Érettségi után érdemes a vajdasági/szerbiai egyetemi, szakfőiskolai továbbtanulást választani. Tudjuk, most a blokádok, tiltakozások miatt igen bonyolult, kaotikus állapotok uralkodnak a felsőoktatásban, ám hisszük azt, hogy rendeződik a helyzet. Az elkövetkező hetekben sorozatunkban megszólaló beszélgetőtársaink pályaválasztásról, a szülőföldön való tanulás előnyeiről, a szerb nyelv okozta nehézségekről és ezek áthidalásáról is vallanak.
Kitérnek arra, micsoda előnyt jelent a mai, Vajdaságban tanuló egyetemistáknak és leendő hallgatóknak az újvidéki Európa Kollégium működése, a tanulmányi ösztöndíj nyújtotta biztonság, az, hogy a többségi nyelv elsajátítása, a kiépülő kapcsolati háló, a sokféle igényes szabadidős tevékenység olyan lehetőség, amellyel érdemes élni. És érdemes komolyan megfontolni a szülőföldön való továbbtanulást.
KITARTÁS, ELSZÁNTSÁG, SZORGALOM
Fúró Dénes történész, lapunk újságírója: A szülőföldön is elérhetjük a céljainkat
– Sosem vettem komolyan fontolóra, hogy külföldön éljek, de persze azt sem állíthatom, hogy mindez ne fordult volna meg a fejemben. A középiskola befejeztével merült fel bennem először, hogy külföldön folytassam-e tanulmányaimat, azonban gyorsan elhessegettem ezt a kósza ötletet, mivel az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának Történelem Tanszéke valahogy vonzóbb volt a számomra. Igaz, hogy azért elbizonytalanított a gondolat, hogy szerb nyelven kell majd folytatnom tanulmányaimat, azonban a Magyar Nemzeti Tanács jóvoltából a szerb nyelvi felzárkóztató képzés nagyon sokat segített. Emellett a bátyám is itt tanult, a tanácsaival, útmutatásával sokat segített. Újvidék közelsége – temerini vagyok – , valamint a család és a barátok miatt is egyértelművé vált számomra, hogy itthon szeretnék továbbtanulni – szögezte le Fúró Dénes történész, a Magyar Szó újságírója. Így összegzi az egyetemi évek tapasztalatát:
Fúró Dénes (Ótos András felvétele)
– Kezdetben nehéznek bizonyult a beilleszkedés, főként a még nem egészen kifejlett szerb nyelvtudásom miatt. Meglepetésemre azonban a szerb kollégák rendkívül megértőnek bizonyultak, sőt befogadtak, társalogtak velem. Egyáltalán nem éreztem azt, hogy a nemzeti hovatartozásom, vagy a szegényes nyelvtudásom miatt kirekesztenének, sőt ellenkezőleg. A tanárok részéről szintén nagy fokú megértést tapasztaltam, rengeteget segítettek, támogattak. A hozzáállásnak köszönhetően viszonylag gyorsan sikerült beilleszkednem és jól éreztem magam az egyetemen. A kemény munka, a kitartás és persze a szorgalom a végén meghozta gyümölcsét, és sikeresen elvégeztem előbb az alapképzést, majd két évvel ezelőtt megvédtem a mesterdiplomámat is.
Miután abszolvens lettem, próbáltam munkát találni az iskolákban, akár helyettesítésként is, de persze a még megszerzetlen diploma miatt nem alkalmaztak és mondhatni, szerencsém se volt. A helyzet akkor sem változott, amikor elvégeztem az alapképzést. Ekkor már a Magyar Szónál dolgoztam tiszteletdíjasként, mivel az újságírás is vonzott, idővel pedig végképp megszerettem ezt a munkát. A munkakeresés időszaka alatt azonban egyszer sem merült fel bennem, hogy külföldön próbáljak szerencsét. Minden erőmmel azon voltam, hogy itthon boldoguljak, ehhez pedig meg is voltak adva a feltételek.
Megmaradtam a Magyar Szó újságírójának, de persze igyekszem a történelem terén is kamatoztatni a tudásom. A munkahelyi környezettel is elégedett vagyok és az életkörülményeimre sem panaszkodhatok, megtaláltam a helyem itthon. Sok más kortársamhoz hasonlóan, a párommal együtt mi is azon vagyunk, hogy saját családi házat vásároljunk. A számos házvásárlási támogatás ellenére ez jelenti most számunkra a legnagyobb kihívást, hiszen Újvidéken és környékén az ingatlanárak rendkívül megemelkedtek az utóbbi években – hallottuk kollégánktól.
– A külföldre való költözés, vagy az itthon maradás melletti döntés tekintetében mindenkinek más-más a perdöntő szempont. A fiatalság körében többnyire a középiskola végeztével jön el az az időszak, amikor aktuálissá válik az elköltözés kérdése. Úgy vélem, hogy számos vajdasági magyar fiatal inkább valamelyik magyarországi egyetemen, vagy olyan hazai felsőoktatási intézményen, vagy tanszéken folytatja tanulmányait, ahol magyar nyelven folyik a tanítás, sok esetben csak azért, hogy elkerüljék a szerb nyelvet. Persze itt nagyon fontos hangsúlyozni: tisztelet a nem csekély számú kivételnek. Természetesen a nyelvi akadályok mellett sok más tényező is hozzájárul a fiatalok eme döntéséhez, így nem lehet általánosítani. A saját példámon keresztül azonban állíthatom, hogy a nyelvi nehézségek nem jelentenek valódi akadályt, az intézményeink támogatásával pedig fiataljaink itthon is megtalálhatják a boldogulásukat. Ha van kitartás, elszántság és szorgalom, akkor a szülőföldünkön is elérhetjük céljainkat – mondta Fúró Dénes.
