Mesterséges intelligencia. Manapság talán ez a szókapcsolat hangzik el leggyakrabban, és nem csak tudományos körökben. Dr. Ország-Krisz Axelnek nagy tudása van ezen a modern tudományos területen. Magyarország egyik legismertebb technikai szakembere, aki elsősorban mesterségesintelligencia-fejlesztő, ugyanakkor sokat dolgozik az egészségügy, a robotika, az autonóm rendszerek vagy éppen a space tech területén. Néhány éve kutatótársával megnyerte a NASA versenyét, ezenkívül a Metának és az USA Veteránügyi Minisztériumának is fejlesztett megoldásokat. Tőle megtudhatjuk, hogy mi a mesterséges intelligencia.
Mindenki fel szeretne ülnim és lehetőleg a leggyorsabban arra a bizonyos kerékpárra, amelyet manapság mesterséges intelligenciának nevezünk anélkül, hogy tudná vezetni. Hogyan alakultak ki a mesterséges intelligencia gyűjtőfogalma alatt kifejlesztett szoftverek?
– Ez azért érdekes kérdés, mert amit az emberek mesterséges intelligenciának hívnak és használnak, mint a példaként említett kerékpárt, az valójában csupa olyan megoldás, amelyben a központi funkciót egy úgynevezett nagy nyelvi modell látja el. Ezzel tudunk úgymond beszélgetni vele. Viszont maga a mesterséges intelligencia a hagyományos értelmezésben sokkal tágabb fogalom. Nagy szoftvercsoportot jelent, amiben a gépírástól kezdve mindenféle előrejelző, csoportosító és egyéb modellekig minden benne van. És igazából ez utóbbiak azért vannak kevésbé a felszínen, mert ezek tipikusan olyanok, amihez mondjuk minimum kell egy jó szoftver, hogy azt az ember használhassa.
Tekinthetjük-e az MI-t az internet egyfajta továbbfejlesztésének, legyen szó művészetről, zenéről vagy bármely más területről?
– Technikailag teljesen más a két irány. Az internet hálózati kommunikáció, a mesterséges intelligenciát pedig alapvetően másra találták ki. Miközben az internet adattovábbító rendszer, és semmi több, addig a mesterséges intelligencia alapú szoftvereket kifejezetten problémamegoldásra találták ki. Ha ezt nagyon le kellene egyszerűsíteni, akkor azt mondanám, hogy a mesterséges intelligencia olyan szoftver, amelyben a kód legbelső részét, az igazi lényegét nem akarjuk felfedni. Nem véletlen, hogy ugyanolyan dolgokra használjuk, mint az internetet, mivel az internet kommunikációs hálózatként indult, és onnantól kezdve, hogy kinyílt a világ az emberek számára, mindenki telerakta legális meg illegális zenékkel, cicás videókkal meg ki tudja, mivel, és virágzanak rajta a különböző szolgáltatások. Szerintem a mesterséges intelligenciánál is ugyanez a helyzet, tehát az, hogy ilyen sokszínű és különleges, az valójában a rengeteg ember, azaz felhasználó kreativitása miatt alakult ki.
Az MI jelenlegi társadalmi hatása tulajdonképpen egyfajta tükröt tart elénk?
– Tulajdonképpen a nagy nyelvi modellt szolgáltató nagyvállalatok rendkívül jól célozták meg azzal az emberek kíváncsiságát, hogy azt mondták, itt van a mesterséges intelligencia, és használjátok. Mindez kicsit olyan, mint egy felfújt lufi. Hasznos dolog, sokan nem is értik, hogy mit csinálnak, ha használják, de statisztikai alapon az MI remek válaszokat ad és nagy valószínűséggel eltalálja, mit szeretnénk egy adott képességre hallani. Erre azt szoktam mondani, hogy ez valójában nem feltétlenül a szoftver dicsősége, hanem inkább az emberi kultúráé. Tényleg eléggé durva és éles tükör az, amit elénk tart. Ez nem feltétlenül baj, inkább csak tanulság, amelyet szerintem le kell vonnia az embereknek. A történetnek a másik fele pedig az, hogy mi lesz a jövőben, hogy mekkora hatása lesz ennek? Úgy gondolom, hogy most sokkal nagyobb hatása van, mint amit mérni tudunk. Szóval a társadalmi jelentősége mindenképpen óriási, de összességében nem befolyásolja kedvezően az emberi kapcsolatokat. Ennek egyszerű oka van. Mi, emberek hajlamosak vagyunk türelmetlennek lenni, kismillió dolgunk van, a nagy nyelvi modell pedig mindig ráér, ott van és válaszol.
