A boszniai háborút lezáró daytoni béketárgyalások helyenként a Keresztapa című film egyes jeleneteire emlékeztettek, derül ki a CIA ezekben a napokban nyilvánosságra kerülő dokumentumaiból.
Donald Carrick az USA Nemzetbiztonsági Tanácsának elnöke szerint az ország felosztásáról szóló tárgyalások 1995-ben kifejezetten nehezek voltak és helyenként a kultikus Oscar-díjas film egyes jeleneteire hasonlítottak, amelyben ez alkalommal Don Slobo (Slobodan Milošević) és a boszniai szerbek valamint Don Izi (Alija Izetbegović) egyezkedtek. Értékelése szerint a légkör változó volt, időnként lármáztak és vitáztak, de arra is volt példa, hogy viccelődtek egymással.
Carrick részletes feljegyzései a maratoni béketárgyalásokról a CIA néhány dokumentumában láttak napvilágot. Ezek 1995. november 8-14-ig keletkeztek és ezekben a napokban került le róluk a titkosítás.
Carrick a daytoni tárgyalások kezdetét úgy írja le, mint a volt Jugoszlávia vezetői közötti régi barátság felmelegítését. „Igen gyorsan egyezkedni kezdtek az alkotmányról, a választásokról és a térképről. A vacsora során Alija Izetbegović és Slobodan Milošević egymással beszélgettek és viccelődtek” írta le a politikus.
Mint írta, a térképről, vagyis a területfelosztásról szóló tárgyalások voltak a legnehezebbek, mert mindkét fél elhúzta e folyamatot. „A bosnyákok már az első pontnál szembeszegültek, amikor az IFOR által javasolt térkép került napirendre. Amikor végül folytatódtak a tárgyalások, az leginkább Coppola filmjére emlékeztetett.
„A két család, vagyis Don Slobo és Don Izi és küldöttségeik hatórás maratoni tárgyalást folytattak a térképről” – írja.
Norman Schindler a CIA igazgató-helyettese 1996. október 27-én egy dokumentumban azt írta, hogy a daytoni szerződés teljes alkalmazása, vagyis egy olyan többnemzetiségű Bosznia létrehozása, amilyen az a háború előtt volt, nem volt lehetséges.
A banja lukai Nezavisne novine szerint e dokumentumban található néhány bejegyzés, amik új fényben tüntetik fel a Dayton utáni Boszniát. Például, ebben az áll, hogy a horvátoknak is saját entitást kell kapniuk. „Lehetséges lenne tartós multietnikus állam kialakítása, ha a szerbek, a horvátok és a bosnyákok is külön entitást kapnának” áll benne. Ezek egy laza föderációt alkotnának.
A kihívások között említik a szerbek és a horvátok továbbra is fennálló törekvését, hogy elszakadjanak Boszniától, a muzulmánok pedig saját haderejüket erősítenék. Érdekes bejegyzés, hogy a boszniai szerb vezetés és Milošević közötti ellentétek a nemzetközi közösségnek kivételes lehetőségeket biztosítanak.
„A boszniai szerbek talán azt hiszik, esetleg egyesülhetnének Szerbiával, de a vezetőik közötti megosztottság kizárja ezt a lehetőséget, legalábbis egy időre és növeli együttműködésüket a boszniai központi hatalommal” áll a jelentésben.
Richard Holbrooke 1996. júliusi boszniai látogatása után Radovan Karadžić többé nem jelent meg a nyilvánosság előtt, erről John Gannon a CIA igazgató-helyettese is tanúskodott az amerikai Kongresszus biztonsági bizottsága előtt, 1996. július 23-án.
A Nezavisne azonban nem talált olyan feljegyzést, amely arra utalna, hogy bárki is mentességet ígért volna ezért cserébe Karadžićnak, amit ő állított, amikor Hágába szállították.
Holbrooke egy bizalmas dokumentumban ezt írta: „A döntés, hogy mentsük meg a szerb entitást és ne engedjük meg a boszniai szerbek katonai vereségét, az egyik legfontosabb volt, amit meghoztunk”.
