A Szerbiai Képviselőház pénteki ülését a Belgrád és Pristina közötti eddigi párbeszédet, valamint a brüsszeli megállapodási javaslatot taglaló kormányjelentésről Ivica Dačić miniszterelnök nyitotta meg. Dačić beszéde vegyes érzelmeket ébresztett a hallgatóságban: egyesek kitörő tapssal, mások felháborodott füttyel fogadták szavait. A parlamenti pártok többsége támogatja a jelentést, valamint a brüsszeli megállapodási javaslatot. A parlament előtt több szélsőséges jobboldali csoportosulás, valamint a Szerbiai Demokrata Párt képviselői is felvonultak és válogatott szitkokkal sértegették az ülésre igyekvő képviselőket, valamint akadályozták a közlekedést.
(Fotó: Beta)
Ivica Dačić szerint ezek voltak a Koszovóról folytatott politikai tárgyalások közül a legnehezebbek, tekintettel arra, hogy Koszovó egyoldalúan kikiáltott függetlensége után zajlottak. A szerb államhatalom mozgásterét egyrészről az ENSZ Közgyűlésének a rezolúciója határozta meg, másrészről az Európai Unió Tanácsának két évvel ezelőtti döntése, hogy Koszovó kulcsfontosságú politikai követelmény Szerbia európai integrációjának tekintetében, harmadsorban pedig Németország követelése, hogy a párhuzamos intézményrendszer felszámolása is feltétel Szerbia számára, magyarázta a miniszterelnök, hozzátéve, hogy az ország számtalan esélyt szalasztott el a koszovói kérdés megoldására: Daytont és 2000. október 5-ét. Most nyílt lehetőség arra, hogy Szerbia megkísérelje az eddigiekhez képest másképpen védeni érdekeit, magyarázta Dačić, mondva: véget kellett vetni az évszázados gyakorlatnak, hogy Szerbia vereségeit ünnepli.
– A JSZSZK elnöksége 32 évvel ezelőtt rendkívüli helyzetet rendelt el Koszovóban. Akkor tizenöt éves voltam. Azóta folyamatosan a rendkívüli helyzet periódusaiban éltünk: háborúztunk, szankció mellett kellett élnünk, szenvedtünk, bombáztak bennünket, küzdelmeket és területeke veszítettünk el, önmagunkat raboltuk ki a tranzíció időszakában. Remélem, hogy akik most kifütyülnek, azok az utcán is ilyen hangosan védik Koszovót, hiszen eddig csak a szalonokban szálltak Koszovóra védelmére, valamint dzsámikat és nagykövetségeket gyújtottak fel. Ez a lenni vagy nem lenni kérdés időszaka volt. Nem csak Észak-Koszovó, hanem Szerbia számára is. El kellett döntenünk, hogy egy olyan Szerbiát kívánunk-e, amelynek polgárai a népkonyhákon étkeznek és fuldoklanak könnyeikben, vagy egy erős és fejlődő Szerbiát. Az, hogy valaki nem hajlandó hazudni, nem jelenti azt, hogy kevésbé szereti Koszovót. Generációnk csak akkor építheti fel Szerbiát egy fejlődő országgá, ha bátorsága lesz őszintének lenni és lesznek víziói. Emiatt tárgyaltunk Pristinával: hogy lezárjuk a múltat és a vereségeket és elfojtsuk a kínt – fogalmazott Dačić.
Az SZDP képviselőinek heves reakcióra reagálva a miniszterelnök emlékeztetett, hogy Koszovó éppen akkor kiáltotta ki függetlenségét, amikor a szerb kormány ez a párt köré tömörült. Azok, akik most ennyire hangosak, semmit sem tettek a terepen, csak mantraként ismételgették, hogy Koszovó Szerbia, hangsúlyozta Dačić, hozzátéve, hogy ha nem vették volna figyelembe az EU követelését, akkor Szerbia európai Észak-Koreaként végezhette volna, Koszovóra irányított ágyúkkal.
– Ugyanaz történhetett volna, mint ami a boszniai Szerb Köztársasággal ha nem lett volna a Daytoni-megállapodás. Több szent szerb földet is elveszítettünk. Csak emlékezzünk a kocsioszlopokban érkező menekültekre és a meggyilkolt civilekre. Mindez után Gotovina és Markač szabad emberek. De hol vagyunk mi? Nem engedhettük meg egy újabb igazságtalanság megtörténtét. Egy igazságtalanságét, amelyben senkit nem vontak volna felelősségre, amelyben az országként elismert Koszovó az EU felé haladt volna, mi pedig ismét Európa kirekesztett, elfelejtett és félretett országaként végeztük volna. A brüsszeli megállapodással Szerbia nem ismerte el Koszovó függetlenségét és nem is kapitulált. Ha elutasítottuk volna a kompromisszumot, akkor az egy koszovói Viharhoz vezethetett volna. Egy átmeneti megoldásról van szó. Ha másképpen döntünk, akkor még azt is elveszíthettük volna, amit most megkaptunk. Amíg Szerbia a tárgyalóasztalnál ül, addig folyamatosan javíthatja helyzetét. Ha feláll az asztal mellől, akkor mindent elveszít. Az aktuális kormány ezt nem engedhette meg magának és a jövőben sem fogja. A megállapodással senki sem nyert és senki sem veszített, A koszovói kérdés megoldása hosszú, nehéz folyamat lesz. Ezért inkább őrizzük erőnket és ne fecséreljük el a vitákra. A múlt héten parafált megállapodásra a szerbek jogairól és szabadságáról szóló alapokmányként kell tekinteni. Egyszerűbb nekünk elviselni a sértéseket és a fenyegetéseket, mintsem hogy a nép veszítse életét. Mindezzel lehetővé tettük az európai integráció folytatását, amely kimondhatatlanul fontos Szerbia és a szerb nép számára – magyarázta Dačić.
