A köztársasági hatalmi koalíció pártjai, több szélsőjobboldali, köztük néhány betiltott szervezettel is együttműködve erőszakpolitikát folytatnak Vajdasággal szemben, mely egyrészt igen távol áll a demokratikus alapelvektől, másrészt a hatalomért folytatott harc legitim eszközeihez sincs sok köze – állapították meg a Vajdasági Újságírók Független Egyesületében megtartott fórumon. A résztvevők a vajdasági alkotmányos és törvényes jogok védelméről szóló nyilatkozat elfogadása mellett foglaltak állást, de arra is figyelmeztettek, hogy a jelenlegi tartományi vezetőség sem tett meg mindent a múltban annak érdekében, hogy rendezze az autonómia kérdése kapcsán felmerülő problémákat. Teljesen sikertelennek ítélték az Újvidéken megtartott „szeparatizmusellenes” nagygyűlést, s ezt a tényt a nem kormányzati szervezetek, független értelmiségiek szerint a vajdasági és újvidéki polgárok érettségének egyik ékes bizonyítékaként kell kezelni. Elítélték a legnagyobb kormánypárt azon törekvését is, mellyel az ellenőrzése alá kíván vonni minden egyes médiumot, s a Dnevnik napilap esetére hívták fel a figyelmet. Azzal a követeléssel fordultak az illetékes állami szervekhez, hogy reagáljanak a Bojan Pajtić tartományi kormányfő és „követői” ellen irányuló, lincshangulatkeltő kampány kapcsán, s állapítsák meg, kik állnak annak hátterében.
NINCSENEK SZÖVETSÉGESEINK
A Polgári Vajdaság nem kormányzati koalíció által szervezett Vajdasági beszélgetés fórumon Snežana Ilić, a Civil Társadalom Fejlesztéséért Központ vezetője úgy vélte, hogy Vajdaságnak a jelen pillanatban sem Belgrádban, sem a nemzetközi színtéren nincs szövetségese – kizárólag saját polgáraira hagyatkozhat. Európának és az Egyesült Államoknak is egyedül a koszovói kérdés rendezése jelent fontos témát, s készek ennek fejében Vajdaság esetében szemet hunyni a hazai politikusok ügyködése felett – állapította meg. Véleménye szerint jelenleg két nézet, a polgári és az etnikai alapú ütközik egymással, s azt nevezte a legjobb megoldásnak, ha a tartományban végre egy népszavazáson megkérdezik a polgárokat: akarják-e az autonómiát, vagy csupán földrajzi kategóriaként szeretnék a jövőben emlegetni Vajdaság nevét.
Mirko Đorđević publicista szerint valódi vajdasági probléma, vajdasági kérdés nem is létezik. Magában a deklarációban sincs egyetlen olyan félmondat sem, amely szeparatizmusra utalna, fogalmazott, s hozzátette, hogy az Újvidéken megtartott tüntetés az, amely az ország alkotmányos rendjének a megtámadását jelenti. Éppen azok csinálnak problémát, nemzetközi kérdést Vajdaság helyzetéből, akik a másik oldalt, az alkotmányos garanciák betartásáért síkraszálló politikusokat vádolják ugyanezzel – értékelte. Szerinte a tüntetés azt is megmutatta, hogy a radikálisok most is sokan vannak, csak éppen haladóknak hívják őket, s az egyedüli különbségként a joghurtforradalomhoz képest azt említette, hogy a legutóbbi megmozduláson nem lehetett pravoszláv papokat látni, míg korábban ők is kivették a részüket a hasonló „munkából”.
SZRP MÍNUSZ ŠEŠELJ
A tavaly májusban lezajlott választások és a Koszovóról folytatott „úgynevezett tárgyalások” hatottak ki a leginkább arra, hogy ma Vajdaságban megint a bő két évtizeddel ezelőtti problémákkal kell szembenéznünk – állapította meg Teofil Pančić újságíró. Amikor zsákutcába jutott a koszovói párbeszéd, s a hatalom nem akart előrelépni, visszalépni pedig nem mert, akkor azonnal elővették Vajdaságot, az autonómiának, szeparatizmusnak az ügyét – közölte. Mint mondta, félő, hogy a Koszovóval és Vajdasággal folytatott ellensúlyozás még sokáig eltart, s arra emlékeztetett, hogy már az új hatalmi koalíció felállásakor figyelmeztetett: a jobboldali államvezetőség a szükséges együttműködő készséggel folytatja majd a külpolitikát, a belpolitika terén azonban minden erejével a helyzet kiélezésén dolgozik. A helyzet kiélezése, tette hozzá, nem kerüli el a kultúra vagy a tájékoztatás szféráját sem. Véleményének adott hangot, hogy a Szerb Haladó Párt nem más, mint a „Szerb Radikális Párt mínusz Vojislav Šešelj”, s hogy ezt bizonyítják a tartományi hatalom átvételére irányuló politikai harc formái is.
Szerencsés Zsuzsanna médiaszakértő kísérteties időutazásnak nevezte a lezajlott tüntetésen látottakat – a transzparensek, plakátok, tudósítások mind-mind a joghurtforradalomra emlékeztettek. Mint mondta, az ember nem kerülheti el, hogy ne tegye fel magának a kérdést: negyed évszázad sem volt elegendő arra, hogy valamilyen új elképzelés, ideológia szülessen? Szerinte a jelmez, a díszlet, a retorika is megfelelt a múltbéli történeseknek. Azokban az időkben mindenről Milošević döntött, ma pedig mindenről Vučić, tette hozzá, s a változásnak ez a hiánya is arról tanúskodik, hogy az embereknek nagyon kis része volt csak képes tanulni a múlt hibáiból.
