Radmila Radojević: A varrodában

A Szabadkai Városi Múzeum Radmila Radojević A varrodában című festményét választotta ki a hónap műtárgyává, melyről Ninkov K. Olga művészettörténész, múzeumi tanácsos készített összefoglalót, melyben többek között a következő áll:
„Az alkotó életrajza, valamint a bemutatott olajfestmény témája a szabadkai Népszínházhoz kötődik, ahol a művésznő 1961 és 1972 között jelmeztervezőként dolgozott. Radmila Radojević (Belgrád, 1929 – Belgrád, 2004) 1955-ben diplomázott a belgrádi Képzőművészeti Akadémián, majd ugyanott festészeti mesterfokozatot szerzett. Első önálló kiállítását 1959-ben rendezte meg szülővárosában, és ettől az évtől részt vett a Topolyai Művésztelepen (1959–1971). A szabadkai Városi Múzeum képzőművészeti gyűjteményében található Florika Štefan költőnő portréja, amelyet 1963 augusztusában festett a Topolyai Művésztelep nyári alkotótelepén, a Panonija mezőgazdasági birtokon. Kiállított a művésztelepek jubileumi kiállításán Zentán 1962-ben, valamint a II., IV. és VI. Képzőművészeti Találkozón – Palicson.
Szabadkára érkezése után 1961-től egy teljes évtizeden át a szabadkai Népszínház jelmeztervezőjeként dolgozott, egyaránt a szerb és horvát nyelvű, valamint a magyar nyelvű drámatársulat számára. 1963-ban díjat kapott a Koldusopera (B. Brecht) jelmezterveiért a Vajdasági Színházak Szemléjén, Versecen, majd 1965-ben Szabadkán díjazták J. Svarc A meztelen király című előadásának jelmezterveiért. Expresszív, dinamikus rajzai a modell karakterjegyei iránti kifejezett érzékenységgel készültek. Bár szabadkai tartózkodása során elsődleges tevékenysége a jelmeztervezés volt, a festészetet sem hanyagolta el. A szabadkai közönség előtt két alkalommal mutatkozott be önálló kiállítással: 1962 októberében a Városi Kiállítóteremben, majd 1968 márciusában a Képzőművészeti Találkozó Téli Szalonján és áprilisban Szegeden, a Móra Ferenc Múzeumban. Radmila Radojević férje, Dévics Imre (Kishegyes, 1922 – Szabadka, 1971) halála után távozik Szabadkáról és Belgrádban, valamint Grožnjánban folytatja életét és munkáját.
A most bemutatott olajfestmény, Radmila Radojević A varrodában című alkotása 1964-ben készült.  A téma a művész munkahelyéhez kapcsolódik. A képet dominánsan sötét színvilág jellemzi, amelyet a kompozíció középpontjában világosabb akcentusok ritmizálnak, valamint erőteljes kontraszt a sötét felület és egy teljesen világos rész – jelen esetben a jobb felső mezőben látható ablaküveg – között. A három nőalak ellenfényben jelenik meg. Az egyikük színésznő – a jelmez viselője –, álló testtartásban, vertikális tengelyként, fejével és vállaival az ablak magasságában. Alatta, középen a varrónő a varrógép fölé hajoló alakja, míg a kép bal szélén, felénk fordulva, feltehetően maga a festőnő-jelmeztervező látható. Ebben az értelemben a mű egyfajta önarckép és a mindennapi munkatér dokumentálása is, tehát önéletrajzi jellegű. Bár a jelenet belső térben játszódik – ellentétben a plein air festészettel –, ami visszafogottabb és sötétebb koloritot indokolhat, a kép atmoszférája kifejezetten hideg. A festőre jellemző módon a sötét tónusokat hideg szürkéskék ritmus szövi át. Az anyagfestészet bizonyos posztulátumai, amelyeket a művészi lázadás egyik formájaként is értelmeznek, ebben a figurális kompozícióban is jelen vannak vagy hatásuk érzékelhető: nincs „szépség” a klasszikus értelemben, viszont jelen van a gesztus, az anyag és a pillanat nyoma; a festék felvitelének folyamata meghatározóvá válik, az anyag önálló jelentőséget kap – például az alsó ablakmezőben szándékosan hagyott lecsorgó festék. A személyes élmény előtérbe kerül a „szép” és „rendezett” ábrázolással szemben, ami bizonyos elégedetlenséget és belső nyugtalanságot fejez ki – mindez éles ellentétben áll a korábbi agitációs-propaganda művészet munkát és munkásközeget bemutató ábrázolásaival. A kép keletkezésének történelmi-politikai kontextusában meg kell említeni a hidegháború időszakát, valamint a Berlini fal 1961-es felépítését, amely a világ megosztottságának szimbólumává vált” – áll a Szabadkai Városi Múzeum összefoglalójában.