Az otthoni vezetékes Ethernet hálózat új, már használatban levő változata tízszeres sebességet kínál a gigabites Ethernethez és a Wi-Fi-hez viszonyítva, maga mögé utasítva a leggyorsabb Wi-Fi szabványt is.
A gyártók mintha csak a WLAN-ra koncentráltak volna egy ideig, ami új szabványspecifikációiban is csak papíron teljesít jól, a valóságban még mindig az a helyzet, hogy a jó öreg gigabites Ethernet gyorsabb és stabilabb kapcsolatot kínál. Ám, hogyan is használhatjuk ki ezt a megbízható technológiát akár csak ideiglenesen, nagyobb adatmennyiségek átvitelére? A gigabites sebesség még messze van attól, amire a vezetékek képesek, bár tény, hogy a 10 Gbps sávszélességet kínáló megoldások egyelőre a drága alaplapok és kiegészítő kártyák révén valósulnak meg. Két PC között csaknem 10 ezer dinárért is kiépíthetünk ilyen nagy sebességű kapcsolatot, amely sokkal gyorsabb lehet a merevlemezek írási és olvasási sebességétől.
A lapos kivitelű Ethernet kábelek csak 2-3 mm vastagok és 1 cm szélesek, így láthatatlanul futhatnak végig a szőnyegek alatt vagy a szegély mentén. Az árnyékolt (Cat-6a vagy Cat-7) változatok hosszabb távolságokon is garantálják a 10 Gbps sávszélességet, de merevebbek és vaskosabbak, mint a legtöbb célra ugyanolyan jó Cat-5e változatok. Vigyázzunk a nagyon olcsó, „Cat" jelzés nélküli modellekkel, lehet, hogy azokkal 100 Mbps-re korlátozzuk hálózatunkat.
Ha két gépet akarunk gyorsan összekötni, és ezek távol esnek a routertől, viszont közel vannak egymáshoz, akkor nyugodtan összekapcsolhatjuk őket közvetlenül is egy kábellel, ez az alábbiakban bemutatásra kerülő 10 Gbps-es Ethernet esetében is működik. Ilyenkor azonban nem elég a fizikai csatlakozás, a beállításokat is kézzel kell elvégezni: a Gépház/Hálózat és Internet/Hálózati és megosztási központ alatt kattintsunk az Ethernetre, majd a Tulajdonságok gombra. Itt a TCP/IPv4 protokoll tulajdonságai alatt manuálisan meg kell adnunk az IP-címet, a router hiányában ugyanis nincs úgynevezett DHCP szerver, ami gondoskodna ezek kiosztásáról. Így az egyik számítógépen IP-címnek adjuk meg a 10.0.0.1, míg a másikon a 10.0.0.2 számsort. Az Alhálózati maszk mindkét esetben 255.0.0.0 lesz - ha ez nem jelenne meg magától, írjuk be ezt is kézzel. Ezzel a kapcsolatot biztosítottuk, most jöhet a kommunikáció beállítása: az első számítógépen a Windows Intéző címsorába írjuk be: \\10.0.0.2, hogy megnézhessük a második gépen megosztott mappák listáját. Ha ez nem működik, akkor lehet, hogy az előbb létrehozott hálózatot a Windows nyilvános hálózatként állította be - a Windows 10-nél ezért az Intézőben bal oldalon kattintsunk a Hálózat mappára. Ha most egy, a Hálózati felderítés kikapcsolt voltára figyelmeztető ablak jelenik meg, akkor nyomjuk le az OK gombot, majd kattintsunk az Intéző ablakában fent megjelenő sárga sávra, és a két lehetőség közül válasszuk az elsőt: Nem, a hálózat, amihez csatlakozom, legyen magánhálózat.
