Önmagunk ellen nem tudunk lázadni

A Magyarországon lezajlott választásokat követően is sokan keresik a választ azokra a háttérben lezajlott társadalmi folyamatokra, amelyek a Tisza Párt választási sikerét és a Fidesz vereségét okozták. A számtalan társadalmi réteg között talán a fiatalok voltak azok, akik teljes mértékben új utakat vagy más rendszert követeltek. De vajon melyek lehetnek ezek a bizonyos utak, vagy milyen lehet egy, a számukra is megfelelő rendszer? Erre kerestem a választ Szabó Andrea társadalomtudóssal, az ELTE Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Kutatóintézetének tudományos főmunkatársával és igazgatóhelyettesével.

Immár 20 év telt el azóta, amióta Orbán Viktor és kormánya legutóbb választást veszített, és tulajdonképpen elmondhatjuk, hogy a volt miniszterelnök azóta nem sok mindenben változott sem politikai, sem társadalmi elképzelések terén, mégis ennek ellenére masszív támogatottságot tudhatott maga mögött évekig. Az elmúlt néhány esztendőben gyülemlett fel azoknak a kisebb-nagyobb társadalmi lázadások sora, amely a Tisza népfrontos győzelméhez vezetett?

– Véleményem szerint téves interpretáció, hogy Orbán Viktor nem változott az elmúlt 20 évben. Úgy gondolom, hogy a volt miniszterelnök nagyon sokat változott az 1998 és 2002 közötti kormányzása óta, amikor még egyértelműen Európa-orientált politikát folytatott. Természetesen mindezt szuverenista jelleggel tette, de senki sem kérdőjelezte meg – sem ő, sem a kormányának egyetlen egy tagja sem –, hogy Magyarország helye az Európai Unióban van, és azon belül kell megfelelő pozíciókat elérnünk. Az elmúlt 20 évben, és ezen belül is az elmúlt 16 évben a Fidesz elindult egy másik irányba, egy olyan irányba, ahol fokozatosan megkérdőjelezte Magyarország európai orientációját és a magyar nép ezeréves vágyát, hogy az Európához tartozzon. Orbán Viktor a legnagyobb stratégiai hibát akkor követte el, amikor ezt a tényleges társadalmi konszenzust, hogy Magyarország helye Európában van, mi európaiak vagyunk, mindig is azok voltunk, és mindig is azok leszünk, egyszerűen nem fogadta el, és ezen közhangulat ellen kezdett el politizálni. E tekintetben is látok egy változást, és ez nem az utóbbi egy évnek a változása, tehát ha bárki, aki azt gondolja, hogy csupán kampánytechnikai hiba volt a választási küzdelemben, az nem akarja látni a fától az erdőt. Súlyos stratégiai hibáról beszélünk, egyszerűen olyan irányba szerették volna vinni a magyar társadalmat, amely iránnyal az nem egyezett. Ehhez párosult még az elmúlt négy év gazdasági teljesítménye is, amely nagyon gyengére sikeredett, és a kormány már valóban nem tudta önmagától elhárítani a felelősséget.

A változáshoz és a Tisza Párt győzelméhez talán a legnagyobb mértékben a fiatalok, akár az első szavazók járultak hozzá. Ön nemrég úgy fogalmazott, hogy a Fidesz legnagyobb tévedése nem más volt, mint az, hogy az immár kettős identitással rendelkező fiatalok világával szembefordult.

– Igen, határozottan állítom, nekünk erről kutatási eredményeink is vannak, amelyeket számos szülő és fiatal is megerősített. Személyes tapasztalatokat osztottak meg velem arról, hogy a mai 18–29 évesek beleszülettek az európai uniós tagságba. Nekik az természetes, hogy ők egyszerre magyarok és európaiak, és az elmúlt időszakban a Fidesz megpróbálta őket rákényszeríteni arra, hogy válasszanak a saját identitásaik közül. Gondoljon mindenki bele, hogyha egy fiatal mondjuk egy focicsapat szurkolója, és egyébként meg a magyar válogatottért is szurkol, és azt mondja neki valaki, például a szülei, hogy jó, akkor mostantól nem szurkolhatsz a csapatodnak, hanem kizárólag a magyar nemzeti válogatottnak. Ezzel azt akartam érzékeltetni, hogy ez nem egyszerűen tiltás, hanem identitásprobléma. Azt hiszem, hogy nagyon súlyos félreértés volt a Fidesz részéről, amikor megpróbálta arra kényszeríteni a fiatalokat, hogy a saját identitásaik közül csak egyet válasszanak, sőt egyenesen azt állította a miniszterelnök, hogy ne ellenük – mármint a kormány ellen – lázadjanak, hanem Brüsszel ellen. Erre mondták azt a fiatalok, hogy mi Brüsszel is vagyunk, mi Európa is vagyunk, önmagunk ellen nem tudunk lázadni.

