Az elmúlt hónapokban az AMD újra komoly ellenfele lett az Intelnek, ezért joggal vártuk, hogy az Nvidiához is felzárkózik a csúcskategóriás videokártyáinak rég várt új generációjával. Az AMD Vega 56 és 64 kártyái számításintenzív feladatokban túlszárnyalják az Nvidia legjobbjait, ám játékokban alábbhagynak azoknál. A játékra kihegyezett AMD megoldások pedig DirectX 12-ben működtetve bizonyulnak gyorsabbnak az azonos árszinten elhelyezkedő Nvidia kártyáktól, amelyek viszont DirectX 11 alatt és kisebb fogyasztásukkal tűnnek ki. A Vegák kései érkezése és TFLOPS-ben kifejezett gyorsaságuk ellenére mégsem váltak abszolút kedvencé, de jó alternatívái lehetnek a GeForceoknak - ha nem kapkodják el ezeket is a bányászok.
Közel másfél évig hallgattuk, hogy az AMD hatalmas nagy dobásra készül a videokártyák piacán: a Vega architektúra olyan lesz, amilyet még nem látott a világ. Tavaly év végén még semmit nem lehetett tudni az új generációról, de aztán a vállalat elkezdte csepegtetni az információkat. Szinte minden hónapban akadt egy rendezvény, amin azonban alig árultak el valamivel többet annál, amit már egyébként is tudtunk. Ez természetesen nem véletlenül alakult így, az AMD marketingszakemberei a mesterségesen fenntartott misztikummal próbálták elfedni az elfedhetetlen és kellemetlen tényt: régóta csúszkál már a Vega bemutatkozása. Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy a rajongók egy része teljesen kiégett ettől a marketingkampánytól, amin tovább rontott, hogy még az AMD is csak a GTX 1080 ellenfeleként kezdte pozicionálni a Vega 64 csúcskártyát, aztán miután megjelent, csupán számítási kapacitását tekintve túlszárnyalta még a TITAN X-t is.
Mennyire vannak csúcsra járatva az új Vegák? Látszólag az AMD mindent kipréselt belőlük. A jelenlegi driverekkel a csúcsrapörgetést nehéz megoldani. Hiába állítunk be magasabb fogyasztási limitet és emelgetjük az órajeleket sok játék esetében, miután bemelegedett a kártya visszarántja magát az eredeti szintekre, feleslegessé téve a tuningot. Viszont legalább a memóriát fel lehet tornászni 2 GHz-ig és ez ad némi sebességtöbbletet, de átlagban csak pár százalékot. Talán az egyedi dizájnú kártyák megjelenésére javul a szoftveres helyzet is.
Az AMD még mindig a kriptovaluta-bányászok kedvence, előszeretettel vásárolnak fel minden példányt, akár emelt áron is, lévén a Vegák nagyon jól teljesítenek ezen a fronton messze a GeForce-ok felett. Ennek köszönhető az is, hogy máig hiány van az RX 570-ből és RX 580-ból is és nagyon felment az áruk. Elméletben persze az AMD-nek mindegy lehetne, hogy ki veszi a kártyát, a lényeg, hogy vegyék. De a helyzet nem ilyen egyszerű. Sok játékos választ mostanában Radeon helyett GeForce kártyát éppen azért mert előbbiek nem kaphatóak. Ezt a helyzetet próbálták megoldani a drágább toldalékokkal teletűzdelt csomagjaikkal, elvégre a kriptovaluta-bányászoknak nem kellenek az extra játékok és hardverek.
Az AMD megerősítette, hogy a Vega 10 utód Vega 11-es csip még mindig készülőben van. Az eddigi számozásból kiindulva ez egy gyengébb kártyát jelenthet, ami az RX 580 helyét vehetné át és valószínűleg csak azért kezdtek bele a tervezésébe, hogy költséghatékonyabb alternatíva legyen annál.