ÉRTÉK, AMIT SEMMI SEM PÓTOLHAT
Fehér Edina matematika szakos tanár: Itt tudtam kiteljesedni, célokat megvalósítani, közösséget találni
– Középiskolás koromban sokat gondolkodtam azon, hogy Szegeden vagy Újvidéken folytassam a tanulmányaimat. Már akkor biztos voltam abban, hogy matematikával szeretnék foglalkozni, így rengeteg időt szántam arra, hogy mérlegeljem a lehetőségeket. Harmadikos lehettem, amikor egy VaMaDisz-rendezvényen hallottam először arról, hogy Újvidéken elérhető a pénzügyi matematika szak. Akkor döntöttem el, hogy ezt az irányt szeretném követni. Bár a matematika mindig is a kedvenc tantárgyam volt, akkor még határozottan úgy éreztem, hogy tanár biztosan nem szeretnék lenni – idézi fel a pályaválasztással kapcsolatos emlékeit az óbecsei tanárnő, aki kitért a szerb nyelvtudással kapcsolatos tapasztalataira is:
Fehér Edina (Fotó: Fehér Edina archív)
– Negyedik osztályban már célirányosan készültem a Természettudományi–Matematikai Karra, részt vettem a felkészítő órákon is. Ezek során szembesültem azzal, hogy a szerb nyelvtudásom meglehetősen hiányos, így komoly erőfeszítéseket kellett tennem ezen a téren is. Akkor tanultam meg az alapvető matematikai kifejezéseket szerbül, és ezek az órák nagyon hasznosnak bizonyultak. Középiskolai tanárnőnk még egy magyar–szerb–angol matematikai szótárt is készített, amit később sokat használtam.
Az egyetemen többen is voltunk magyar diákok, ami egyszerre jelentett előnyt és hátrányt. Támogattuk egymást, összetartottunk, de emiatt kevesebb lehetőségünk volt gyakorolni a szerb nyelvet. Az első év különösen nehéz volt, főként a pénzügyi tárgyak jelentettek kihívást, hiszen eleinte nem igazán értettem, miről is szólnak az előadások. A matematikai tárgyak viszont könnyebben mentek, bár ott is rengeteg elmélettel kellett megküzdeni. Idővel azonban a nyelvi nehézségek enyhültek, és egyre magabiztosabb lettem –szögezte le Fehér Edina.
– A mesterképzés első évének befejezése után keresett meg az óbecsei Műszaki Iskola igazgatónője azzal, hogy matematikust keresnek, mert az előző kolléga külföldre költözik. Mivel óbecsei ösztöndíjat kaptam, így rám találtak. Akkor még egy évem hátravolt az egyetemi tanulmányaimból, így sokáig vívódtam, hogy mit tegyek. Ráadásul – mint már említettem – azért is választottam a pénzügyi matematikát, mert akkoriban úgy gondoltam, hogy biztosan nem akarok tanítani. Végül úgy döntöttem, megpróbálom, legfeljebb, ha nem érzem jól magam, váltok. Azóta is ott dolgozom, immár lassan tizenkét éve.
Nagyon jó osztályokat tanítottam az évek során, és közben rájöttem, hogy igazán élvezem a tanítást. Az utolsó egyetemi évemet már munka mellett végeztem el, és ekkor vettem fel a tanári pályához szükséges tantárgyakat is. Nem volt könnyű, de a tanárok megértők voltak, ha nem tudtam minden órán ott lenni. A külföldi továbbtanulás gondolata még a középiskolás éveimben foglalkoztatott, de egyetemista koromra már megerősödött bennem a döntés: itt szeretnék élni. A családunk, barátaink mind itthon vannak, és a férjemmel mindig is Vajdaságban képzeltük el a közös jövőnket. Amióta gyermekeink is vannak, még inkább megbecsüljük, hogy a szeretteink közelében lehetünk – emelte ki beszélgetőtársunk.
– Az óbecsei Műszaki Iskolában tanítok ma is. Ez a munka kisgyermekes anyaként is jól összeegyeztethető az életünkkel. Bár az évek során sok minden változott, a munkatársaimmal jó a kapcsolat, és mindig akad egy-egy osztály, amelyik különösen közel kerül hozzám.
Úgy gondolom, mindenki megtalálhatja, mivel szeretne foglalkozni – csak tenni kell érte. A legtöbb magyar diák fél itthon továbbtanulni a nyelvi akadályok miatt. Én is alig beszéltem szerbül, amikor elkezdtem az egyetemi tanulmányaimat, és még a diploma megszerzése után is volt mit fejlődnöm. De kitartással és szorgalommal mindenki képes leküzdeni ezeket az akadályokat. Egy új nyelv elsajátítása pedig csak a javunkra válik. Nagyon jó felsőoktatási intézmények működnek Szerbiában, és ha az ember találékony és céltudatos, sok mindent elérhet itthon is. Ezt próbálom átadni a tanítványaimnak is – aztán a döntést persze mindenki maga hozza meg. Számomra az itthon maradás értelme abban rejlik, hogy itt tudtam kiteljesedni, célokat megvalósítani, közösséget találni. És ez olyan érték, amit semmi nem pótolhat – zárta gondolatait Fehér Edina.
