Néhány éve jelentek csak meg az első, elérhető árú solid state driveok, amelyek mai szemmel szűkösek voltak, lassúak és méregdrágák. Aztán beindult a fejlesztés, és néhány év alatt eljutottunk a megfizethető, gyors és megbízható példányokig. Az adatbiztonság javítása mellett mind a mai napig a sebesség és a kapacitás drasztikus növelése a cél a Solid State Drive-ok (SSD-k) világában, és persze az sem árt, ha az árak évente feleződnek. A piac és a felhasználók szigorú elvárásainak nem egyszerű megfelelni, ezért a mérnökök ügyes trükköket dolgoztak ki. A mai olcsó SSD-k tulajdonképpen lélegzetelállító bűvészmutatványok eredményei. Két-három éve még csak a 60-128 GB-os modelleket lehetett megfizetni. Ahhoz, hogy a kapacitást növelni lehessen a gyártási költségek lényeges megemelkedése nélkül, sok egyéb technológia mellett bevezették a TLC-t. A Triple Level Cell lényege, hogy egy-egy memóriacellában az eddigi 2 bit helyett 3 biten tárolják az adatot. Ezzel jelentősen megnövekedett a chipenkénti kapacitás, azonban fejlettebb, gyorsabb vezérlőkre volt szükség. A TLC-nek nem csupán előnye, hátránya is van. Egyrészt az élettartam, vagyis a cellák újraírhatósága romlott, másrészt az írási teljesítmény is érezhetően csökkent.
A belső adatszervezés és felépítés modernizálása mellett a gyártástechnológiában is előreléptek a cégek. A csíkszélesség csökkentése kisebb, gazdaságosabb, alacsonyabb fogyasztású chipeket eredményezett, a 3D NAND felépítéssel és a többrétegű chipekkel pedig a kapacitást lehetett drasztikusan emelni. Míg az élettartam csökkenése átlagfelhasználással nem okoz gondot (az öt-nyolc év elvárható), addig az új technológiákkal érkezett sebességgondokat orvosolni kellett. Erre született meg a Turbo Write, nWrite stb. neveken emlegetett SLC-caching. Ebben az esetben a TLC-s NAND chip egy meghatározott részét SLC-módban (Single Level Cell) írja a vezérlő, vagyis cellánként csak egy biten tárol adatot. Ez nagyon gyors, de pazarló módszer, ezért nyugalmi helyzetben a vezérlő ezeket a gyorsan kiírt adatokat átmozgatja a TLC-s tárrészre. Természetesen mindezt automatikusan, TRIM-mel kiegészítve kell megoldania a vezérlőknek, ezért nem is csoda, hogy a mai SSD-kben a központi chip egy többmagos ARM processzor 256 MB–1 GB gyorsítótárral megtámogatva.
Adata Ultimate SU800 256 GB
Nem zöldfülű kezdő az Adata a NAND flash-alapú tárolók piacán, már régóta készít megbízható DRAM-modulokat és SSD-ket is. Az SU800 nevében szereplő Ultimate megjelölés azonban megtévesztő, mert arra enged következtetni, hogy itt valamiféle különleges prémiumot kapunk. Nos, ez egyáltalán nincs így, az ADATA mérnökei a jól ismert alkotóelemekből építkeztek, a firmware-t leszámítva nem sok újdonságot tettek hozzá az SU800-hoz. A 2,5 colos, SATA6G SSD szimpla fémtokjára mindössze egy matrica került, így dizájnról nem igazán beszélhetünk. Odabent a 2,5 colos toknak nagyjából az egyharmadát foglalja el a nyáklap, amelyen egy Silicon Motion SM2258as vezérlőchip teljesít szolgálatot. Ez bevált, több gyártó által előszeretettel alkalmazott központi egység, az Adata pedig már régóta az SM megoldásaira építi tárolóit. Az izgalmas újdonságot a memóriachipeknél találjuk, a Micron és az Intel által közösen fejlesztett 3D NAND-chipek ugyanis 32 rétegű felépítésükkel eleddig nem tapasztalt adatsűrűséget kínálnak. Ez jelen esetben 384 Gbit adatot jelent chipenként, aminek eléréséhez a TLC-adatszervezést is bevetették, vagyis alkalmazták a 3 bit/cella tárolást. Szekvenciális teszt során meglepően jól teljesít az SU800, így még az írás sebessége is ritkán esik 500 MB/s alá. A mezőnyben jónak számító tempó a véletlenszerű 4K-elérés közben sem romlott túl sokat, és a valós használatot szimuláló mérések során is szépen teljesített az Adata tárolója. Komolyabb gyengülés olvasási tesztek közben, az IOPS-értékeknél tapasztalható: meszsze a mezőny legrosszabb idejével. A kevésbé ismert név ellenére az ár meglehetősen magas, de ha valahol kedvezményesen látjuk, nincs miért tartani tőle, nem fog cserben hagyni.