Az alapok: A Vega 10-es csip
Az összes újonnan megjelent grafikus kártya a Vega 10 kódnevű GPU-ra épül, ami alapparamétereit tekintve nagyon hasonlít a két éve megjelent Fijire (Fury széria). Ebben a chipben 4096 ALU dolgozik a shadereken, 256 textúrázóval és 64 renderelővel megtámogatva. Mégis 3,6 milliárd tranzisztorral több található a Vegában, ami így nagyobb lett, mint a GP102 (a GTX 1080 Ti alapja). Az Anand Technek sikerült megtudakolnia az AMD-ből, hogy a tranzisztorok tetemes részét arra használták fel, hogy magasabb órajeleket lehessen elérni az új architektúrával. Például hosszabb futószalagokat alkalmazva helyenként, hogy így fedjék el a késleltetéseket. A teljesítmény növekedésének nagy része tehát várhatóan az órajel emeléséből származik, amiért elég sok tranzisztort feláldoztak. Ettől függetlenül persze az architektúra is fejlődött, az egyik legfontosabb dolog talán a második generációs High Bandwidth Memory (HBM) támogatása. A különleges memória első generációjának legnagyobb hátránya a mérete volt.
Nem fizikailag persze, abban verhetetlen volt a HBM, de a Furykon négy HBM modulra volt szükség a 4 GB-os kapacitáshoz. A Vega 10-ek mellé ehhez képest mindössze kettőt használnak, és azoknak már darabja 4 gigás, és ez ráadásul nem is a legfelső határ. Főleg a nagy teljesítményű számítógépek (HPC) szegmensében volt kínos az összesen 4 GB memória, mivel bár a játékosoknak a legtöbb esetben bőven elég volt, de 4K-s felbontás mellett maximális textúrarészletességet használva már manapság is ki lehet futni belőle. A HBM2 kétszer akkora órajeleket is ígért, ami azt jelenti, hogy feleannyi chippel lehet elérni ugyanazt a sávszélességet, hiszen maradt a modulonként 1024 bites adatsín. Mindez összességében kiváló, legalábbis papíron. A valóságban azonban a HBM2-gyártás felfuttatása lassan indult be, még most sincs elég modul. A gyártási költségek is magasak, ráadásul a dupla órajel elérése sem sikerült, kicsivel 2 GHz alá kellett beállítani az aktuális példányokat. Így alakulhatott ki az a furcsa helyzet, hogy az új csúcskártyák memória-sávszélessége gyengébb, mint a kétéves Furyké, ami néha limitáló tényezővé válhat. A négychipes megoldás használata viszont némileg túlzás lett volna, és persze borzasztóan költséges is, amit az AMD nem engedhetett meg magának. Azt viszont igen, hogy tovább csiszolja a memória vezérlését. Be is mutatta a HighBandwith Cache Controllert (HBCC), ami felügyeli a memória használatát, és nemcsak a fedélzeti, hanem a központi memóriával is foglalkozik – legalábbis azzal a részével, ahol a VGA-nak szánt elemek vannak. A rendszer lényege, hogy lapokra osztja a memóriát, és leveszi a menedzselés terhét a driverről és az adott programról. Ennek a megoldásnak két előnye van jelenleg: egyrészt óriási területet tud kezelni, akár 512 TB-ot is megcímezhet virtuális memóriaként, másrészt – és most talán ez a fontosabb – képes automatikusan takarítani. Mivel ez manapság rengeteg időt vesz el, a legtöbb program csak akkor foglalkozik a feleslegesen lefoglalt területek felszabadításával a memóriában, ha már nagyon muszáj. Ez az oka annak, hogy sok játék irracionálisan sok helyet vesz el a grafikus kártya memóriájából, és néha be-beakad egy pillanatra, amikor a takarítás és az új adatok betöltése történik.
