt a pontot, ahol a legjobb sávszélességet érhetjük el.
Sok router többre képes annál, mint amit mi ki tudunk hozni belőle, mert a gyártó a felhasználói felületen nem minden beállításhoz ad hozzáférést. Alternatív firmware segítségével azonban elérhetjük ezeket a rejtett kapcsolókat, és az utolsó teljesítménymorzsákat is kihozhatjuk a routerből. De a beállításokat akkor is érdemes átnézni, ha a mi routerünkhöz nem lenne ilyen alternatív firmware.
A nyílt forráskódú alternatív firmware-ek közül a dd-wrt (dd-wrt.com) a legnépszerűbb. Weboldalán rengeteg népszerű routerre megtaláljuk a megfelelő verziót, a telepítés pedig a készülék szokásos frissítési funkciójának segítségével történik. Az új alapprogrammal aztán több WLAN-hálózatot is létrehozhatunk, vagy indíthatunk saját médiaszervert. A dd-wrt különösen jó akkor, ha okostelefonnal kapcsolódunk hozzá, az App Store-ban és a Play Áruházban ugyanis külön kliens is elérhető hozzá, amelynek segítségével például a helyi hálózaton található eszközöket felkelthetjük hibernált vagy készenléti állapotukból – médialejátszók távirányításakor ez kifejezetten jól jöhet. Egy másik extra szolgáltatás a névtelen böngészésben segít, a dd-wrt ugyanis lehetővé teszi a routerrel a direkt kapcsolatot a Tor-hálózat felé. A Fritz!Box routerekre nem érhető el a dd-wrt, de az AVM az avm.de/fritz-labor oldalon kínál néhány érdekességet.
A megfelelő beállításokkal a router fogyasztását is csökkenthetjük – még ha csak pár wattról van is szó, ne feledjük, hogy ez a készülék egész nap működik, így az éves számlában már felismerhető különbséget okozhatunk. Viszonylag sokat fogyaszt például a WLAN-rádió, így ha nincs rá szükség, és a router rendelkezik ezt lehetővé tevő szolgáltatással, akkor kapcsoljuk is ki. A Fritz!Box esetében a ki- és bekapcsolást órarendhez is köthetjük: látogassunk el a kezelőfelületen a Wireless/Schedule menübe, és a Switch off wireless network according to schedule opció aktiválása után beállíthatjuk, hogy mikor üzemeljen a rádió és mikor nem. Más routereknél ezt csak nappali/esti bontásban szabályozhatjuk, de ha az előbbiekben említett dd-wrt-t használjuk, akkor jóval több opciót kapunk. A Fritz!Box felhasználói számára még egy fogyasztással kapcsolatos beállítás fontos: ezek a készülékek képesek az egyes Ethernet-portokat a kevesebb energiát igénylő 10/100-as sebességen üzemeltetni. Ennek azonban csak akkor van értelme, ha tényleg egy alacsony sávszélességű eszköz kapcsolódik ide, különben a minimális mértékű megtakarítható energia nem éri meg azt, hogy tizedére csökken a sávszélesség. A beállítást mindenesetre a Home network/Home network overview/Network settings ablakban, a LAN Settings részen találjuk. Jelentősebb fogyasztásbeli ugráshoz azonban le kell cserélnünk a routert egy modernebb darabra. Ha azt szeretnénk, hogy a fáradságosan elvégzett beállítások ne vesszenek el, akkor exportálni kell azokat, és utána importálni az új példányba – ez persze csak egyforma gyártmányok között működik. A Fritz!Box esetén a System/Backup/Save oldalon menthetjük és a System/Backup/Restore oldalon állíthatjuk vissza a beállításokat.
Miután készen vagyunk otthoni hálózatunk beállításával, és minden eszközt csatlakoztattunk hozzá, érdemes lezárni a további hozzáférést. Ennek legegyszerűbb módja egy MAC-szűrő beállítása, amely csak a már ismert eszközöket engedi csatlakozni. A Fritz!Box routerek esetében ezt a Wireless/Security/Encryption ablak alján található Do not allow any new wireless devices lehetőség bekapcsolásával aktiválhatjuk. Ha vendégek jönnének, akkor számukra inkább hozzunk létre egy vendéghálózatot, amit pedig a Wireless/Guest network segítségével tehetünk meg. Azt, hogy routerünket eltérítették-e, a https://campaigns.f-secure.com/routerchecker/en_global/ weboldalon ellenőrizhetjük. Ez egy viszonylag egyszerű teszt, amely azt vizsgálja, hogy a készülék egy standard DNS-szerverhez csatlakozik-e. Amennyiben nem, akkor elképzelhető, hogy egy támadó módosította a beállításokat, és egy általa üzemeltetett DNS-kiszolgálót használunk a weboldalak eléréshez, ami viszont valamennyi hálózati eszközünkre veszélyt jelent.