A korláttörő 10G Ethernet
A nagy fájlok és villámgyors SSD-k korában úgy érezhetjük, hogy a gigabites hálózatok szűk keresztmetszetet jelentenek, akiknek tehát fontos a maximális sebesség, jelentős gyorsulást érhetnek el a következő lépcsőfokra való áttéréssel, amit a 10 gigabites LAN jelent. Ezek a megoldások eddig főleg szerverközpontokban voltak használatosak, a végfelhasználói oldalon jelen pillanatban két technológia tűnik relevánsnak: a 10GBase-T és az SFP+.
A l0GBase-T esetén a kábel, a csatlakozók és a konnektorok pontosan úgy néznek ki, mint a mai, 1 Gbps sávszélességet kínáló 1GBase-T esetében. Mivel a technológia visszafelé kompatibilis a gigabites Ethernettel, nagy esélye van arra, hogy előbb-utóbb utódaként leváltsa azt: Egyre több csúcskategóriás alaplapra kerülnek ilyen 10G-s hálózati kártyák. Az első, külön is megvásárolható, végfelhasználóknak szánt 10GBase-T hálózati adaptert az Asus dobta piacra, XG-C100C néven PCIe x4-es csatlakozóval csaknem 12 ezer dinárért. Ebből két számítógépbe egy-egy példányt telepítve, az előbbieknek megfelelően kábellel összekötve a hálózat sebessége az iPerf mérőprogrammal ellenőrizve csaknem 6,6 Gbps sávszélesség lehet az eredmény. Egy 1,6 Gbájtos fájl átmásolása a két számítógép között, 3,6 másodpercig tart, ami 447 megabájt/másodperces tempót jelent Cat-6a vezetékkel. Azonban, jó hír, hogy a jelenleg elterjedt Cat-5e is használható, igaz, csak 3 méteres hosszig. Az XG-Cl00C mellett az Asus egy XG-U2008 nevű switchet is kínál amely két 10GBase-T és nyolc 1 gigabites porttal rendelkezik, csaknem 35 ezer dinárért megkönnyíti a 10 Gbps-es Ethernetre történő áttérést, hiszen lehetővé teszi, hogy az új technológiát integráljuk meglévő hálózatunkba. Ekkor egy 10GBase-T adapterrel rendelkező NAS és egy számítógép között a gyors Ethernet révén csaknem tízszer gyorsabb tempó valósítható meg, mint a többi gigabites portra csatolt eszköz között. Az XG-U2008-nak előnye, hogy 5 százalékkal nagyobb sebességet ér el, mint a direkt PC-PC összekötéssel.
SFP+ szervertermi gyorsaság
A „Small Form Factor Pluggable", vagy röviden SFP+ egy 10 Gbps sávszélességet kínáló szabvány amit adatközpontok számára fejlesztették ki, biztosítja a hardverek gyors cseréjét szükség esetén. Egy SFP hálózati adapter tehát nem egyéb, mint egy olyan foglalat, amibe hálózati kábel végébe integrált hálókártyát csatlakoztatunk. A megoldás előnye az, hogy többféle kábelt használhatunk: SFP létezik réz- és optikai hálózaton is, ám drága. A szervertermekből kiselejtezett egységeknek azonban sokszor semmi bajuk, szabványváltás vagy lízingszerződés lejárta okán kerülnek a kukába, vagy a használtpiacra. Egy teljes szett online csaknem 73 euróért beszerezhető: Cisco által gyártott kábel két Mellanox ConnectX-2 adapterrel. A PCIe x8-as kártyákat a Windows 10 felismeri, a szükséges illesztőprogramok telepítése is automatikusan történik. Ezekkel 10 percen belül fel lehet állítani a 10 gigabites SFP+ otthoni hálózatot. A 10GBase-T változattal összehasonlítva az SFP+ körülbelül 20%-kal lassabb az iPerf tesztjében, azonban fájlmásolás során 25%-kal gyorsabbnak bizonyul, ami a gyorsabb PCIe slotnak köszönhető. Az SFP+ egy viszonylag kedvező árú alternatívát jelent két 10GBase-T kártyához képest. (A Chip magazin alapján)