A törlés előtt ugyanis ellenőrizni kell, hogy a törlendő adatot nem akarja-e majd egy program mégis használni, ez pedig sok időt vesz el. Mindezt azonban kézben tartja a HBCC, ha engedélyezzük, és a szoftvernek többé nem kell foglalkoznia vele. Később elérhető lesz egy olyan mód is a HBCC-hez, amit ugyan az adott játéknak is támogatnia kell (ez pár sorral megoldható a kódban), de cserébe a takarítás még hatékonyabban működhet, mivel nem lesz annyira driverfüggő. Az AMD ezt a viszonylag friss és igen memóriaéhes Deus Ex: Mankind Divideddel demózta. Szoftveresen lekorlátozták az új kártyák egyikének memóriáját kétgigásra, így a Deus Ex magas beállításokon HBCC nélkül teljesen játszhatatlan volt, míg HBCC-vel tökéletesen futott. Tehát az a helyzet állt elő,
hogy most kétszer annyi memóriát kaptunk, valamint egy új vezérlőt, ami gondoskodik róla, hogy ne legyen szükségünk kétszer annyi memóriára. De ez nem gond, így legalább időtálló lesz a Vega 12-16 GB memória nélkül is. A Vega tudásban is szintet lépett az elődjéhez képest, immár teljes DirectX 12.1-es támogatást nyújt, a legfrissebb videokimenetekkel rendelkezik (FreeSync 2-vel persze), és sokat gyorsítottak a geometriai motorján. Magas pontosságot igénylő HPC feladatokra ugyan nem lesz igazán jó, mert a teljesítménye 1/64-re esik le FP64-es számok használatánál, viszont ha a kisebb pontosság felé mozdulunk el, akkor sokat gyorsul: FP16-tal kétszeres, 8 bites számokkal pedig négyszeres sebességgel képes dolgozni. Utóbbi főleg mélytanulásnál jöhet jól, előbbi viszont elviekben az átlagfelhasználóknak is hasznos lehet, mert vannak feladatok játékokban, amik nem igénylik a magasabb pontosságot. Mobil chipekben is teljesen általánosnak számít, hogy kisebb pontosságot számolnak, fogyasztáscsökkentés vagy teljesítménynövelés céljából. Mivel azonban az Nvidia nem támogatja ugyanezt a fősodorba szánt GPU-ival, így nem valószínű, hogy a fejlesztők elkezdenek kevert pontosságot használni csak az AMD új kártyái miatt.
Egy chipből két kártya négy változatban
A GPU-t az AMD a jól bevált recept szerint rendezte kártyákba: amiben mind a 64 shader tömb aktív, ezt egyszerűen csak Vega 64-nek hívják, a kicsit megnyirbált változatnak pedig Vega 56 a neve, egyből elárulva, hogy mennyivel kevesebb shaderre számíthatunk. Utóbbinál persze az órajelek sem olyan magasak, és csak egy alapváltozat van belőle, aminek az ajánlott ára 400 dollár, tehát a GTX 1070 környékén van. A Vega 64-ből viszont háromfélével is találkozhatunk majd. Az alapkivitel 500 dollár, a többi pedig csak kapcsolt áruval (játékok vagy egyéb hardver) együtt lesz kapható. Ha műanyag helyett alumíniumfedélre vágyunk, akkor már 600 dollárt kell a kasszánál hagynunk, miközben az órajelek nem változnak. Ha viszont a vízhűtéses változatra tesszük a voksunkat, akkor már némi teljesítménynövekedésben is reménykedhetünk, na meg persze megemelkedett fogyasztásban, mert ennél a változatnál nem sajnálták a feszültséget a GPU-tól – ha már az órajel-növekedés önmagában nem lenne elég a megemelt TDP-hez. Az órajelekkel egyébként is érdemes foglalkozni egy kicsit, ugyanis a Boost mostantól úgy működik, mint az Nvidiánál. A megadott Boost órajel egy olyan érték, amit az AMD szerint a legtöbb terhelés esetében még el tud érni a kártya, de fontos, hogy nem ez a maximum. A Vega 64 például képes 1600 MHz fölé is menni, ha a helyzet megengedi, de ez jellemzően nem játékok alatt lesz, ott örüljünk, ha a megadott 1546 MHz-et eléri. Ijesztő is egy kicsit, hogy minden kártyánál 300 MHz különbség van az alap és a Boost órajel között, mert ez megint adhat némi szórást a különböző gyártók kártyái között. A Polarisoknál (RX400-RX500) is jellemző volt, hogy azoknál a gyártóknál, amelyek nagyon komolyan vették a TDP besorolást, szinte sosem láttuk a maximális Boost órajelet, míg más kártyák szinte végig maximális Boost órajelen működtek.
