Az idei év negyedik, és egyben utolsó tanácskozását tartotta meg az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) szerbiai képviseletének médiaosztálya Újvidéken. Előzőleg Belgrádban, Nišben és Kragujevácon tartottak találkozásokat. A téma minden esetben az újságírók biztonsága, valamint a kapcsolattartói rendszer működése volt. Az országjáró körúton a rendszerben működő több mint 100 újságíró, 110 ügyész, és mintegy 100 rendőr osztotta meg tapasztalatit.
Ótos András illusztrációja
A Lokal Press egyesület 2018. évi felmérése szerint a vajdasági újságírók 80 százaléka úgy érzi, hogy nem tudja megvalósítani a médiaszabadságot. Sinkovics Norbert, a Vajdasági Független Újságírók Egyesületének elnöke beszédében kiemelte, hogy a kisebbségi média képviselői különösen nehéz helyzetben vannak.
– Vajdaságban szinte minden kisebbségi médiát az egyszólamúság jellemez. Elsősorban különböző nyomásgyakorlásról beszélhetünk, amelyek úgy a szerkesztőségek felé, mind az újságírók felé is irányulnak. Az újságírói szövetség feladata, hogy folyamatosan napirenden tartsa ezt a témát, ugyanis különböző nemzetközi felmérések is azt mutatják, hogy Szerbia sokkal rosszabul teljesít a médiaszabadság terén, mint a nyugat-európai államok, és inkább a keleti országokhoz hasonlítható a megengedett szólásszabadság.
Az utóbbi években országunkban jelentősen megnövekedett az újságírók ellen elkövetett bűncselekmények száma is, így 2016-ban együttműködési szerződés született a belügyminisztérium, az ügyészség és az országos médiaszövetség között. Azóta egy munkacsoport dolgozik az újságírók biztonságának javításán – mondta Gordana Janković, a szerbiai EBESZ-misszió médiaosztályának vezetője.
– Az együttműködési szerződés 10 olyan intézkedést lát elő, amelyeken folyamatosan dolgozik a szervezet. Elsődleges cél az egymás közötti bizalom megalapozása volt. A rendőrség és az ügyészség az utóbbi időben mind kevésbé tekint ellenségként az újságírókra, ez pedig már a demokratikus társadalom jellegzetessége – hangsúlyozta nyitóbeszédében a médiaosztály vezetője.
Janković az együttműködés egyik jó példájaként említette a Milan Jovanović újságíró ellen elkövetett bűncselekmény kezelését. 2018 decemberében ugyanis felgyújtották annak a Grocka községben tevékenykedő újságírónak a házát, aki helyi korrupciós ügyek felgöngyölítésével foglalkozott.
– Az ő esetében gyorsan és körültekintően járt el a rendőrség és az ügyészség is, ám rengeteg olyan eset van, amelyeknél az újságírói bejelentések nem hoztak eredményt – mondta a médiaképviselő, aki kiemelte, hogy a jelenleg működő kapcsolattartói rendszer által az újságírók szinte bárhol bejelenthetik az ellenük elkövetett bűncselekményeket.
A tanácskozás résztvevői (Fotó: Tóth D. Lívia)
A tanácskozáson felmerült annak a kérdése, hogy hivatalos bejelentés esetében ki számít újságírónak. Zvezdan Radojković, a szerbiai belügyminisztérium képviselője elmondta, hogy a rendőri szerveknél polgári jog alapon mindenki tehet bejelentést, így az újsáírók is – legyenek állandó munkaviszonyban, szervezetek tagjai, vagy szabadúszók.
– Az együttműködési szerződés értelmében az újságírók bejelentései (intézményes háttértől függetlenül) pozitív diszkriminációban részesülnek. Ez annyit jelent, hogy azonnali hatályú intézkedést követelnek mind a rendőrség, mind az ügyészség részéről – erősítette meg az országos rendőri szolgálat igazgatóhelyettese.
A munkacsoport megalapításától napjainig az ügyészséghez 171 bejelentés érkezett olyan esetekről, amelyekben bűncselekményt követtek el újságírók ellen. Ebből 89 esetet lezártnak tekintenek. Milan Tkalac újvidéki fellebviteli ügyész szerint ez annak a bizonyítéka, hogy az állami szervek prioritásban részesítik az újságírókat ért atrocitások kezelését.
Veran Matić, a Független Elektronikus Médiaszövetség elnöke arra szólította fel a kollégákat, hogy minden jellegű fenyegetést jelentsenek be az illetékes szerveknél.
– Manapság a legtöbb bűncselekmény az interneten történik, vagy legalábbis ott indul el. A közösségi oldalakon a legkiszolgáltatottabbak az újságírók, számtalan esetben így kapnak halálos fenyegetéseket is – mondta a szövetség elnöke. Hozzátette: az ilyen esetek kezelése egyelőre gyerekcipőben jár országunkban, ugyanis egyértelmű rendelkezések hiányában sokszor a bírák személyes tapasztalata dönt arról, hogyan értelmezik a megjelent szóhasználatot. „A V. M.-et akasztani kellene” fenyegetés ugyanis nem egyenértékű a „Felakasztom V. M.-et” kijelentéssel – a legtöbb esetben jelenleg csak az utóbbi számít törvényileg megalapozottnak.
A rendőrséget, az ügyészséget és a médiaszervezeteket összekötő kapcsolattartó rendszer elősegíti az újságírók biztonságának növelését, ám a szólásszabadság érvényesítéséig még hosszú az út – szögezték le a tanácskozás résztvevői.
