A Magyar Zene Háza Popkulturális Klubkönyvtára nem csupán átlagos könyvtár, hanem a populáris zene teljes spektrumát felöleli, és a nyomtatott, valamint a zenei kiadványok mellett folyamatosan bővülő online multimédiás kollekcióval is rendelkezik. De vajon mi teszi különlegessé a 255 négyzetméteres multimédiás könyvtárat és klubot? A részletekről Záhonyi Lászlóval, a Popkulturális Klubkönyvtár csoportvezetőjével beszélgettünk.
Négy esztendeje nyitotta meg kapuit a Magyar Zene Háza. Hogyan tekint vissza az intézményben lezajlott eseményekre, mennyivel vált gazdagabbá a magyar zenei élet ez alatt az időszak alatt?
– Szerintem a Magyar Zene Háza két dolog miatt is nagyon fontos. Egyrészt építészeti szempontból is kiemelkedő épület született, amit az a sok rangos díj is bizonyít, amelyeket az elmúlt években kapott az intézet, illetve annak tervezője, a japán Sou Fujimoto. Másrészt rendkívül hiánypótló intézményként is működik: az a fajta változatos koncerttípus és közönséglétszám, amit nyújt és amit be tud fogadni, egyedülálló és új színfoltot hozott a zenei életben. Ráadásul ez olyan sokoldalú hely, amely nemcsak hazánkban, hanem azon túl is ritkaságnak számít. Három fő pillére van, a felső szinten a zenei ismeretterjesztés – nagyon fontos részét teszik ki a ház működésének a zenei foglalkozások, interaktív és informatív programok –, a földszinten koncertek – élő zene több helyiségben –, valamint a föld alatti terekben a lenyűgöző állandó zenetörténeti kiállítás, illetve a mindig telitalálatnak bizonyuló időszaki kiállítások, a Hangdóm és a Kreatív Hangtér.
A Popkulturális Klubkönyvtárt hogyan kell elképzelni, hogyan jött létre, milyen tartalmi célokkal? Egyáltalán mennyire van helye és szerepe a Magyar Zene Házán belül a modern vagy a popzenének?
– Abszolút helye van a modern zenének, az élő zenei előadásoknál is teljes mértékben lefedjük a klasszikusoktól a legmodernebb irányzatokig az összes zenei stílust. A könyvtár alapkövét Jávorszky Béla Szilárd zenetörténész és szakíró tette le. Hozzá csatlakoztam, és az volt a célunk, hogy hiánypótló módon, főként a könnyűzenére, a popzenére építve alapítsunk egy klubot, emellett kisebb mértékben ugyan, de fókuszáljunk a jazzre és a népzenére is. Ebben az az újdonság, hogy például a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár sem kizárólag klasszikus zenét gyűjt, de olyan, ami tényleg konkrétan a könnyűzenére fókuszál, nem volt még, és mi ezt az űrt próbáljuk betölteni.
A multimédiás könyvtár elnevezés mindenképpen arra utal, hogy nem csak a zenéről szól.
– Így van, próbálunk nem egy régi típusú könyvtárként működni, amely csupán arról szól, hogy vannak könyvek, amiket ki lehet kölcsönözni. Persze itt is vannak könyvek, a kölcsönzést is hamarosan elindítjuk. De szeretnénk inkább olyan digitális irányba menni, hogy olyan tartalmak és adatbázisok legyenek hozzáférhetők, amelyek nem feltétlenül érhetők el otthon két klikkelést követően. Szóval, hogy tényleg érdemes legyen eljönni ide, ha valaki kutatni akar, vagy akár csak kellemesen szeretné eltölteni az idejét, elmélyülten kíván zenét hallgatni, barátokkal társasjátékozni vagy hasonlók. Mindenképpen fontos küldetésünk, hogy olyat nyújtsunk, ami máshol nem feltétlenül adott, tehát akit valóban érdekel a zene, annak érdemes legyen útra kelnie, és eljönnie hozzánk.
Abban, hogy a fiatalok is betérjenek hozzájuk, fontos szerep jut a kommunikációnak
Hogyan találják meg az intézményt a zenei hagyatékok? Mi alapján döntik el, hogy egy-egy könnyűzenei magángyűjtemény bekerülhet-e a Magyar Zene Háza falai közé?
