Elhivatottságból csillagos ötös

– A Szent Száva-díj Szerbia egyik legrangosabb oktatási elismerése, amelyet minden évben az oktatás és nevelés területén kiemelkedő munkát végző intézményeknek és egyéneknek ítélnek oda. A díj jelentősége abban rejlik, hogy nem csupán szakmai teljesítményt jutalmaz, hanem az oktatás társadalmi szerepét, közösségformáló erejét és jövőt építő küldetését is elismeri. Épp ezért különösen nagy jelentősége van annak, hogy az idén vajdasági magyar közösségünk három díjazottal is büszkélkedhet. Ez az elismerés egyértelmű visszaigazolása annak, hogy közösségünk az oktatás területén következetes, értékteremtő és országosan is elismert munkát végez – hangsúlyozta Jerasz Anikó oktatási államtitkár, hozzátéve, a díjazottak jól példázzák, hogy magyar közösségünk milyen változatos módon mutatja fel a kiválóságok értékvilágát.
 

Mint ismeretes, kedden Belgrádban a Szent Száva napja alkalmából szervezett ünnepségen adták át a 2025-ös Szent Száva díjakat. A 31 díjazott között diákok, tanárok, kutatók, intézmények és oktatási szakemberek szerepelnek, akik a legjobb eredményeket érték el a nevelés, a pedagógiai gyakorlat fejlesztése és a tudományos–művészeti teljesítmények terén. A vajdasági magyar közösségnek idén három díjazottja is van: a zentai Petőfi Sándor Általános Iskola, Oláj Ibolya, a zentai Thurzó Lajos Általános Iskola tanítója, valamint Ferenci Orsolya is a Óbecsei Gimnázium elsős diákja. A Szent Száva-díj az oktatás és nevelés területén nyújtott kiváló munkát, a kivételes teljesítményt, a pedagógusi elhivatottságot és a maradandó értékteremtést díjazza. Ez az elismerés egyszerre egyéni és intézményi érdem, ugyanakkor a vajdasági magyar közösség közös sikere is. 

– Ferenci Orsolya, az Óbecsei Gimnázium első osztályos tanulója már általános iskolai tanulmányai során jelentős eredményeket ért el. Az óbecsei Petőfi Sándor Általános Iskola tanulójaként a generáció diákja volt: kiemelkedő eredményt ért el magyar nyelvből, zenekultúrából és matematikából. Sokoldalú tehetségét a magyar kultúra és népművészet ápolásában – éneklésben, versmondásban, költészetben –, valamint a tanulmányi versenyeken egyaránt bizonyította. Díjazása azt igazolja, hogy a tehetség, a szorgalom és a közösségi értékek iránti elköteleződés már fiatal korban is országos elismerést érdemel – emelte ki Jerasz Anikó, aki arra is rámutatott, hogy Oláj Ibolya tanítónő több évtizede dolgozik elkötelezetten a sajátos nevelési igényű gyermekekkel. Pedagógiai munkáját az innováció, az egyénre szabott fejlesztés és a folyamatos szakmai megújulás jellemzi. Az Őszi találkozó elnevezésű program megálmodójaként immár húsz éve teremt találkozási, barátkozási és fejlődési lehetőséget a vajdasági településekről érkező gyermekek és családjaik számára. Tevékenységét számos szakmai elismerés és módszertani kiadvány fémjelzi; oktatói-nevelői hivatása az inkluzív oktatás meghatározó példája. – A zentai Petőfi Sándor Általános Iskola mint oktatási intézmény részesült Szent Száva-díjban. A kétnyelvű iskola a szerb és a magyar nyelven folyó korszerű oktatással, az inkluzív és innovatív szemlélettel, továbbá felnőttoktatási programjaival szolgálja a közösséget. Kiemelkedő a nemzetközi együttműködésekben végzett munkája is: az Erasmus-projektek, valamint a romániai és a magyarországi partneriskolákkal kialakított kapcsolatai révén folyamatosan erősíti szakmai hálózatát és állandó megújulásra való képességét – hangsúlyozta Jerasz Anikó. Hozzáfűzte, az egyéni és a közösségi eredmény ezúttal is annak az elkötelezett és felelősségteljes kisebbségi érdekvédelmi politikának a sikere, amelynek a Vajdasági Magyar Szövetség oly kiemelt jelentőséget tulajdonít az élet minden területén, de különösen az anyanyelvű oktatás terén. Nem véletlen tehát, hogy ezúttal három Szent Száva-díjjal ismerték el közösségünk példaértékű oktatási és nevelési munkáját, törekvéseit és elhivatottságát, hallottuk az Oktatási Minisztérium államtitkárától.

