Egyre többen

„Ahány ember él ma, mind mögött harminc szellem sorakozik” – írta Arthur C. Clarke az 1968-ban megjelent Űrodisszeia című könyvének bevezetőjében. A túlzott túlnépesedés korszakában szinte mindenki elgondolkodik azon, hogy hány ember is élt eddig összesen a világon, és miért sokszorozódott meg annyira a lakosság száma, hogy az már az eddigi életforma teljes átalakulását jelenti. Valahogyan azonban meg kellene találni az egyensúlyt annak érdekében, hogy a bolygónk továbbra is élhető maradjon. Tóth I. János, a Szegedi Tudományegyetem demográfusa osztotta meg a gondolatait a népesedési világnap kapcsán.

Az egyre drasztikusabb következményekkel járó klímaválság mellett demográfiai válságot is élünk. Az európaiak évről évre fogynak, miközben a világ más térségeiben robbanásszerű népességnövekedés zajlik. Mindkét tényező valóban aggasztó, és egyre inkább úgy tűnik, hogy koordinálhatatlan. Mintha régóta kiesett volna az a bizonyos gyeplő az emberiség számára e téren.

– Régen azt mondták, hogy Európa kivételével mindenütt nő a népesség. Újabban azt mondják, hogy Afrika kivételével mindenütt csökken. Ha nem is csökken pontosan, de már ott tart a csökkenés határán. Tulajdonképpen érdekes jelenség van kialakulóban. Egy ellentétes trend. A népesség még globálisan nő, de a gyerekvállalás csúcsán már túl vagyunk. Tehát ez a bizonyos hajó lassan megfordul. Gyakorlatilag már a globális termékenységi átlag – ami megmutatja, hogy egy népessége növekedni vagy csökkenni fog – már pont a reprodukciós szinten van, és csökken. Tulajdonképpen hamarosan elérjük a csúcsot, most még a lendület viszi a népességet, és azután elkezdődik egy viszonylag lassabb csökkenés mindenhol. Most vagyunk nagyjából a fordulópont előtt: 2060 körül érjük el a tetőzést, utána világszerte elkezd csökkenni a népesség, mert a gyermekvállalási kedv mindenhol visszaesik. Jelenleg magas Afrikában és Közép-Ázsiában. Lényegében ez a két régió, ahol a termékenység még magasabb a 2,1-nél. Amúgy a világ összes többi régiójában az egy főre jutó gyerekszám már alacsonyabb annál az értéknél, vagy azon az értéken van, ami az egyszerű reprodukciót biztosítja. Tehát lassan mindenhol el fog kezdődni a fogyás, kivéve Afrikát, ahol nincs még modernizáció, és sok gyereket vállalnak, mindenhol máshol viszont csökkenni fog, tehát nemcsak Európában, hanem Kelet-Ázsiában is. Lényegében Észak-Amerikában azért nem csökkent még, mert nagyon erős bevándorlás van. Dél-Amerikában is alacsonyabb a termékenység az ideálisnál, és ott még a kivándorlás is ront a helyzeten. Szóval nagyon érdekes a helyzet, mert még látjuk a növekedést, de valójában ez hamarosan véget ér globálisan is. Csak regionálisan kivétel egyelőre Afrika, Fekete-Afrika vagy a Szahara alatti Afrika. Miközben Közép-Ázsiában mindenütt alacsonyabb a termékenység. Mindennek a következménye az lesz, hogy elkezd öregedni a társadalom.

Magyarország már hosszú ideje a húsz leggyorsabban fogyó nemzet listáján szerepel. De magát az egész térséget is egészen erősen érinti a népességcsökkenés, különösen a Balkánt és a Baltikumot. Miért néptelenedik el korábban a kelet-európai térség, mint a nyugati?

– A népességváltozást úgy kell képzelni, mint egy medencének a vízszintjét, amiben van két befolyó cső – ez a születés és a bevándorlás – és két kifolyó cső – ez a halálozás és a kivándorlás. Más országokban lehet, hogy csökken a születések száma – mondjuk Nyugat-Európában –, de ott van folyamatosan egy bevándorlás, és a bevándorlóknak is vannak gyerekei, és mindez valójában számszakilag létrehozza a népesség lassú növekedését. Kelet-Ázsiában pontosan a bevándorlás hiányában egyre jobban elkezdett elöregedni a társadalom. A nyugati világban a bevándorlás az, ami ellensúlyozza a népességcsökkenést, a Kelet-Ázsiában a hosszú élettartam, viszont Kelet-Európában ez mind rossz. Azaz nagyon kevés gyerek születik, sokan kivándorlódnak és az emberek korán meghalnak. Tehát minden tényező rossz, és ezért Kelet-Európa tulajdonképpen a magja ennek a népességcsökkenésnek. Itt indult el, de ez nem azt jelenti, hogy máshol nem fog szintén elindulni, ha csak valami csoda nem történik, bár a demográfiában kevés csoda van.

A jövő forgatókönyvei nem sok jót tartogatnak. A kutatók általában azt vetítik előre, hogy akár évtizedeken belül a több százmilliósra duzzadó metropoliszokon kívül alig lesz más élettere az emberiségnek. Valóban ez lesz a helyzet?

– Természetesen jól látszik az a mozgás, hogy az emberek mennek a nagyvárosokba, mivel ott magasabb a bér és több munkalehetőség van. Viszont nagyon érdekes ellentmondás az is, hogy miközben a nagyvárosok duzzadnak, aközben ott kevesebb gyerek születik, mint vidéken. Persze ez sem pontosan így látszik, mert vidékről születésük után eljönnek az emberek. A modern élet természetesen vonzza a fiatalokat, akik bemennek a városokba. Sokáig Tokió volt a legnagyobb metropolisz, az egész vonzás körzetében 30 millióan éltek, mert nagyon jó volt a közlekedés. Miközben Japán egy elöregedő népességű társadalom, szóval országosan fogy a lakosság. És egy elöregedett társadalom ha elveszíti a rugalmasságát, az már nem tud mit csinálni. Amúgy ökológiailag az nem biztos, hogy annyira rossz, hogy nagyvárosok születnek, mivel így akár kisebb lehet a fajlagos ökológiai lábnyom, mivel könnyebben megoldható a mobilitás, minden egy helyen van, maga a város – mint egy zárt rendszer – jobban válik kezelhetővé.