Crucial MX300 275 GB
Szoros kapcsolatban áll a Crucial a Micron és az Intel közös NAND-fejlesztő és -gyártó részlegével, így nem is csoda, hogy az igazán új és izgalmas fejlesztések a Crucial SSD-kben jelennek meg, amelyeknek ráadásul áruk is versenyképes. Nincs ez másképp az MX300-as modellel sem. Ahogy azt már megszokhattuk, a Crucial ezúttal is a Marvellhez fordult vezérlőért, a cég pedig többek között a Kingstonnak is szállított 88SS1074-es chipet küldte az MX300-hoz. Ehhez kapcsolódnak a Micron 3D NAND-chipjei, amelyek az Adata SU800-ban is látott, 32 rétegű, 384 gigabites TLC-változatok. Ebből következik a szokatlan kapacitás is, amely papíron 275 GB – vagyis 19-35 GB-tal több, mint a konkurenseké. Szerencsére az extra tárhelyet formázottan is megkapjuk, és még az Over Provisioning cellavédelemre is marad elegendő tartalék hely, miközben a meghajtó árazása helyt áll a 240-256 GB-os vetélytársak ölre menő küzdelmében. A Crucial egészen érdekes eredményeket hozott. A nagyobb kapacitású MX300-akkal ellentétben a 275 GB-os, legkisebb modell a konkurenciához viszonyítva csapnivaló írási teljesítményt nyújt, és nem a legjobb a szekvenciális tempó sem. A vezérlő az IOPS-értékeket sem tartja az elvárható szinten, de hatalmas szerencséjére a valós használatot szimuláló mérések során már nem ennyire katasztrofális a helyzet: PCMark 7 és 8 alatt felküzdi magát az erős középmezőnybe a Crucial új, olcsó SSD-je. A szokatlan kapacitás az „ajándék” GB-okon felül sem időtállóságban, sem pedig sebességben nem hoz előnyt, cserébe a Crucial MX300 ára vonzó. A vezérlő szolgáltatásai fejlettek, az alacsony fogyasztású DevSLP-mód mellett AES-256 titkosítást és némi adatvédelmet is kapunk.
Kingston SSDNOW UV400 240 GB
Megalapozta már hírnevét az SSDNow szériával a hazai SSD-piacon a Kingston, ám a V300-as, szuper olcsó modell után eljött az ideje a fejlesztésnek. 2016 slágerterméke az UV400 volt, amelynek kialakításakor a Kingston ismét a jó ár-érték arányt tartotta a legfontosabbnak, de közben modernizálta a teljes belső felépítést. A mezőnyben egyedüliként az UV400-ról mondhatjuk el, hogy dizájnos, jól sikerült külsőt kapott. Odabent egy Marvell 88SS1074-es vezérlőchip teljesít szolgálatot egyedi firmware-rel. Sajnos a DevSLP technológia kimaradt, így a modern notebookokban az ultra alacsony fogyasztási mód nem aktiválódik. A Kingston még tart a 3D NAND-tól, leginkább azért, mert nem garantálta egyik gyártó sem, hogy az UV400-hoz elegendőt tud belőle szállítani, ezért maradt a Toshiba 2D NAND, ám ebből a legfejlettebb, 15 nm-es változat, természetesen TLCszervezéssel. Szekvenciális olvasás és írás során a 240 GB-os UV400 szép eredményeket ért el, megkapjuk az 500 MB/s-os tempót, és kisebb fájlok véletlenszerű elérése közben sem omlik össze a meghajtó. Az IOPS-értékek közepesek, sem olvasásban, sem írásban nem nyújt kiemelkedőt az UV400. Ez a közepes teljesítmény a valós mérések alatt is megmarad, és bár ez nem túl jó, megnyugtató, hogy a mezőnytől nem maradt le túlságosan, és teljesítménye mindvégig kiegyensúlyozott. Az UV400 strapabírósága egészen jó, ugyanis például a Samsung EVO 750es modell 70 TBW-s (Total Bytes Written) újraírhatósági értéke helyett itt 100 TBW-t ígér a gyártó. Szerencsére már a Kingston is készített megfelelő karbantartószoftvert SSD-ihez, rendszerklónozót is kapunk,de a legfontosabb, hogy az ügyesenösszeválogatott belsőnek hála az UV400 ára nem csupán versenyképes, de a legjobb a mezőnyben. Méltó kiemelt figyelmünkre.