A csapatmunka elismerése

A zentai Petőfi Sándor Általános Iskola az utóbbi években apró lépésekkel hatalmas fejlődést ért el. Különféle támogatásokból szépen lassan kicserélték a nyílászárókat, már csak a jelentősebb összegekkel járók maradtak hátra. Mindezek mellett a gyermekeket felújított tantermek fogadják. Az egyik legfigyelemfelkeltőbb lépésük egy sószoba kialakítása volt a pincében. A külsőségek mellett az is nagyon fontos, hogy egy jó gyermek- és munkaközösség tölti be az intézményt, élükön Gordán Kolos igazgatóval, aki kedden Belgrádban átvehette a Szent Száva-díjat.

Hogyan éli meg az iskolai közösségük ezt az elismerést, amely egy igazi csapatmunka eredménye?

– Még csak most kezdjük felfogni ennek az elismerésnek az erejét és a jelentőségét, de nagyon jóleső érzés, hiszen sokat dolgoztunk az elmúlt időszakban. Hat éve folyamatosan és tudatosan építkezünk. Ez az egész egy csapatmunka, a kisegítő személyzettől kezdve a pedagógusokon át velem bezárva közösen építjük és fejlesszük az iskolát. Nemcsak arról van szó, hogy valamit felújítunk, hanem komplex módon igyekszünk megvalósítani mindent, hogy otthonosabbá tegyük az iskolát. Ezzel a díjjal ezt a munkát ismerték el, és azt az előrehaladást, amelyért tettünk. Egyben egy visszacsatolás is, hogy tényleg valamit jól csinálunk. Kaptunk egy hatalmas löketet és egy nagy adag motivációt is – mutatott rá Gordán Kolos, akinek a véleménye szerint két dolog fontos az oktatásban: az egyik az, hogy a gyermekek szeressenek az iskolába menni, a másik pedig, hogy a munkatársaik is szeressenek bejárni dolgozni. Hozzátette, ha ez a kettő megvan, akkor az elvégzett munkával még nagyobb sikert lehet elérni.

Miben jobbak, mint mások? Mi a hajtóerő, ami motiválja a kollektívát?

– Arra, hogy miben vagyunk mi jobbak, mint mások, nem tudom a pontos választ, de nem is lenne korrekt így kijelenteni. Igazából a legjobb tudásunk szerint tesszük a dolgunkat. Valljuk, hogy minden egyes iskolának és oktatási intézménynek, így nekünk is, az a feladatunk, hogy tanítsuk a diákokat, de egyben neveljük is őket, hiszen a gyermekek az idejük legtöbb részét az intézményben és velünk töltik, mi, pedagógusok pedig igyekszünk segíteni nekik. Próbálunk arra is törekedni, hogy mindig egy pozitív légkört és környezetet alakítsunk ki, ha bármilyen kérdéssel, problémával, ötlettel felkeresnek, akár egy tanárt, akár engem is, akkor nem küldjük el, hanem meghallgatjuk őket. Mindemellett úgy gondolom, hogy a pedagógiát és az oktatást akkor lehet a legjobban végezni, ha elismerjük azt is, amikor hibázunk, és megpróbáljuk azt ki is javítani. A másik varázsszó, hogy nincs lehetetlen, mindent meg lehet oldani, csak össze kell fogni, nekiugrani és megcsinálni. Nálunk is számtalan olyan dolog van, amelyek még váratnak magukra, de szépen, apránként igyekszünk megvalósítani az elképzeléseinket – magyarázta az igazgató, aki azt is elárulta, milyen felfogás szerint igyekszik végezni a mindennapi feladatokat. – Nagyon fontos, hogy senkit sem szabad hazaengedni úgy, hogy nem mondtál neki valami pozitívat, ha előtte megpörölted. Például ha egy gyermeket jogosan megpöröltél, akkor az utolsó óráig keress egy olyan pillanatot, ahol meg tudod dicsérni. Ugyan ez vonatkozik az itt dolgozókra is. Így senki sem fog rossz szájízzel hazamenni, hanem úgy, hogy kapott egy-két jó szót.

