Az óvodáskor nem az iskola előszobája, hanem egy önmagában is értékes életszakasz. A 21. századi óvoda feladata ezért az, hogy minden gyerek számára lehetőséget biztosítson a fejlődésre, a tapasztalatszerzésre és képességeinek a kibontakoztatására. A jó óvodapedagógus a gyerekekre mint egyénekre tekint, a tevékenységeket pedig az egyéni képességekhez, érdeklődésekhez alakítja. Az Észak-bácskai Pedagógusok Egyesületének szervezésében október 12-én szakmai konferenciát tartottak óvodapedagógusok számára abból a célból, hogy hangsúlyozzák a kora gyermekkori nevelés jelentőségét, és ösztönözzék a szakmai együttműködést és tapasztalatcserét.
A konferencián meghívott vendégként dr. Kereki Judit, Magyarország Oktatási és Gyermekügyi Minisztériumának Kora Gyermekkori Jóllétért Felelős államtitkára is jelen volt, aki a kora gyermekkori intervenció kérdéskörének és a korai ellátórendszer fejlesztésének szakértőjeként osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel. Az államtitkárt a gyermekközpontú pedagógiai szemléletről és az inkluzív nevelés megvalósulásáról kérdeztük.
A konferencián köszöntőbeszédet mondott, melyben föltette az alábbi kérdést: hogyan teremthetünk olyan elfogadó, befogadó és inspiráló környezetet, amelyben minden gyermek a saját útján fejlődhet, kibontakoztathatja képességeit és megélheti a közösséghez tartozás örömét? Mi erre a válasz?
– Úgy kell kialakítanunk a gyermek köré magát a teret, hogy abban ő jól érezze magát. Ez azt jelenti, hogy legyenek olyan közösségi terek, ahol felszabadultan tud játszani, olyan eszközökkel legyen körülvéve, amelyek segítik a működését a térben. Itt fontos kiemelni, hogy amikor inklúzióról beszélünk, akkor arról beszélünk, hogy minden gyermek, függetlenül a képességeitől vagy az eltérő fejlődésétől, ugyanolyan módon tudjon részt venni egy közösség életében, mint mindenki más. Azt a közeget kell megteremtenünk, amelyben mindenki egyforma esélyekkel vehet részt a közösségi tevékenységekben. Fontos szempont az is, hogy milyen a gyermekkel foglalkozó pedagógus. Amikor pedagógiáról beszélünk, a gyermekközpontúságot meg a jelen pedagógiáját hangsúlyozzuk, de ugyanilyen fontos a pedagógus személyisége is, hogy meglegyen a tudása és a képessége arra, hogy illeszkedjen a gyermek személyiségéhez, hogy a tevékenységeket hozzáillessze, hogy minden gyermeket külön, egyedi fényként kezeljen. Tehát sokfajta megközelítésben kell néznünk azt, hogy hogyan is van jól a gyermek egy térben.
Nagyon erős az elvárás a pedagógusok felé, hogy a gyerekkel mint egyénnel foglalkozzanak, és az óvoda a játék terepe maradjon, miközben az iskola felől meg az az elvárás nagyon erős, hogy készítsék föl a gyerekeket az iskolára. Hogyan oldható fel ez az ellentét?
– Éppen most módosítottuk az óvodai nevelés országos alapprogramját, tehát a jövő év elejétől egy új alapprogram szolgál majd iránymutatásul a pedagógusok számára. Olyan módon újítottuk meg a szakmai tartalmat, hogy illeszkedjen a bölcsődei programokhoz, tehát ahhoz a közeghez, ahonnan jön a gyermek. Emellett nagyon erőteljes most annak a hangsúlya, hogy az iskola is megváltozzon, mégpedig elsősorban az alsó tagozat. A cél az, hogy rugalmas iskolaszervezés alakuljon ki, hogy ne legyen olyan nagy szakadék az óvoda és az iskola között, tehát hogy egy összehangolt átmenetet biztosítsanak a pedagógusok a gyerekeknek. Eddig például benne volt az óvodai alapprogramban, hogy legyen 45 perces óra. Ezt teljesen eltöröltük, hiszen az óvoda nem iskola, és nem ezzel a 45 perces órával készítjük fel az iskolára a gyermeket, hanem azzal, ahogy támogatjuk őt a képességének a kialakulásában. Nem kell az óvodában kisiskolát játszani. Ezzel egyidejűleg az iskola kapcsán olyan jellegű ajánlások fogalmazódtak meg, mint hogy a napok kezdődjenek egy reggeli körrel, ahol a gyerekek elmesélik, hogy mi történt velük, hogy a tanórák hossza rugalmasan alakulhasson a gyerekek igényeihez és az éppen folytatott tevékenységekhez, vagy hogy legyen egy hosszabb, 25 perces szünet napközben, amikor a gyerekek kijátszhatják, kimozoghatják magukból az elmúlt időszakot, és ami után újult erővel mehetnek be a következő órára. A lényeg az, hogy igazodjon az iskola egy picit az óvodához, különösen az első időszakban, hogy a gyerekek megfelelő módon élhessék meg az átmenetet.
Milyen pedagógiai szemlélet húzódik meg ezek mögött a változtatások mögött?
– Elsődlegesen a gyerekközpontúságot tartjuk szem előtt. Ezen sok mindent nem is kell magyarázni: nem az intézménynek van elsődlegessége, hanem a gyermeknek. Azt még fontos hozzátenni, hogy emellett ott van a család szerepe, illetve a gyermek szűkebb és tágabb környezetének a szerepe is. Mindig egy szélesebb kontextusában nézzük a gyermeket. Amikor ott van az intézményben, akkor ő az, aki körül épül a világ. Előkerült az autonómia kérdése is, vagyis hogy az óvoda- vagy az iskolapedagógus hogyan tud autonóm módon ebben a térben működni. És persze hangsúlyos az inklúzió fogalma is, amit már említettem, hogy minden gyermeknek egyenlő esélye legyen arra, hogy ugyanolyan módon részt tudjon venni a közösségi tevékenységekben.
Ahhoz, hogy az inklúzió meg tudjon valósulni, kinek, minek az együttműködése szükséges?
– A személyes munkám során mindig elsődlegesnek tartottam, így most is rendkívül fontos alapként tekintek arra, hogy a szakemberek egyrészt együttműködjenek egymással az intézményen belül, másrészt pedig az intézményen kívül is minden olyan szakemberekkel, akik még a gyermekkel foglalkoznak. Ez jelenti akár a védőnőt, a gyermekorvost, a gyermekkel korábban foglalkozó bölcsődei kisgyermeknevelőt, a tanítót, akihez a gyermek átkerül az iskolába, de akár a szociális, család és gyermekjóléti intézmények meg az Pedagógiai Szakszolgálat szakembereit, ahol azok a gyerekek kapnak megfelelő ellátást, ahol fölmerül az eltérő vagy a megkésett fejlődés gyanúja. Nagyon fontos az, hogy meglegyen az összehangolt együttműködés a különböző szakemberek között. Egyrészt azért is, hogy ne érezze magát egyedül a pedagógus ebben a helyzetben, másrészt pedig azért, mert ha a gyermeket tekintem középpontnak, akkor végül is minden olyan információ és szaktudás össze kell, hogy érjen körülötte, ami őt körbeveszi. Így tud körülötte valóban kialakulni a szükséglet alapú ellátás.
Nyitókép: Dr. Kereki Judit államtitkár/fotó: Gruik Zsuzsa
