A számítógépes alaplapok UEFI/BIOS működtető rendszerprogramjának helyes beállításával, néhány kattintással gépünk gyorsabb lesz, megszűnnek a stabilitási gondok, és kevesebb vírus talál fogást PC-nken, ám a helytelen beállítás el is ronthatja a gépet.
A számítógépműködtető irányelveket a BIOS/UEFI őrzi és a teljes számítógép irányítását konfigurálja. Szigorú rend és fegyelem uralkodik minden komponens között. Ezért kritikus szerepe van abban, hogy PC-nk gyors és stabil legyen. A beállítások változtatásával, csupán néhány kattintással sokkal jobb, vagy éppen használhatatlan PC-t kapunk. Ezért a gyártók igyekeznek minél inkább elrejteni a felhasználók elől a beállításokat. Pedig nem szabad megijedni a rendszerbeállító menütől, mert itt sok PC-s problémát egycsapásra megoldhatunk, sőt felgyorsíthatjuk gépünket és biztonságosabbá is tehetjük.
A notebookokon jelenleg is erősen korlátozott a BIOS-ok kezelőfelülete. Az asztali gépeknél viszont temérdek beállítási lehetőség van, szinte minden paramétert megváltoztathatunk, mindezt kellemes, grafikus kezelőfelületen. Ám, nem biztos, hogy mindenhez érdemes hozzányúlni. A gyártók törekednek arra, hogy alapbeállításokkal is tökéletesen működjön a PC, ezért törekednek a biztonságos beállítások alkalmazására amely az elérhető legjobb optimális teljesítmény rovására valósul meg, mert korlátoznak vagy letiltanak némely funkciókat. Ezeket a pontokat kézileg szükség megtalálni és kioldani, így számítógépünk nagyobb sebességfokozatba kapcsolhat és a stabilitás, a biztonság is javul. A BIOS kezelőfelülete már négy-öt generációváltás óta grafikus, vagyis egérrel is kezelhető, nagy felbontású, és rengeteg információval szolgál, így netes keresés nélkül is el tudjuk dönteni több opcióról, érdemes-e változtatni.
Amikor először keressük fel a BIOS-t, a gép indulásakor lenyomott DEL vagy F2 gombbal egy végtelenül egyszerű, négy-öt beállítást kínáló felületet kapunk: jól néz ki, sok piktogrammal, az opciók pedig stilizált villanykapcsolók. Ezt az egyszerűsített felületet - ahol tényleg csak a legfontosabb alapbeállításokat érjük el - kell haladómódba váltani (általában az F6/F7 gombokkal), mire elénk tárul több száz konfigurálási lehetőség. Minden gyártó egyedi BIOS-felületet készít, de a felépítés alapvetően egyforma: a CPU, a RAM és a buszok beállítása közös lapon van, a SATA/NVMe és az egyéb integrált funkciók a következőn, majd kapunk hűtési beállításokat, frissítési, profilkezelési lapot, rendszerindítási opciókat, végül pedig a mentés, visszatöltés és újraindítás parancsokat tartalmazó felsorolást. Az új rendszerek bevezetése óta egyre kevesebbet hallani a BIOS-ról, helyette az UEFI-ről van szó. A BIOS új UEFI változata teljesen átdolgozott, modern felépítéssel rendelkezik és aktiválása egyetlen kattintással elvégezhető. Ezt azonban csak akkor szabad megtenni, ha rendszerünk minden komponense képes az új rendszerben dolgozni, továbbá az operációs rendszer is támogatja az UEFI-módot. Erre a Windows 8-tól felfelé már alkalmasak a Microsoft termékei, és a népszerűbb Linux-disztribúciók is jól futnak UEFI-s gépeken. Ugyan operációs rendszer újratelepítéssel jár, de érdemes UEFI-re váltani a BIOS-ról. A fejlettebb rendszer gyorsabb indulást, stabilabb és biztonságosabb gépet eredményez. Ehhez elsőként kapcsoljuk ki a CSM-et (Compatibility Support Module), aktiváljuk a kártevőktől védő Secure Boot opciót, és váltsunk gyors indításra (ultra/fast boot).
Tipikus BIOS gondok
Sok számítógépes probléma visszavezethető egy-egy rossz BIOS-beállításra. Ilyenkor érdemes a rendszer újraindítása után belépni a kezelőfelületre, és megváltoztatni a hibát okozó funkciókat. A leggyakoribb gondok között ott az instabilitás, a rossz teljesítmény, a lassú rendszerindulás, a nem kapcsolódó periféria vagy például a hiányzó windowsos beállítás. A folyton lemerevedő, újrainduló gép használhatatlan, ráadásul az adatvesztés is valós fenyegetés. A gép fagyása Windows esetén szinte mindig kék képernyős hibaüzenettel jár, azonban ebből kiolvasni a pontos hibát szinte lehetetlen. Az ok ugyanis rengeteg minden lehet a szoftveres problémától a hibás hardverig. Ha a szoftveres tényezőt kizártuk, a BIOS legyen a következő lépés. A stabilitás teszteléséhez érdemes egy helyettesítő rendszert, például egy USB-kulcsról futó Linuxot választani. A BIOS-ba belépve figyeljük meg a feszültségszinteket. Amennyiben ezek nagy szórást mutatnak, a tápegységgel lehet a gond. Ha a Linux is fagy, a CPU-vagy a RAM-beállításokat nézzük át. Néha minimális feszültségemelés megold minden gondot, és ebből még nem lehet baj. A CPU Vcore-szintjén és a RAM-modulok feszültségén is emeljük egy keveset, és futtassuk le ismét a stabilitástesztet. A hőmérsékletszinteket szintén ellenőrizzük a BIOS-ban és stresszteszt közben is. Természetesen egy géptakarítás sohasem árt, a CPU-t is újrapasztázhatjuk, és a ventilátorok hatékonyságát is érdemes ellenőrizni.