Samsung EVO 750 250 GB
Hiába régi, akár elavultnak is bélyegezhető az EVO 850-es SSD-család, még mindig az egyik legjobb TLC-s, 3D NAND-os tároló, csak az a bökkenő, hogy drága – drágább, mint a legtöbb MLC-s modell. Azért tarthatja magasan az árat a Samsung, mert a 850 EVO nagyon gyors, ráadásul strapabíró. Kellett azonban a piacra egy olcsó alternatíva is, így született meg az EVO 750. Az SSD a szokásos dizájnt kapta meg; a fekete fémborítás mentes a cicomától és a látványos megoldásoktól. Vezérlőnek a Samsung a már bevált MGX központi chipet választotta, némi gyengítéssel, ugyanis a 850-es szériában megismert, hárommagos felépítés helyett már csak kétmagos kivitelt kapunk. A 3D-s VNAND-technológiájú flashchipeket felváltotta a hagyományos, planár 2D-s megoldás, abból azonban 16 nm-en készült, fejlett chipekkel látták el az EVO 750-est. Megmaradt a TLC-s adatszervezés és a miniatűr, a 2,5 colos külső borításnak csupán a negyedét elfoglaló nyáklap. A költségcsökkentés szerencsére nem ment a szolgáltatások rovására, így megkapjuk a DevSLP-t, maradt az AES256 titkosítás és a kiváló szoftveres támogatás is. Gondolhatnánk, hogy akkor a sebességben kényszerülünk kompromisszumokra, de szerencsére nem kell túl nagy érvágásra számítanunk. Szekvenciálisan nem a legjobb ez az SSD, de azért az 500 MB/s körüli tempó garantált, olvasásban pedig kiválóan, meszsze a mezőnyátlag felett teljesít az EVO 750. Gyenge pontja az írás, különösen 4K-s IOPS-mérés alatt lassul. Amint valós használatra kerül a sor, a Samsung olcsó SSD-je magára talál, és kiválóan teljesít kellően alacsony fogyasztás mellett. Egy apró negatívum még a 70 TBW-s újraírhatósági érték, bár átlagos használattal ez is hosszú évekig elegendő lesz.
Évekkel ezelőtt, megjelenésükkor sokan tartottak a TLC-s technológiára épülőSSD-ktől, de szerencsére bebizonyosodott, hogy megbízható, strapabíró megoldásról van szó. A legújabb generációs modellek kifejezetten alacsony árakon beszerezhetők, pedig már ezek az SSD-k is feszegetik a SATA6G szabvány felső határait. Első kipróbáláshoz kiváló választás bármelyik említett tároló, de azért van köztük érezhető különbség. A legolcsóbb a Kingston UV400, és miután árérzékeny szegmensről van szó, a legtöbb felhasználónak ez lesz az elsődleges szempont. Az UV400-ból sajnos hiányzik a DevSLP, de jól néz ki, és a közepes teljesítményt képes megbízhatóan tartani. Az Adata SU800-as tárolója egyáltalán nem ultimate, ismert komponensekből épül fel, és nem nyújt szédítő teljesítményt, valós alkalmazás során olvasásban kicsit lassabb is a többi versenyzőnél, de azért nem marad le vészesen. Strapabírósága is középkategóriás, így semmiképpen sem nyúlunk félre, ha ezt választjuk, de „ultimate” érzésre ne számítsunk. A Crucial kiemelt pozícióban van azzal, hogy a Micron legújabb fejlesztéseit használhatja SSD-iben, így az MX300 belseje is igen fejlett. A szokatlanul nagy kapacitás jó pont, ellenben a teljesítmény szekvenciális írás közben drasztikusan visszaesik, amire más SSD-nél nem akad példa. Szerencsére valós teszteken már jobb a helyzet, és a fontos szolgáltatások sem maradtak ki, de aki MX300-ban gondolkodik, inkább a nagyobb kapacitású változatra gyűjtsön, amelynek teljesítménye is jobb. Az említettek legjobbja a nagy sikerű EVO 850-es SSD költségcsökkentésen átesett kistestvére. Az EVO 750 gyengébb vezérlőt kapott, a 3D-s VNAND-ot felváltotta a 2D-s chip, csökkent a garanciaidő és az újraírhatóság, ám ezekkel együtt is az egyik leggyorsabb olcsó SSD. Szekvenciálisan lehetne fürgébb, írás közben az IOPS visszaesik, és a 70 TBW sem mutat túl szépen, ahogy az ár sem feltétlenül a legalacsonyabb, mégis megéri az egy-két ezer dinár többletet a kiváló olvasási teljesítmény és a szolgáltatásarzenál. Ennek ellenére ezek a TLC-s modellek még mindig a legjobb ár-érték arányt képviselik. (A Gamestar nyomán.)
