Energiapiaci mozgásterek

Az energiaválság valódi kulcsszóvá vált az utóbbi években, szinte az egész világon ez a jelző az egyik leginkább használatos krízismutatója minden egyes országnak. Kétségtelenül talán soha sem volt annyira fontos tényező a hosszú távú és kiszámítható energiaellátás, mint manapság. Hortay Olivérrel, a Századvég Energia- és Klímapolitika Üzletágának vezetőjével beszélgettem elsősorban térségünk, azon belül is főként Magyarország jövőbeli energiapiaci kilátásairól.

Magyarország is egy úgynevezett energiafront kellős közepén helyezkedik el régóta. Mennyiben sikerült e-téren jól leküzdeni az akadályokat az utóbbi években? Az egyre járhatatlanabb utak közül van-e egyáltalán olyan, amely Magyarország számára komolyabb nemzetközi konfrontációk nélkül járható?

– A koronavírus-járványt követően az energiaárak emelkedése – különösen az Európa Unióban – már 2021/22-ben is jelentős nehézségeket okozott. A tavasszal az iráni háború kirobbanásával mindez újra kulcskihívássá vált. Ennek az általános oka, hogy az energia központi erőforrás, minden termékhez és szolgáltatáshoz valamilyen mértékben szükség van energiafelhasználásra. Ennek megfelelően, ha az energia kínálat szűkössé válik, és az árak jelentősen megemelkednek, az általános inflációs nyomást eredményez, és markánsan befolyásolja a versenyképességet is. Most pedig, hogy a Hormuzi-szoros környéki konfliktus, az iráni háború újra eszkalálódni kezdett, és újra megjelentek a félelmek egy árrobbanástól, megint a közbeszéd homlokterébe került ez az ügy. Ami Magyarországot illeti, és akár az Európai Uniót is, mind a kettő esetében energiaimportőrökről beszélhetünk, amelyeknek nagyobb mennyiségben kell energiát vásárolniuk külföldről, külső szereplőktől. Mind az Európai Uniónak, mind Magyarországnak külső beszállítókra van szüksége ahhoz, hogy az energiaigényeit ellássa. Úgy gondolom, hogy két olyan általános szempont van, amit az importőröknek rendre követniük érdemes, függetlenül attól, hogy van-e energiaválság, vagy nincs. Az egyik az az energiapiaci mozgástér növelése, a másik pedig ezzel összefüggésben a diverzifikáció. Egy importőr számára, hogyha saját maga képes nagyobb arányban, nagyobb mennyiségben előállítani villamos energiát, kitermelni gázt, szénhidrogéneket, az mind-mind növeli az energiaszuverenitását, az energiapiaci mozgásterét. Az import tekintetében a fő szempontnak annak kell lennie, hogy a lehető legtöbb útvonalon keresztül a lehető legtöbb forrásból energiához juthasson, mert így teremthető verseny a potenciális beszállítók között. És ez egyfelől javítja az ellátásbiztonságot, hiszen ha egy-egy beszállító kiesik, akkor az könnyebben pótolhatóvá válik. Másrészt leszorítja az árakat. Úgyhogy ebből a perspektívából célszerű vizsgálni az elmúlt évek teljesítményét. Úgy látom, hogy az Európai Unióban az energiapolitika két legfontosabb vezérlőelve, ha az uniós intézményrendszer szabályozását nézzük, az a klímavédelem és 2022 óta a szankciós politika. A feszültséget és az unió kiemelkedő nehézségeit éppen az okozza, hogy ez a két cél rendre ütközésbe kerül az energiapiaci mozgástér bővítésével. Tehát azáltal, hogy az Európai Unió nagymértékben csökkentette az orosz beszerzéseit, és 2027 év végig teljesen ki akarja tiltani az orosz olajat és gázt a piacáról, azzal szűkíti a mozgásterét, hiszen a korábbi egyik legfontosabb beszállítójának mond búcsút. Magyarország az elmúlt években igyekezett ellenállni az energiapiaci mozgásteret szűkítő folyamatoknak, ami a beszerzéseket illeti, arra törekedett, hogy fenntartsa a lehetőségét annak, hogy minden lehetséges beszállító a magyar piacra juttathassa az energiáját. Ezzel párhuzamosan Magyarország az elmúlt években azon is munkálkodott, hogy a saját kitermelése minél magasabb legyen. Sokatmondó, hogy tavaly sokéves rekordot döntött meg a saját olaj- és gázkitermelésünk, emellett a villamosenergia-import igénye is 20%-ra csökkent, ami szintén többéves összevetésben minimumnak tekinthető. Ezzel együtt Magyarország továbbra is kitett a külső beszállítóknak, ezért párhuzamosan a saját termelés növelésével célszerű tovább dolgozni a beszerzések diverzifikációján. Ami a diverzifikációt illeti, érdemes megkülönböztetni az útvonal- és a forrásdiverzifikációt. Az előbbivel a gázpiacon Magyarország jól áll, Szlovénia kivételével minden szomszédos országgal össze van kötve, és ez tette azt is lehetővé, hogy hazánk érdemben ne csak gázimportőrként működjön, hanem gázexportőrként is. Ezáltal egy kis regionális gázelosztó szereplővé vált, amely külföldről vásárol gáz, és értékesít is, például Ukrajna, Szlovákia irányába. Az olaj tekintetében Magyarországra két fő útvonalon keresztül érkezhetnek szállítmányok, a Barátság és az Adria-kőolajvezetéken keresztül, úgyhogy szűkösebbek a lehetőségeink, de elindult a műszaki feltételek megteremtése annak érdekében, hogy minél több forrásból energiához juthassunk.

