Nyílt napot, ahhoz kapcsolódóan pedig foglalkozást tartottak negyedikesek számára a minap a Vajdasági Mathias Corvinus Collegium Alapítvány székházában Szabadkán. A tanulók a csillagászat és az űrutazás rejtelmeibe nyerhettek betekintést Boldog Ádám csillagász vezetésével. A foglalkozás során sok mindenről volt szó, mindenekelőtt a gravitációról, valamint a bolygók állásáról, a fekete lyukakról, az égitestekről, a csillagképekről, a csillaghullásról, arról amit látunk, és amit el sem tudunk képzelni. Boldog Ádám téridő-trambulin segítségével, játékos módon igyekezett válaszolni a résztvevők kérdéseire, amelyekből több volt, mint égen a csillag.
– A tanulók rengeteget szoktak kérdezni az ilyen fajta foglalkozásokon, és itt lehetőségük is nyílik rá. Alapból is nagyon sok kérdés motoszkál bennük. Egészen elképesztők is megfogalmazódnak bennük, és ilyenkor valóban szabadjára engedhetik a fantáziájukat. A kollégákkal évek óta végzünk téridő-trambulinos kísérleteket, és az a tapasztalat, hogy ez a módszer jócskán felkelti az érdeklődésüket a téma iránt – hallottuk a csillagásztól.
Boldog Ádám egyik fő kutatási területe az exobolygók lakhatósága. Exobolygóknak azokat a bolygókat nevezzük, amelyek nem a Nap, hanem más csillagok körül keringenek.
A tanulók kifogyhatatlanok voltak a kérdésekből (Molnár Edvárd felvétele)
– Jelenleg megközelítőleg 5800 exobolygót ismerünk, és sokféle típusuk van. Némelyek a Jupiterhez hasonló gázóriások, és léteznek kőzetbolygók is, mint a Földünk. Egyelőre viszont nem találtunk olyant, amire el lehetne költözni. Ráadásul iszonyat messze vannak, sok fényévre, és még egy fényévre sem tudunk eljutni a mai technológiával. Nem a Föld alternatíváját keressük, hanem azt vizsgáljuk, hogy létezik-e olyan hely az univerzumban, ahol akár a földönkívüli élet is kialakulhatott. Erre többféle módszerünk van, de ezek mind elméleti kutatások. Ott még nem tartunk, hogy űrszondát küldjünk az exobolygókra – tudtuk meg Boldog Ádámtól.
Az idősebb olvasók minden bizonnyal emlékeznek arra, hogy régebben az iskolában azt tanították, hogy a Naprendszerünk kilenc bolygóból áll, ez a Merkúr, a Vénusz, a Föld, a Mars, a Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz, a Neptunusz és a Plútó. Azután a Plútót 2006-ban a Nemzetközi Csillagászati Unió Prágában tartott konferenciáján úgymond lefokozták. A kilencedikként számon tartott bolygót úgy tudni Clyde Tombaugh fedezte fel 1930-ban, a „degradálását” pedig Michael E. Brownhoz kötik, aki memoárt is írt arról, hogy mi miatt és hogyan „ölte meg” Plútót. Ugyanis tudományos tények ide vagy oda, az eset nagy felhördülést váltott ki. Michael E. Brown egy interjúban azt mondta, hogy a kislánya is maga alatt volt, és azt tanácsolta neki gyorsan találjon egy másik bolygót helyette, hogy az emberek ne legyenek szomorúak. Az újabb meghatározás szerint a Plútó törpebolygó, és ha úgy nézzük, nem lett kitörölve, hanem a „testvéreihez” csatolták. Mivel a státusza egy ilyen érdekes történetet rejt, Boldog Ádámot erről is megkérdeztük.
– A Plútó továbbra is törpebolygó, és az is marad. Jól meghatározott oka van annak, hogy lefokozták. Azt szoktunk mondani, hogy nem „söpörte ki a pályáját”, vagy „nem tartja tisztán a saját pályáját”, például a Neptunuszéba is „belelóg”. Egy „rendes” bolygótól elvárnánk, hogy domináljon a keringési pályáján. A Plútó ezt nem teszi, de nem az egyetlen. A törpebolygók csoportjához tartozik az Eris, a Ceres, a Haumea, és a Makemake is. Ha a Plútót bolygónak tekintenénk, akkor ezeket is fel kellene venni a sorba – fejtette ki Boldog Ádám.
Nyitókép: Boldog Ádám az MCC-ben (Molnár Edvárd felvétele)
