Határkövek

A globális geopolitikai korszakban – amelyben élünk – teljesen megváltozott a klasszikus államhatárok funkciója. Sallai János egyetemi tanár, professor emeritus és nyugállományú határőrezredes évtizedek óta foglalkozik a határrendszerek helyzetével. Tanulmányaiban és kutatásaiban kiemelten a Kárpát-medence határairól, illetve azok történetéről nyújt behatóbb ismereteket. Még a hobbija is a határrendszerekhez köthető, mivel határköveket gyűjt.

Hosszú évtizedekig viselt rendőri egyenruhát, mégis örökre határőr maradt. Mi volt az a meghatározó pont az életében, ami annyira a határvédelemhez, valamint a határvidékekhez kötötte?

– Határőrtisztként végeztem, 1982 és 1984 között Rábafüzesen az osztrák–magyar határon szolgáltam. Azt követően pedig a Határőr Tanszéken tanítottam. Amikor a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemre jártam 1989-től 1992-ig, akkor tudományos diákköri munkában és szakdolgozatban dolgoztam fel Magyarország történelmi határait, és 1994-ben megvédtem az egyetemi doktori címet, 2002-ben pedig a PhD-címet. Ez a pálya, azaz a katonai pálya vagy határőrpálya egy hivatás. Tehát szép lassan az embernek átszövi az egész életét, és természetessé válik, hogy újabb és újabb határköveket kutat fel. Szóval így alakult ki a vonzalmam a határrendészet irányába. Azóta is előszeretettel kutatom a határköveket.

Kutatásaiban kiemelten foglalkozik a Kárpát-medence határaival és történetével. A napokban jelent meg például a Határőrizet története című könyve. Mit tudhatunk tulajdonképpen a határainkról?

– Amikor elkezdtem a kutatással foglalkozni, azt gondoltam, hogy könnyű dolgom lesz, mert a határkutatásnak az egyik legjobb eszköze, hogyha megnézem a régi térképeket, és összehasonlítom, hogy mikor és hol futott a határ egykor. Aztán, amikor elmentem kutatni a térképtárba, akkor láttam, hogy egy óriási űr van e téren, mert az első magyarországi térkép az 1528-as Lázár-térkép volt. A honfoglalás és a Lázár-térkép elkészítése között mintegy 500 éves időbeli űr tátong. Ekkor mélyedtem bele a térképtörténetbe, és visszamenőleg olyan levéltári, néprajzi, illetve földrajzi kutatásokat végeztem, amelyek arról szóltak, hogy melyik korszakban hol húzódtak a történelmi határok. A két világháború között felállították a Teleki Intézetet, amelynek a kutatói elkészítették Közép-Európa atlaszát. Ennek az atlasznak az egyik térkép szelvényén az van feltüntetve, hogy Európában melyik államhatárok voltak a legtartósabbak. Ezek között Magyarország kapcsán a Kárpátok gerincén húzódtak a határok, amelyeket keresztül-kasul bejártam és tanulmányokat készítettem róluk. Azóta ennek szentelem az életem.

Mások régiségeket, értékes vagy értéktelen tárgyakat gyűjtenek, ön határkövek fotóit. Feltételezem, hogy minden határkőnek vagy mondhatnánk mérföldkőnek is meg van a saját története és múltja.

– Főleg a trianoni határköveknek és persze egyéb köveknek is gyűjtöm a fotóit. Megtaláltam az 1894-es lengyel–magyar határkövet is, amelyet most felújított a varsói Magyar Intézet a segítségemmel. Aztán az egyik kollégámmal megtaláltuk az 1888-as román–magyar határköveket, ezeket lefotóztuk és térképpel dokumentáltuk. Szó szerint bejártam Magyarország történelmi határait, sikerült minden hágót bejárni a Kárpátokban, ahol a magyar történelmi határok voltak. De a világ számos pontján fényképeztem határköveket. Például a svéd–norvég határon vagy Hollandiában. Vendégségben voltam Belgiumban, ahol a vendégek elvittek kerékpártúrára, de álmomban sem gondoltam, hogy egy olyan faluba visznek el, ahol a falunak a jobb oldala belga, a bal oldala francia, mindezt egy 1829-es határkő szemléltette. Ez is benne van a határkőgyűjteményemben. Meissenben is érdekes élményben volt részem. A porcelánmanufaktúra városának főterén, a falakba építve ma is láthatók azok a határkövek, amelyek a korábbi korszakok hármas határát őrzik. De bejártam Lengyelországtól Észtországon át egészen Ukrajnáig az összes államhatárt, valamint az ukrán–moldáv közös határt is.

A világ mind politikailag, mind gazdaságilag folyamatosan változik és átalakul. A globalizáció mennyire változtatta meg határrendészet szerepét?

– A globalizáció kapcsán egy határnak a szerepe hármas. Elválaszt, összeköt és szűr. Teszi ezt attól függően, hogy milyen időszakot élünk át és milyen a szomszédos országgal való kapcsolat. Szóval attól függően erősödik valamely funkció a három közül. Az 1985-ös schengeni egyezmény 1995-ben lépett életbe, biztosítva ezzel a személyek, az áruk, a tőke és a szolgáltatások szabad áramlását. Úgy gondolták, hogy ha megvalósul a gazdasági közösség, azt követően létrejön a politikai unió is, és a tagállamok egymás között lebontják az államhatárokon a határellenőrzést. Azután jöttek a problémák, például a menekültek, a migránskérdések vagy éppen a COVID, továbbá a különböző rendezvények, futball-világbajnokságok. A közbiztonságban bekövetkezett változások miatt ideiglenesen vagy tartósan vissza kellett állítani a belső határokon a határellenőrzést. Ezzel nyilvánvalóan megerősödött a határok szűrő- és elválasztó szerepe.

A migráció soha nem látott kihívások elé állította a legkülönfélébb országok határvidékeit, határrendszerét és hatóságait. A sokat bírált magyar határszakasz kerítése tulajdonképpen nemzetközi mintává vált. A jövő mégsem mutat biztató képet e téren.

– A migráció egy következmény. Először is vannak a kivándorlók és a bevándorlók, akik tartós keresetért külföldre mennek, mint például a mi gyermekeink, akik Németországban és Hollandiában élnek. Ők ugyanúgy migránsok, mert elhagyták a lakóhelyüket, ám rájuk inkább azt mondjuk, hogy kivándorlók. A mi nagy problémánk a migráció terén azokkal van, akik illegálisan akarják átlépni a határt, mert ők engedéllyel, útlevéllel és vízummal nem rendelkeznek. Szóval a határok tekintetében egyelőre ott következik be a megoldhatatlan nehézség, amikor illegálisan akarják tömegek átlépni. Azért mondom, hogy ez nem ok, hanem okozat. Több dolgokból tevődik össze, például a globális felmelegedés miatt, vagy éppen a fogyasztói társadalom hatására, azaz a világ egy globális faluként működik és a legtávolabbi, elmaradott helyeken is látják a nyugati világ technikai fejlődését, jólétét, vonzó szociális ellátórendszerét, ezért oda szeretnének tartozni.