A Magyarországon lezajlott kormányváltás milyen hatással lehet a Mol működésére? Mennyiben fog megnyilvánulni a folyamatosság a vállalat jövőbeli stratégiai terveiben, mennyiben fogja a vállalat ugyanazt az energiapolitikát képviselni, mint az eddigiekben, vagy teljesen más energiastratégiát kell kidolgoznia?

– Ami a Mol pozícióját illeti, Magyarország meghatározó energiavállalatáról van szó, amelynek a regionális ellátási felelőssége is rendkívül nagy, ennek megfelelően stratégiai együttműködésben áll a mindenkori magyar kormánnyal. Elméletileg az lenne a jó, hogyha a mindenkori magyar kormány és a Mol között kiegyensúlyozott, jó együttműködésen alapuló kapcsolat lenne. Az előző kormánnyal, úgy ítélem meg, hogy ez a partnerség kifejezetten jól működött. Az új kormányról még nem dönthető el az elmúlt mintegy 70 nap alapján, hogy megmarad-e ez az együttműködés, és hogy milyen irányba megy tovább. Szerintem ezt a következő időszaki események fényében lehet igazán megítélni, és különösen abban, hogy néhány kulcsterületen milyen irányt vesz a két szereplő közös kapcsolata. Az egyik ilyen kulcsterületnek a regionális pozícióit és a terjeszkedést tekintem.

Akármennyire is nehéz a nyugati politikai érdekszférának belátni és eltekinteni a jelenleg is zajló háborútól, nehezen cáfolható tény, hogy a közép-kelet-európai térség jelentős mértékben függ Oroszországtól. Az orosz energia beszerzésének teljes mértékű leállítása és megvonása eddig se látszott jó döntésnek Európa részéről. E téren azonban mintha kissé változnának az álláspontok, árnyaltabb lenne a kép. Vissza fog minden térni a régi kerékvágásba?

– Nem látom árnyaltabban az Európai Unió szankciós politikáját és az Európai Bizottság megközelítését. Érdemes talán különválasztani a gáz és az olaj esetét. Ami az előbbit illeti, egy elfogadott Re-Power EU csomag van, aminek keretében áprilisban és júniusban már betiltották az azonnali vezetékes és cseppfolyósított orosz gázbeszerzéseket. És 2027. január 1-jével a hosszú távú LNG-megállapodásokat is kivezetik. Ami az olajat illeti, az Európai Bizottság több ízben jelezte, hogy várja azokat az ütemterveket a tagállamok részéről, amelyek azt írják elő, hogy milyen fokozatokban lesznek képesek 2027 végéig teljesen leválni az olajbeszerzésekről is. Az EU energiaügyi biztosa elmondta az elmúlt hetekben, hónapokban, továbbra is fenntartja azt a szándékát, hogy soha többet egyetlen molekulányi orosz olaj vagy gáz se érkezhessen az Európai Unióba. Úgy látom, hogy a bizottság továbbra is elkötelezett a teljes körű tilalom mellett. Az adatok azonban valóban árnyaltabb képet mutatnak, és nem csak a mi régiónk tekintetében. Éppen a napokban jelent meg egy gyűjtés arra vonatkozóan, hogy az EU az első fél évben jelentősen növelte a múlt évhez képest az orosz cseppfolyósított földgáz beszerzéseit. A legnagyobb vásárlók között nyugat-európai vállalatok állnak. Ez azt mutatja, hogy ahogyan a tilalmi határidők közelítettek, úgy a kereskedők igyekeztek betárazni. És elképzelhető, hogy a jövőben az árak emelkedése vagy az ellátási biztonsági aggályok arra fogják kényszeríteni a szankciópárti tagállami vezetőket, illetve az Európai Bizottságot, hogy változtassanak az álláspontjukon. Ez egyelőre nem történt meg.

Az említett Oroszországot érintő szankciók miatt számos ország a térségünkben komoly kihívás elé került az energiaellátás területén, közöttük Szerbia is. Az utóbbi napok, hetek történései alapján nagy valószínűséggel a Mol veheti át a szerbiai NIS kőolajipari vállalatot. Mit lehet tudni a jelenleg is zajló tárgyalásokról, és mit jelenthet mindez Magyarország számára a jövőbeli energiaellátás kapcsán?

– Pontosan a fentiekben említett regionális szerepkör kapcsán különösképpen kiemelném a NIS szerb olajvállalat megvásárlására vonatkozó szándékot, tranzakciót. Hogyha a Mol képes lenne a NIS többségi részesedését megvásárolni, az nemcsak a vállalatnak, de Magyarországnak is nagyon kedvező fejlemény lenne, ugyanis a magyar olajvállalat regionális pozíciója jelentősen javulna, újfajta szinergiahatások keletkeznének. Ez a transzakció egyelőre még nem történt meg, a szerb fél csaknem két héttel ezelőtt jóváhagyta az értékesítést, de az orosz fél egyelőre nem nyilatkozott. Olyan ügyletről van szó, amelyhez három fél jóváhagyása szükséges, az amerikai félé, aki szankciókkal sújtotta a NIS-t, az oroszé, aki az értékesítő, illetve a szerbé, ahol van az olajvállalat. Szóval egyelőre nem látszik, hogy mikor zárulhat le ez az ügylet.