Ha otthonunktól távol el kell érnünk egy érzékeny adatokkal dolgozó weboldalt, de csak nyilvános WLAN-hálózatok állnak rendelkezésre, akkor használjunk VPN-kapcsolatot, amely titkosítja az adatforgalmat. A Fritz!Box saját VPN-szervert kínál ehhez. Más routerek felhasználóinak különböző ingyenes VPN-szol gáltatások állnak rendelkezésre, például a CyberGhostot (www.cyberghostvpn.com), itt azonban fel kell készülni a korlátozott sávszélességre.
A hálózati tárolók, röviden NAS-ok igazán népszerűek lettek az utóbbi időben, és a jobb márkáknál, így a QNAP-nál vagy a Synologynál komplett alkalmazásboltot is találunk hozzájuk, amivel ebből az eszközből egy nagy tudású otthoni szervert készíthetünk, médialejátszótól az okosotthon-vezérlőig számtalan funkcióval felruházva őket. Ugyanakkor pont ezek az extra szolgáltatások jelentik a legnagyobb veszélyt, a nyitva hagyott portok és ismeretlen szoftverek remek célpontot kínálnak a támadóknak, a megfertőzött NAS-okból pedig még zombihálózatot is készítettek már hackerek. A világhálón külön kereső is működik a nyitott portokkal rendelkező webes eszközökre (shodan.io), úgyhogy ne gondoljuk, hogy egyszerűen el tudunk bújni, inkább figyeljünk oda a helyes beállításokra. Az első fontos pont, hogy a firmware-t tartsuk frissen, hogy a lehető legkevesebb biztonsági réssel kelljen számolnunk. Az alap értelmezett felhasználónév/jelszó párost mindenképpen változtassuk meg (ez egyébként igaz valamennyi hálózati eszközre), és kapcsoljunk ki minden olyan szolgáltatást, amelyet nem használunk. Ha nem kell az FTP, az UPnP és társaik, akkor a kezelőfelületen tiltsuk le ezeket. A QNAP esetében ezt a Vezérlőpult/Hálózati szolgáltatások részben tehetjük meg az FTP és a Szolgáltatás felderítése ikonok segítségével. Ezenkívül kapcsoljuk be a Vezérlőpult/ Rendszerbeállítások/Biztonság alatt található Hálózatvédelem funkciót, amely az egy adott helyről érkező sikertelen belépési próbálkozások után blokkolja ezt az IP-címet. Erre a próbálgatásos támadások elleni védekezés miatt van szükség.
Szerte a világhálón szabadon hozzáférhető IP-kamerák ezrei várják a kukkolókat – egész fórumok vannak, ahol kizárólag nyitott vagy gyenge jelszóval védett kamerák címeit és hozzáférési adatait teszik közzé. Ez annak köszönhető, hogy sok kameragyártó úgy is lehetővé teszi ezeknek az eszközöknek a beállítását, hogy a felhasználó nem ad meg külön jelszót. Mi ne essünk ebbe a hibába, és abba sem, hogy a gyárilag adott jelszót nem változtatjuk meg: az admin/admin és hasonló kombinációk senki ellen nem védenek. Ha lehet, a rendszergazdai fiók távoli elérését inkább kapcsoljuk is ki, és használjunk külön fiókot a stream eléréséhez.