Egyénre szabott pedagógia évtizedeken át

Oláj Ibolya, a zentai Thurzó Lajos Általános Iskola csókai származású tanítónője a sajátos nevelési igényű gyerekekkel végzett több évtizedes munkájával érdemelte ki a Szent Száva-díjat.

– Hatalmas megtiszteltetés számomra, hogy egy ilyen rangos díjat kaptam. Harmincöt éve dolgozom a sajátos nevelési igényű tanulókkal, és most elismerték ezt a munkát. Egykoron a tantervet kézzel írtuk, és az általam összeállított anyagokból végül egy kéziratot is kiadtam. A kiadott könyvet szerettem volna másoknak is megmutatni, ezért megszerveztem Zentán az első Pedagógustalálkozót, amelyre sokan eljöttek. Mindenki nagyon örült a kezdeményezésnek és a következő években is megtartottam ezt a rendezvényt. Az évek alatt 10 könyvet is készítettem a sajátos nevelési igényű gyerekeknek, mivel számukra sajnos nincsenek tankönyvek. 

Ön az Őszi találkozó megálmodója, mit kell erről tudni, hogyan született meg a projekt ötlete?

– A pedagógustalálkozó ötletét nyomon követve 2004-ben hoztam létre az Őszi találkozót, amelyen a gyerekek találkozhatnak egymással. A találkozót minden évben megtartjuk és nagy sikert arat. Ezt nem versenyként kell elképzelni, itt mindenki nyer. A gyerekek felszabadultan jönnek mindig a találkozóra, nincs bennük feszültség. Különböző rajzokkal készülnek, amelyeket kiállítunk az iskolában. Minden osztály más zenés, illetve táncos produkcióval mutatkozik be. A műsor végén a gyerekek ajándékban részesülnek, illetve reggelit és uzsonnát is kapnak.

Milyen hatást tapasztalt az Őszi találkozó során a gyermekek, a szülők vagy a pedagógusok részéről?

– A gyerekek roppant élvezik ezt a rendezvényt, nagyon szeretnek jönni és őszintén remélem, hogy még sokáig megszervezhetem. Ezek a gyerekek nem járnak különböző iskolai versenyekre és csak ilyenkor mutatkozhatnak be, ezért mindig nagyon várják, hogy jöhessenek. Sok közülük még a faluból sem ment ki, és a találkozó jó alkalmat biztosít egy kis utazásra is. A szülők is pozitívan állnak a rendezvényhez, támogatnak bennünket és a gyerekeket is. Sokan közülük önkéntesen sofőrnek állnak és behozzák a tanulókat Zentára, emellett igyekeznek mindenben a segítségünkre lenni.

Nagy hivatástudat és kreativitás kell a pedagógiai pályához. Mi indította el azon az úton, hogy a sajátos nevelési igényű gyerekekkel foglalkozzon?

– A munka igazából véletlenül jött. Adódott ez az állás és rögtön elvállaltam, viszont nem tudtam, hogy mivel jár. Akkoriban még soha nem találkoztam sajátos nevelési igényű tanulóval, és nulla tapasztalat nélkül vágtam bele. Az első évben olyan gyerekek kerültek hozzám, akik azonnal befogadtak, szerettek és örültek nekem. Nagyon jóleső érzés járt át, hogy bizony szükség van rám. Néhány évvel később kaptam egy lehetőséget, hogy normál tagozaton tanítsak, de nem vállaltam el, mert úgy éreztem, hogy én megtaláltam a helyem.

Mit jelent az Ön számára az egyénre szabott pedagógia a mindennapi gyakorlatban?

– A sajátos nevelési igényű tanulókkal másként kell foglalkozni. Egyénre szabott módszereket alkalmazunk, és az elvárásokat sokkal lejjebb visszük ezeknél a tanulóknál. Nagyon kell figyelni a gyerekekre és egyénileg kell velük törődni. Meg kell ismerni őket, fel kell mérni a képességeiket. Olyan nincs, hogy a gyerek semmit sem tud. A legalapvetőbb dolgoktól kell elindulni és onnét felépíteni az egészet.

Mi az, amit Ön tanult a gyerekektől?

– Folyamatosan inspirálnak és az ő szeretetük az, ami minden nap erőt ad a munkához.

Milyen tervei vannak a jövőre nézve?