– Heti-havi rendszerességgel vannak olyan érdeklődők, felhasználók, akik felvetik, hogy nekik van otthon kettő-tíz-száz lemezük, és átvennénk-e azokat, akár térítésmentesen is. Nyilván mindig hálásak vagyunk, de azért el szoktunk végezni egy előfelmérést, főként azért, hogy ugyanabból a kiadványból ne vegyünk át egy nyolcadik példányt. A hagyatékok esetében valamivel könnyebb az elbírálás, mert olyankor azért tudjuk, hogy ha mondjuk, Sebők János hagyatékáról van szó, akkor sejthető, hogy amik alapján ő kutatott, vagy amiket ő összegyűjtött a munkássága során, az biztosan egyedülálló kollekció, tele kincsekkel. Ami még például nálunk található, és nem hagyaték, hanem aktív, magángyűjtőtől származik, az Oroszi Iván gyűjteménye. Ő egyébként lemezbolt-tulajdonos, és a Budapesti Lemezbörze mögött is ő áll. Hazánkban neki van a legnagyobb koncertplakát-gyűjteménye, és azt is nálunk helyezte el, ami szintén érdekességnek számít. Ha valaki ezt szeretné kutatni, vagy egyszerűen érdekli a koncertplakátok stílusbeli fejlődéstörténete, egy több száz példányból álló gyűjteményt tekinthet meg az ötvenes évektől egészen napjainkig.
Hogyan lehet megmenteni a múltat a jövőnek? Milyen digitalizálási folyamatok zajlanak a háttérben, és hogyan válnak ezek kutathatóvá a nagyközönség számára?
– Írásos dokumentumainkat jórészt az Arcanummal együttműködve digitalizáltuk, de ebben még az út elején járunk. Kisebb fényképeket, levéltári anyagokat tudunk magunk is szkennelni. Most például Szabó Gábor – aki az idén lenne 90 éves – jazzgitáros rokonságától kaptunk gyűjteményt, amelyben szerepelnek olyan levelezések, amelyeket a művész anno Amerikából Magyarországra folytatott. Ez nem lehetett egyszerű folyamat a rendszerváltás előtt, de mégis működött, és sokat meg is őriztek belőlük. Továbbá megmaradtak olyan családi képek is, amiket a levelekhez hasonlóan a közönség még nem látott. Fontos még megjegyezni, hogy egy hang- és videóstúdió van a szomszédunkban, a második emeleten. Egyelőre főként azoknak az anyagoknak a digitalizálása és archiválása zajlik, amik a Magyar Zene Házában készültek, többek között koncertek, ismeretterjesztő előadások és podcastek.
Hogyan lehet bevonzani a „streaminggenerációt” egy fizikai könyvtárba? Mit mutat a tapasztalat, a Spotify-on nevelkedett fiatalok fogékonyak a vinyllemezek vagy a zenei szakkönyvek iránt?
– Ha megfelelőképpen tálaljuk nekik, akkor rájöhetnek arra, hogy lemezről hallgatni a zenét összetettebb, esetleg izgalmasabb és hangulatosabb, mint minden zeneszámot egy kattintás után elérni. Úgyhogy nagy hangsúlyt fordítunk a kommunikációra, például mára Tik-Tokon is jelen van a Magyar Zene Háza. (A Popkulturális Klubkönyvtárnak van saját Facebook-csoportja is: facebook.com/groups/zenehazakonyvtar). Szóval megpróbáljuk tényleg az összes közösségi felületen megmutatni magunkat, és elérni a célközönséget. Ezenkívül, ahogyan már említettem, sok foglalkozás van különböző iskolás korcsoportok számára, illetve olyan előadások, amelyek a fiatal felnőttek számára is érdekesek lehetnek. A klubkönyvtár programkínálatát is egyre inkább úgy alakítjuk, hogy ne legyen alsó korhatár. Az egyik legnépszerűbb sorozatunk a Basszus, tudtam! című havi kvízest, amelyen már huszonévesekből álló visszajáró csapatok is vannak, amelyeknek tagjai ráadásul nagyon jók a retró feladványokban is. Úgyhogy ez alapján a szakirodalom is eljut hozzájuk, sőt voltak olyanok is, akik szakdolgozathoz kutattak nálunk. Ugyanakkor klubként is próbálunk funkcionálni, és elérni azt, hogy ha bárki betér hozzánk, akkor otthon érezze magát, és legközelebb is visszatérjen.
Programjaikkal igyekeznek minden korosztályt megszólítani
Nyitókép: Privát archívum/Záhonyi László, a Popkulturális Klubkönyvtár csoportvezetője