A számítógépeken túl ma már intelligens villanykörték, lakásautomatizálási rendszerek és távolból vezérelhető termosztátok is csatlakoznak a világhálóra, az olyan kiegészítőkkel, mint az IFTTT vagy a Conrad Connect pedig ezeket akár össze is kapcsolhatjuk és programozhatjuk. Az igen népszerű IFTTT az If This Than That rövidítése, és ahogy a magyarra fordított elnevezésből is látszik (Ha ez, akkor az), feltételes programozást tesz lehetővé, a támogatott eszközöknél bizonyos funkció kat aktiválhatunk, ha a megadott feltételek teljesülnek. Ehhez pusztán csak a weboldalon elérhető „appleteket” kell összekapcsolnunk a különböző szolgáltatásokkal. Ha például egy ConnectedDriveval rendelkező BMW-nk van, akkor létrehozhatunk egy appletet arra, hogy ha bekanyarodunk az utcánkba, magától kinyíljon az intelligens garázskapu. Az igazán profi a rendszerben azonban az, hogy saját magunk is létrehozhatunk appleteket. Tegyük fel, hogy szeretnénk a kertben álló fenyőfát minden karácsonykor kivilágítani, és erre Belkin WeMo lámpákat használnánk. Ehhez a New Applet menüben kattintsunk a kék Thisre. Itt adjuk meg a Date/Time mezőben az Every year 24th of December, 6 am időpontot, majd kattintsunk a That gombra, válaszszuk ki a Belkin lámpát, kössük össze a rendszerrel, és válasszuk ki a megfelelő státuszt – ebben az esetben az On-t, amire váltani kell, ha az If részen megadott feltétel teljesül. Ezzel készen is vagyunk. Az ingyenes Conrad Connect (https:// conradconnect.de/en/) az IFTTT-hez rendkívül hasonlóan működik, de kezdő felhasználók számára valamivel kényelmesebb drag&drop módon kezelhető. A támogatott eszközök listája azonban egyelőre szűkebb, a Devolo, Fitbit, Garmin, Logitech, Myfox, Netatmo, Osram, Philips Polar, Hue és Smappee termékeket ismeri.
Füstérzékelő a hálózaton
Ha ég valami, gyorsan kell cselekedni, így az új, okosnak minősített tűzjelzők szorosan együttműködnek a lakás többi elemével és a riasztóval is, az úton lévő lakástulajdonost pedig SMS-ben vagy e-mailben is képesek értesíteni. A legtöbb ilyen eszköz azonban nem önálló egység, hanem sokszor igen drága csomagban vásárolható meg, amely egy rádiós alapállomást is tartalmaz. Első pillantásra a WLAN-ra csatlakozó változatok kedvezőbb vételnek tűnnek, de ez biztonsági szempontból nem mindig van így. Az egyik ilyen WLAN-alapú füstérzékelő a Nest Protect, amely 120 euróért rendelhető külföldről – ebben az árban kapunk egy Wi-Fi-re csatlakozó érzékelőt, egy sokoldalú alkalmazást és hangos riasztási lehetőséget. Alternatív megoldás az amerikai Roost által készített „okos” akkumulátor – ez gyakorlatilag egy 9 voltos elem, amelybe Wi-Fi-adapter és egy apró mikrofon is került. Ha ezzel érzékeli, hogy a füstérzékelő riaszt, akkor az interneten keresztül értesítést küld nekünk. Ötletes, de csak a neten keresztül beszerezhető készülékről van szó, ami újonnan 80 dollárba kerül, nem olcsó mulatság tehát.
MU-MIMO a hálózaton
Az új routerek, így például a Fritz!Box 7580 már ismerik a többfelhasználós MiMO- (MU-MiMO) rendszert. Ez a speciális többantennás technológia különösen akkor jön jól, ha otthoni hálózatunkhoz több vezeték nélküli kliens is kapcsolódik egyszerre, és egyszerre igényelnek nagyobb sávszélességet is. Egy Mu-MIMO router akár négy párhuzamos adatfolyamot is képes külön kezelni egyszerre, így több klienssel is teljes sebességgel kommunikálhat. Szemben a hagyományos WLAN-rádióval, ezek irányított rádiójelek, így adott teljesítménnyel nagyobb hatótávolságot és sebességet kapunk. Jól hangzik, de van egy probléma: a kliensnek is ismernie kell a MU-MiMO-technológiát. Csak az ilyen Mu-MIMO-rádióval rendelkező klienseknél tudjuk kihasználni az irányított jelek nyújtotta előnyöket, a többi eszköz semmivel sem lesz gyorsabb, mint korábban. Az, hogy például a telefonunk támogatja-e a technológiát, a beépített Wi-Fi-chip tulajdonságaiból derül ki. Az iphone 7 egyébként nem MU-MiMO-képes, a Nexus 5X és a HTC One M8 azonban már igen.