A Vega alapú kártyák teljesítménye nagyon hullámzó a már piacon lévő Nvidia modellekhez viszonyítva. Van olyan játék, amiben messze megelőzik a konkurenciát, és van, ahol csúnyán kikapnak. Doom alatt, Vulcan API használatával a Vega 56 egy szinten van a GTX 1080-nal, míg a Vega 64 le is hagyja – de nem annyira, hogy egy GTX 1080 Ti-t be tudjon hozni. GTA V alatt viszont fordított a helyzet: még a GTX 1070 is csúnyán megelőzi a Vega 64-et, csak a felbontás növelésével kerülnek kb. egy szintre. Ez egyébként most is általánosan jellemző a Radeonokra: ahogy emeljük a pixelek számát, úgy erősödnek a konkurenciához képest. Átlagteljesítményben a Vega 64 közel van a referencia GTX 1080-asokhoz, árban pedig nagyjából ugyanott tanyázik, vagy legalábbis ott fog, ha már biztosabban beszerezhető lesz. Csak a teljesítményt nézve tehát nincs nagy gond a Vega 64-gyel. Fogyasztása viszont jóval magasabb a konkurenciánál, mert ahogy már említettük, nem sajnálták tőle a feszültséget, hogy biztosan vigye a magas órajeleket. Hasonló a helyzet az RX500-as családnál is, ahol a felhasználók egy része sportot űz abból, hogy elkezdi csökkentgetni a feszültséget, és megpróbálja megtalálni a tökéletes egyensúlyt fogyasztás és teljesítmény között.
A Vega 64-et láthatóan csúcsra járatják a gyártók és vízhűtéses megoldás is várható. A Vega 56 már nem száll el annyira fogyasztásban a GTX 1070-hez képest, mindössze 40-50 W a különbség, és ez ebben a teljesítmény- és árkategóriában már nem biztos, hogy sokaknak számít. Teljesítményben viszont simán hozza a GTX 1070 szintjét, sőt többre is képes. Nem véletlen, hogy az AMD-nek már induláskor is látszólag a „kisebb” kártya volt a kedvence, hiszen tényleg jobb az árérték aránya, ha a megadott 400 dolláros árból indulunk ki – még ha a beszerzési nehézségek miatt jelenleg drágább is.
Érdekes megnézni, hogy az előzőekhez képest mit sikerült elérnie az AMD-nek. A Fury X kártyájuk energiaigénye brutális, és a TDP-különbség alapján valószínűleg a vízhűtéses Vega 64 is olyan szinten lehet, mint a szintén vízhűtéses Fury X. Ami azt jelenti, hogy a fejlettebb, 14 nm-es gyártástechnika ellenére itt nem sikerült előrelépni. Teljesítményben már igen, de nem annyit, amennyit az órajelek alapján gondolnánk. Egyelőre maximum 30% különbségről beszélhetünk, ami két év alatt nem sok. Persze lehetséges, hogy a Vega 64-et limitálja néha a sávszélessége, ami egy ideig nem fog kiderülni, de ahogy fejlődnek a HBM2 chipek, talán erre is választ kapunk. Az AMD előszeretettel hangoztatja, hogy driverszinten még van tartalék a kártyákban, ami mint kiderült, igaz, de átlagban néhány százaléknál többre kár számítani. A késések miatt volt elég idejük megfelelően felkészülni a szoftveres oldallal. Nagy kérdés még, hogy az egyedi kártyák mire lesznek képesek. Mindenesetre normális áron a GTX 1070-esek nagyon jó alternatívái lehetnek a Vega 56-ok, amitől igazán tartaniuk kell, az már inkább a Volta architektúrás generáció az Nvidiától. Az viszont a jelenlegi információk szerint 2018 első negyedéve előtt nem várható, úgyhogy az ünnepi szezonban ez lesz a végleges felállás, feltéve, ha az AMD meg tudja oldani a kártyahiányt.
Mindenesetre azt javasoljuk, hogy garancia nélkül senki ne vegyen grafikus kártyát, mert sok agyonhasznált selejt akadhat a kriptovaluta-bányászatból! Jó eséllyel Radeon sem várható már több idén, úgyhogy felsorakoztak a versenyzők az ünnepi szezonra. Az Nvidiának végre van konkurenciája a csúcskategóriában is, így a következő generáció árazásánál nem szállhat el. A mostaninál pedig, mint az ábra mutatja, kár korrekcióra várni; az AMD is úgy lőtte be az árait, hogy azok paszszoljanak az Nvidia kártyáihoz. (Chip nyomán)