Semmi értelme tiltani a mesterséges intelligenciát, ugyanakkor rendkívül veszélyes folyamatokhoz vezethet. Ön szerint mi lehet az optimális megoldás? Létezhet, illetve működhet egyfajta AI-hatóság?
– Valamilyen szinten az adatvédelmi hatóság most is tudja az adatkezelés egy részét ellenőrizni. Azt látom problematikusnak, és ez megint csak a nagy nyelvi modellre igaz, hogy nagyon nehéz ezeket a szolgáltatásokat ellenőrizni, mert nincs két egyforma beszélgetés. Tehát míg egy gépi látási rendszer esetében az arcfelismerés pontossága viszonylag jól meghatározható, hiszen teszteléssel egyszerűen felmérhető, a nyelvi modelleket jelen tudásunk alapján még százszázalékos biztonsággal sem tudnánk teljes mértékben ellenőrizni. Nyilvánvalóan szükség lesz valamiféle hatóságra. De az MI ipari felhasználásához ennek az egésznek még ki kell forrnia, avagy alakulnia.
A közelmúltban Magyarországon is elkészült a mesterségesintelligencia-stratégia, illetve -szabályozás. Erről mit érdemes tudni, megegyezik az Európai Unió stratégiájával?
– Igen, a magyar szabályozás alapvetően Európai Unió-alapú. Ugyanúgy, mint mindenütt máshol, Magyarországon is megjelentek azok a dilemmák, hogy mennyire engedjen teret a szabályozás az innovációnak. Hogy ez mennyire jó vagy rossz, arról a jogászok sokat tudnának vitatkozni, én mint egykori jogász, illetve fejlesztő azt mondom, hogy az ember próbáljon alkalmazkodni és új utakat találni. Szerintem az az irány, amelyben az Európai Unió halad, több szempontból hasznos, jó. Idővel valószínűleg egy erős korrekcióra lesz szükség a versenyképesség megőrzése érdekében. Viszont az, hogy a versenyképesség oltárán érdemes-e feláldozni a felhasználói védelmet, izgalmas kérdés, és ez viták tárgyát fogja képezni.
Ön az utóbbi években az Amerikai Űrkutatási Hivatal nemzetközi versenyén jelentős sikereket ért el kutatótársával. Milyen szakterületet ölelt fel a verseny, és milyen fejlesztéssel sikerült megszerezni az első helyet?
– A laikusoknak azt szoktam mondani, hogy mesterséges intelligenciát mindenbe raktam, amit el lehet képzelni. Röviden elmondhatom, hogy a tapasztalatom alapján bármilyen szakmai problémát képes vagyok gépi nyelvre, azaz mesterséges intelligencia igényekre lefordítani. Az említett NASA-projekt a műholdak felbocsátásához használt úgynevezett sokkelőrejelző modell volt. Ez a bizonyos modell tulajdonképpen a lökéshullámokat tudja elég jól megbecsülni. Szóval a NASA szakemberei arra szerettek volna kidolgozott hullámegyenletet kapni, hogy egy rakéta, amely rakományának csaknem 95 százaléka teljesen haszontalan, amikor felbocsátják, és mintegy öt százalék körül van a hasznos teher, milyen lökéshullámot kap, és mit fog elbírni az érkezésekor. Ebben sikerült nagyot alkotnunk.
Pixabay/Illusztráció
Nyitókép: Az interjúalany fotója/Dr. Ország-Krisz Axel