Gyermekbiztonság
Sok modern router képes arra, hogy egyes kliensek elől elrejtsen bizonyos weboldalakat, ezzel pedig alapszintű gyerekvédelmi rendszert is kiépíthetünk. A Fritz!Box esetében ez a következőképp működik.
Először is létre kell hoznunk egy hozzáférési profilt ahhoz, hogy ehhez kapcsolódóan beállíthassuk a weboldalak szűrését. Ezt az Internet/Filters/Access profiles alatt tehetjük meg. Nyomjuk meg a New Access profile gombot, és a megjelenő ablakban először állítsuk be, hogy az adott felhasználó mikor és mennyi ideig lóghat az interneten, illetve hogy milyen weboldalakat látogathat meg. Amint kész, mentsük a profilt.
Ha egy eszközt össze akarunk kötni egy hozzáférési profillal, akkor az internet/Filters/parental controls ablakban keressük meg ezt az eszközt, majd a sor végén az Access profile oszlopban válasszuk ki a megfelelő profilt hozzá. Végül az Apply gombbal tudjuk a beállítást véglegesíteni. Vegyük figyelembe, hogy a hozzáférési profil eszközhöz kapcsolódik, ha több készüléket is tiltani akarunk, egyesével hozzájuk kell kapcsolni a megfelelő profilt.
Hangvezérlés otthon
A lakásautomatizálási rendszerek hangvezérlése nem újdonság, de az Amazon Alexa és a Google Now képében először kapunk viszonylag olcsó univerzális megoldást erre.
Az Amazon Echo és Echo Dot készülékei, amelyek egyre több országban elérhetőek már, az Alexa nevű mesterséges intelligenciát használják, ez pedig kifejezetten jól működik lakásvezérlésre. Ha az Echót egy routerrel is összekapcsoltuk, akkor az Alexával többféle otthoni eszközt is vezérelhetünk, így például a Philips Hue lámpákat, a Qivicon, a Tado és a Samsung eszközeit, de összekapcsolódhatunk az iFTTT-vel és a Nesttel is. Ehhez a készülékeket regisztrálni kell az Echón, amit a mobilos vagy webes alkalmazáson keresztül végezhetünk el. Az tavalyi CES-en sok cég jelentette be, hogy okosotthonos eszközeit felkészítette az Alexával való együttműködésre, így várható, hogy az előbbi lista hamarosan tovább bővül majd.
A Google az Android esetében már demonstrálta a Now digitális asszisztens képességeit, és most már egy különálló hardvert is kínál hozzá – ez azonban egyelőre az Alexához hasonlóan csak külföldről rendelhető meg. A támogatott eszközök listája jelen pillanatban elég szegényes, de a Google-t ismerve ez nem sokáig maradhat így.
Bázisállomások rohama
ZigBee, Z-Wave, Bluetooth, DECt – a lakásautomatizáláshoz tartozó kommunikációs szabványokkal lassan Dunát lehet rekeszteni, az inkompatibilitás pedig komoly nehézséget okoz a fejlesztésekben. Egyes bázisállomások azért próbálnak rendet vágni a káoszban.
A nagy német cég, a Qivicon, amelynek termékeit a Telekom, az RWE és a Vattenfall is használja, a Homebase 2.0 nevű bázisállomásával egy HomeMatic 2.0-val, ZigBeevel és DECT ULE-val kompatibilis központot kínál, amelyet ráadásul egy USB-s kiegészítővel még Z-Wave-képessé is tehetünk.
A Homee nevű startup cég Cubes nevű terméke a legóból inspirálódott, és egymásra helyezhető egységekkel bővíthetjük a tudását. Sajnos amilyen ötletes, olyan drága is: az alapegység 130 euróba kerül, majd a Z-Wave-vel, ZigBeevel vagy EnOceannal kapcsolatos feltétek egyenként további 100 eurós befektetést igényelnek. A Mediola által kínált 250 eurós alapállomás rengeteg szabványt ismer, és az Aio nevű alkalmazással vezérelhető. (A Chip nyomán)