A stabil, megbízható gép is lehet roppant idegesítő, ha lomhán működik. Elsőként szoftveres gondra érdemes gyanakodni, de ha egy ideiglenes rendszerrel vagy újratelepítés után is lefojtott sebességet tapasztalunk, joggal gyanakodhatunk hardveres problémára. A HWMonitorral figyeljük meg a számítógépes komponensek megfelelő sebességen futnak-e, és ha az ajánlottól gyorsabban, akkor azonnal indítsuk újra a gépet és térjünk be a BIOS-ba, ahol a lassabban teljesítő komponenesek sebességét is az optimálisra állíthatjuk. A CPU/RAM-lapon számtalan beállítás fogad, amelyeket állítsunk automatikusra. Sokszor előfordul, hogy a gondot egy letiltott szolgáltatás okozza. Például gyárilag tiltva van, vagy egy hiba folytán lekapcsolt a Hyper-Threading, avagy más néven SMT, esetleg az órajelszorzót vette lejjebb egy rendszerbeállító szoftver. A CPU funkcióit mind engedélyezzük, beleértve a dinamikus, terhelésfüggő energiagazdálkodást is - ettől nem fog lassulni gépünk, csupán kevesebbet fogyaszt majd. Szintén komoly lassulást eredményezhet, ha a processzor hűtése elégtelen - például a CPU hősapkája nem érintkezik megfelelően a hűtő blokkjával, vagy elöregedett a ventilátor. Ilyenkor a magasra szökő hő hatására a processzor védelmi áramköre lekorlátozza a magokat, így a számítási teljesítmény a töredékére esik vissza.
A három-négy generációval ezelőtti alaplapokra és notebookokra jellemző, hogy az AHCI-mód helyett a garantáltan kompatibilis IDE-módban kezelik a SATA-n kapcsolt adattárolókat is. Ez az elavult szabvány jelentősen visszafogja a merevlemezeket, az SSD-ket pedig teljesen megfojtja. A SATA-beállításoknál ellenőrizzük, hogy a vezérlő AHCI-módban legyen.
Rosz példabeállítások
Sokat javíthatunk, de komolyan el is ronthatjuk a számítógépet néhány kattintással a BIOS-ban. A legtöbb alaplap BIOS-a figyelmeztet, ha megváltoztatjuk a feszültségszintet. A túl nagy emelés veszélyes, extrém magas értékeknél nem a stabilitás vagy a tuninghajlandoság javul, ám végzetes hardverhiba következhet, kiéghet a processzor.
Terheletlen állapotban a processzor lekapcsolja egyes részeit, csökkenti az órajeleket és a feszültségszinteket, ezzel drasztikusan csökken a fogyasztás és a hőtermelés. SpeedStep és C állapotok lekapcsolásával mindig teljes erőbedobással fog dolgozni a CPU, aminek tartósan magas fogyasztás és hőtermelés az eredménye teljesen feleslegesen. Egyedül tuninghoz érdemes megváltoztatni ezeket a beállításokat.
A modern processzorok logikai magokat is tartalmaznak, ami annyit tesz, hogy az operációs rendszer felé dupla annyi CPU-magot jelentenek, így több programszállal működteti ezeket a feladatelosztó. Ez bizonyítottan 15-25 százalékot javít a teljesítményen, ám Hyperihreading/SMT letiltásával, a fogyasztás nem csökken, csupán a gép lesz érezhetően lassabb.
Hangzatos nevekkel illetik a gyártók az automatikus ventilatorszabályzást. Noha sokszor előfordul, hogy a gyári alapbeállítás nem optimális, nem érdemes letiltani. Ilyenkor maximális fordulatra kapcsolnak a ventilátorok, ami bántó zajszinttel jár együtt. A fixált fordulatszám sem ideális, ilyenkor gép túlmelegedhet, ehelyett a dinamikus szabályzás küszöbértékeit változtassuk meg az ideális hűtés elérése érdekében.
Alaplapmentés trükkök
Sajnos előfordul, hogy a BIOS-t tartalmazó EEPROM chip meghibásodik. Ezt a legtöbbször rossz frissítése eredményezi, amikor a program hibásan tárolódik, ettől a gép nem indul el többé. Szerencsére terjedőben van a dupla BIOS, amivel a meghibásodott chip helyett a másodlagos BIOS-ra váltva zavartalanul tovább lehet használni a gépet.