A fiatalok kettős identitását kiegészíteném még egy harmadik identitással is, mégpedig a digitális, illetve virtuális kor szellemével. Ez a generáció már teljes mértékben ebben nőtt fel, főként a mobiltelefon nyújtotta, illetve az azon megjelenő szociális platform jelenti számukra az igazodási pontokat az életben. Jól gondolom, hogy ilyen tekintetben is teljes mértékben másféle politikai stratégiára van szüksége bármelyik pártnak?

– Teljesen egyetértek. Van egy harmadik identitás, ami az interneten keresztül jön létre, és a fiatalok a közösségi médiában élik meg ezt az identitást. Itt is történt egy súlyos félreértés. Egyszerűen nem arról van szó, hogy jó, akkor használjuk az internetet, és akkor mi is olyanok leszünk, mint ők. Tehát nem technológiai jellegű problémáról van szó. Nem az a lényeg, hogy milyen felületen kommunikálunk a fiatalokkal, hanem az, hogy megértjük-e ezt az új világot, amelyik a rövid üzeneteknek, a mémeknek és a jelnyelvnek nagyon speciális változata. Kicsit leegyszerűsítő nyelv, de nagyon intenzív és nagyon gyorsan változó világ. Azt hiszem, és ezzel senkit nem akarok megbántani, de a Fidesz egyszerűen ezt a sebességet, a változást, a dinamikát már nem tudta lekövetni. Idősödő vezetőik vannak.

Sajnos a választások soha nem tapasztalt mértékben jelenítették meg a társadalom jelentős részében megjelenő frusztrációt és rossz közérzetet. Egymás gyűlölete és a kárörvendés szinte nemzeti sporttá vált, és úgy tűnik, hogy ez nem igazán fog változni a közeljövőben. Mindez felettébb elkeserítő.

– Ez pontosan így van, de azt kell hogy mondjam, a mindenkori kormánynak, a mindenkori hatalomnak az a felelőssége, hogy a nemzeti egység irányába induljon el. Mindig a hatalmon lévőknek kell gesztusokat nyújtani a legyőzöttek irányába. Most már a Tisza Pártra hárul a felelősség, nekik kell gesztuspolitizálást folytatni. Még a közgazdászok is kimutatták, hogy a gyűlölködés gazdasági visszafejlődéshez vezet, mert nem előre viszi a társadalmat, nem pozitív energiákat vált ki a társadalomból, hanem inkább negatívat. És a legrosszabbat hozza ki az emberekből, ha folyamatosan polarizálva van a társadalom.

Hogyan lehet összeegyeztetni annak a rendkívül sokszínű és eltérő ideológiát képviselő tömegnek az elképzeléseit a jövőben? Főként annak a tükrében, hogy hamarosan elavul az elmúlt hónapok egyértelmű összekötő kapcsa, azaz hogy Orbán Viktort le kell váltani, ő az egyetlen ellenfél.

– Az új kormány számára ez kihívás lesz. Adnék nekik száz napot, mint ahogy a Fidesznek is adtam száz napot, hogy próbálkozzanak. Most még az úgy nevezett mézes heteket éli a kormány, a fél ország euforikus állapotban van. Csak néhány hónap múlva jönnek a szürke hétköznapok, és az mutatja meg a kormány erejét, hogy ezekben az időszakokban is fenn tudja-e tartani a kapcsolatot a társadalommal, meg tudja-e magyarázni döntései okát, és képes-e bevonni az embereket a folyamatokba, hogy még a nehéz vagy kedvezőtlen lépéseket is közösen hozzák meg, mert széles társadalmi támogatás áll mögöttük, nem csupán néhány ember döntése a füstös szobákban.