Hamarosan nyugdíjba vonulok, és szeretnék minél többet festeni. Az, hogy a pedagógia milyen szinten lesz az életem része, azt egyelőre nem tudom. Ez a díj igazán jókor jött, hiszen ez igazolja, hogy valamit jól csináltam. Nagyon hálás vagyok az iskola igazgatóinak, hogy szabad kezet adtak és hagytak dolgozni. Mindig segítettek, meghallgatták az ötleteimet és a közreműködésükkel megvalósíthattam a terveimet. 

Tehetség, szorgalom és elhivatottság

Mint már említettük, Ferenci Orsolya, az Óbecsei Gimnázium első osztályos tanulója sokoldalúságáért, kiemelkedő tanulmányi és művészi eredményeiért részesült a rangos elismerésben. Az indoklás szerint a 15 éves lány különös érdeklődést és tehetséget mutat a nyelvek, az irodalom, a szép és kifejező beszéd területén, emellett irodalmi művek szerzője is. A rendszeres iskolai tanulmányok mellett kiemelkedően elkötelezett a zenei képzés iránt, énekel az Óbecsei Schola Cantorum Énekkarban és az óbecsei Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör Csicsörke énekcsoportjában, valamint aktív tagja a Becsei Színjátszó Odúnak. Iskolájában a tanórán kívüli tevékenységekben is aktívan és eredményesen részt vesz. 

Mit jelent számodra a Szent Száva-díj, és hogyan élted meg, amikor megtudtad, hogy te is megkapod ezt az elismerést?

– Számomra hatalmas megtiszteltetés, hogy méltónak találtak arra, hogy ilyen rangos kitüntetéssel jutalmazzanak. Ez a díj az elmúlt évek sokrétű, kihívásokkal teli és időnként lemondásokkal járó munkájának a gyümölcse, mely egyben egy értékes visszaigazolás arra vonatkozóan, hogy megéri kitartónak lenni. Nagy boldogsággal töltött el, amikor megtudtam, hogy én is egyike vagyok a díjazottaknak, és különösen örültem annak, hogy vajdasági magyarként részesülhetek ebben az elismerésben.

A díjat a sokoldalúságodért, valamint a nyelv és a kulturális örökség ápolásáért ítélték oda. Mely területek állnak hozzád legközelebb, és mi motivál abban, hogy ennyire aktív légy?

– Az elmúlt években közel 150 versenyen vettem részt. Legtöbb eredményemet magyar nyelvből értem el. A szavaló- és mesemondó, versíró, nyelvhelyességi és egyéb magyar nyelvi versenyekre mindig nagy örömmel jártam. Nemzetközi versíró versenyen hat alkalommal sikerült elnyernem az első helyezést. Képverseket és versvariációkat szeretek írni. Eljutottam már Komáromba is, a Kaszás Attila Versmondó Fesztiválra, de talán az Általános Iskolások Művészeti Vetélkedőjén megismert szép beszéd versenyt élveztem a legjobban, a különlegessége és egyedisége miatt. A zene és a tánc is fontos része az életemnek. Négyéves korom óta énekelek az Óbecsei Schola Cantorum Énekkarban, közel tíz évig néptáncoltam a Csicsóka néptáncegyüttesben, valamint szívesen énekelek népdalokat. Csatlakoztam a Becsei Színjátszó Odúhoz is, ami egy régi vágyam volt. Szeretném megköszönni mindenkinek, aki felkészített a versenyekre, mellettem állt, amikor szükségem volt támogatásra vagy motivációra. Az, hogy átvehettem a Szent Száva-díjat, nem egyedül az én érdemem. Olyan közösségbe születtem bele, ahol a tudás, a hagyományápolás érték. Azért tudok motivált maradni, mert minden, amivel foglalkozom, nagyon közel áll hozzám, és nagyon szeretem anyanyelvem szépségeit, valamint a zenét is.

Mit üzennél azoknak a veled egykorú fiataloknak, akik még keresik, miben tehetségesek, vagy nem mernek belevágni a számukra fontos dolgokba?

– Azt üzenném, hogy vágjanak bele bátran, ugyanis ha valamit szeretnek, és számukra fontos, abból rossz dolog nem következhet. Lehet, hogy először nehéz lesz, sok erőt és kitartást fog igényelni, de a céltudatos és áldozatos munkának mindig lesz eredménye. A legfontosabb viszont az, hogy szeressék, amit csinálnak, és ne adják fel álmaikat a nehézségek miatt.