Néhány gyártó inkább hardveres direkt BIOS-írást támogat a másodlagos chip helyett. Ilyenkor a megadott USB-portba kell egy, a helyes BIOS-fájlt tartalmazó tárolót kapcsolni, az alaplap pedig automatikusan, a PC elindítása nélkül elvégzi a korrekciót. Ez hibás írásnál nagy segítség, de ha a chip hardveresen hibásodott meg, sajnos nem jelent megoldást.
Amennyiben egyik módszer sem működik, és a garancia lejárt, érdemes felkeresni egy chipjavítással foglalkozó szervizt. Nagyjából 2-4 ezer dinárért kiszerelik a meghibásodott BIOS-chipet, helyére pedig egy azonos tulajdonságút forrasztanak, amelybe a helyes BIOS-fájlt is feltöltik.
Lassú komponensek
A lassú rendszerindulásnak egyik gyakori problémája a gyári beállításon felejtett bootsorrend. Ilyenkor a BIOS elsőként a LAN-t, az optikai meghajtót, az USB-portokat nézi végig, csak utána következik a tényleges rendszermeghajtó. Itt soroljuk előre HDD/SSD-nket, és rengeteg időt nyerünk. Az optikai és a LAN-bootot, valamint az USB-ellenőrzést tiltsuk le, és csak akkor engedélyezzük, ha feltétlenül szükségünk van rá. Újratelepítés esetén aktiválhatjuk az UEFI-t, ez is jelentősen gyorsítja az indulást. A nem használt vezérlőket tiltsuk le, legyen az egy másodlagos LAN, soros port, integrált GPU vagy Wi-Fi/BT-egység, így újabb másodperceket faragunk le a gépindításból. A videovezérlőből csak azt hagyjuk engedélyezve, amelyiket ténylegesen használjuk, illetve aktiváljuk a Fast Boot vagy Ultra Fast Boot funkciókat, így egy Windows 10 akár 15 másodperc alatt betöltődhet SSD-ről.
Jó néhány alaplap és notebook kínál olyan biztonsági funkciót, amellyel letilthatjuk az USB-portokat. Érdemes ezt a BIOS-ban ellenőrizni, és engedélyezni az összes portot. Ha működik az USB-nk, de túl lassúnak érezzük, szintén a BIOS-ban keressük a megoldást, ugyanis az USB 3.0 portokat régi, elavult kompatibilitási okokból le lehet lassítani az alaplapi chipbe integrált vezérlő korlátozásával. Hasonló korlátozást találunk az alaplapi hálózati vezérlőnél. Ezt sok cég „zöld módnak" nevezi, és a gigabites LAN-t 10/100-ra lassítja. Tiltsuk le a korlátozást a teljes sebesség érdekében.
Szintén ronthatja a teljesítményt, ha a LAN-vezérlőhöz rendelt PC1e-vonalaknál hibásak a beállítások. Ezt a buszok, adatkapcsolatok, illetve egyes gyártóknál a szolgáltatások pontban tudjuk megváltoztatni. A LAN-vezérlők általában PCIe xl-en kapcsolódnak, és fontos, hogy a szabvány 3.0-s legyen, hogy a teljes sávszélességet megkapjuk.
Amennyiben a processzorba integrált GPU funkcióival vagyunk elégedetlenek, a BIOS alaplapi szolgáltatásainak beállítását keressük meg. Gyakori hiba a gyári beállításoknál, hogy túl kevés VRAM-ot rendel a GPU-hoz a BIOS. Ezt az értéket növeljük meg legalább 512 MB-ra, de 8 GB vagy több rendszermemória birtokában a maximális értéket jó választani. A DVMT dinamikusan memóriatárfoglalt videomemóriaméreténél is iktassuk ki a korlátozást, és nemes egyszerűséggel válasszuk a maximális opciót. Ha külön VGA-kártyánk van, az integrált GPU-t tiltsuk le, ezzel is gyorsul a számítógép indítása. A hálózati vezérlő mintájára a videokártyának kiosztott PCIe-vonalak számát, illetve az adatátvitel verzióját is érdemes ellenőrizni. Itt PCIe x16-ra van szükség (a gyengébb kártyáknál x8-ra), és fontos, hogy a szabvány PCIe 3.0 legyen. A magasabb memóriaórajel gyorsabb gépet eredményez, ugyanakkor manuálisan rizikós átállítani a gyári értékeket, mert könnyen adatvesztést idézhet elő. Ellenőrizzük, hogy elérhető-e XMP-profil. Ehhez a CPU vagy a RAM-beallítolapon található opció, ahol válaszuk az elérhető legnagyobb profilt, így a stabilitás garantált, miközben a sebesség is javul.
Ha minden beállítás után stabilan működik a gép, érdemes ismét belépni a BIOS-ba (vagy az UEFI-be), és elmenteni a beállításokat. Ezt általában OC-profilnak nevezik. Válasszunk ki egy mentési pontot a BIOS-on belül, adjunk nevet a profilnak, és mentsük el. Itt az összes beállítást tárolja az alaplap, így bármikor visszahívhatjuk azokat. (PC World nyomán)
