Tovább kísért a múlt

Lezáratlan a felvidéki magyarok jogfosztása, azaz a Beneš-dekrétumok ügye. Hogyan lehetséges, hogy ezeket a teljesen antidemokratikus intézkedéseket újból és újból alkalmazzák? Miközben Szlovákia nyíltan diszkriminálja nemzetiségi alapon saját és más uniós tagállamok állampolgárait, kárpótlás nélkül fosztva meg őket földtulajdonuktól, addig az Európai Bizottság tétlenül nézi az emberi méltóságot, magántulajdon védelmét és egyéb univerzális jogelveket sértő gyakorlatot. Hogy mit érdemes valóban tudni ezekről a dekrétumokról, arról Gubík László, a felvidéki Magyar Szövetség elnöke nyilatkozott lapunknak.

 Hosszú évtizedek óta nyomassza és nehezíti a felvidéki magyarság életét a Beneš-dekrétumoknak nevezett jogrend. Egyáltalán nem túlzás kijelenteni, hogy ilyen rendeleteknek Európában már régóta nincs helyük. De mi is ez a dekrétum, mit jelentett a múltban, és mit manapság?
– 1945-ben, a második világháborút követően újraalakult Csehszlovákia, ami ugye 1938 szeptemberében a müncheni egyezmény után szétesett, megalakult az önálló fasiszta szlovák állam, illetve a cseh állam a német protektorátus alatt. A második világháborút követően a csehek és a szlovákok a győztesek oldalán találták magukat, ami a szlovákok esetében azért érdekes, mert Hitler első csatlósai között volt a szlovák állam. 1939 szeptemberében megtámadták Lengyelországot a németek mellett. 1945 áprilisában már azok az erők, amelyek korábban a csehszlovák államot 1938-ig vezették, Beneš elnökkel az élen, készítették elő az új alakuló állam alapjait. És mivel parlament még nem volt, ezért törvények nem születhettek, elnöki rendeletek formájában történt meg az új Csehszlovákia államiságának lerakása. Ezek a Beneš elnök által kiadott dekrétumok. Ezt kormányprogram előzte meg, amely politikai nyilatkozat volt. Ez volt az úgynevezett Kassai kormányprogram, amelyben Beneš és kormánya arról beszéltek, hogy németteleníteni és magyartalanítani kell az új államot, mert ezt a kettő nemzetiséget tették felelőssé a korábbi Csehszlovákia szétveréséért. Erre a nagyhatalmaktól, legalábbis a némettelenítésre végül jóváhagyást kaptak, hárommillió németet telepítettek ki az akkori Csehszlovákia csehországi oldaláról. A magyarok esetében ez nem volt ilyen egyértelmű, tehát nem született egyértelmű jóváhagyás. De 1947-ben megtörtént a magyar–szlovák lakosságcsere, amely végül a felvidéki magyarság szülőföldről történő elűzésével járt, vagy legalábbis egy részének az elűzésével. Ennek a jogi alapját vagy hátterét a Beneš-dekrétumokban kell keresni, amelyekből 143 volt, ebből 130 úgymond a Csehszlovák állam alapjait rakta le. Ezért képezik ezek máig a cseh és a szlovák államiság alapjait, ezért érzékeny téma ez a cseheknél és a szlovákoknál. Ugyanakkor volt 13 dekrétum, amely konkrétan a két nemzetiség, a németek és a magyarok kollektív bűnösségéről szólt, és a már említett retorziókat vonta maga után, többek között az állampolgárság megvonását, az egyesületek jogtiltását és a sajtó betiltását.
 A jogszabály egykori rendkívül embertelen mivolta, például hogy tulajdont, földet és vagyont kobozhatnak el a dokumentumra hivatkozva, alapján jelenleg is érvényben van?
– Hivatalosan történelmi dokumentumnak tekintik a rendeleteket, de 2019 óta mégis alkalmazzák őket, tehát élő joggá váltak. Ez gyakorlatilag úgy néz ki, hogy egy hivatalnok a Szlovák Földalapnál rámutat egy telekre, hogy kedves örökös, a nagypapától ezt nem vettük el 1945 és 48 között, de most igen, mert erre a földre szüksége van az államnak. 
 A kollektív bűnösség alkalmazása is sarkalatos pontja a jogrendnek, amelyet manapság is alkalmazhatnak. Lát-e lehetőséget ennek mielőbbi eltörlésére? 
– Igen, már amennyiben a magyar párt visszatér a Parlamentbe, és újra az ország politikai meghatározó ereje lesz, akkor igen. A párt nélkül nem valószínű, hogy megtörténik, mint ahogy a szerbiai példa is mutatja, hogy nem volt elég Belgrád és Budapest sem, kellet hozzá egy olyan helyi motor, amelyet Délvidéken a Vajdasági Magyar Szövetség töltötte be, amely koordinálta a folyamatot. Akkor látom reálisnak a kollektív bűnösség alkalmazásának eltörlését, ha a Magyar Szövetség visszajut a Parlamentbe. Bízom benne, hogy 2027-ben már a szlovák politikai pártokkal erről fogunk tárgyalni.
 Fontos kérdés az a rendkívül furcsa viselkedési módszer, ahogyan az Európai Unió hozzááll a témához. A kisebb-nagyobb szabadságcsorbító elvre oly érzékeny unió a Beneš-dekrétumok kapcsán általában mélyen hallgat. Brüsszelnek van egyáltalán megoldási javaslata? Önök milyen lépéseket tudnak foganatosítani ez irányban?
– Tulajdonképpen 80 éve nem volt sem bocsánatkérés, sem a helyzet tisztázása, és továbbra is a jogrend részei maradtak, ez okozza lényegébe a dekrétumok problémáját. Adódik a kérdés, ha ezek a jogrend részét képezik még mindig Csehországban és Szlovákiában, akkor hogy a fenébe lehetett ezt a két államot felvenni az Európai Unióba. Nos, a hivatalos álláspont és narratíva máig a szlovák és a cseh fél részéről, hogy ezek történelmi dokumentumok, amelyek nincsenek hatályban, és nem alkalmazzák őket. Viszont 2019 óta tudjuk, mivel a dekrétumokra hivatkozva utólagos vagyonelkobzások zajlottak, hogy valami sántít. Szóval mégsem annyira történelmi dokumentumok, hanem nagyon is jelenlegiek. Múlt héten volt az Európai Parlament kisebbségügyi munkacsoportjának, a Minority Intergroupnak az ülése. Jelen volt az egyik elnökségi tagunk mellett a párt külpolitikai szakértője is. Prezentálták a problémát. Az ülés résztvevői csodálkoztak, hogy ilyen létezhet a XXI. században. Elmondtuk a megoldási javaslatunkat is, amely többlépcsős. Az egyik, hogy a mostani vagyonelkobzások, amelyek 2019 óta zajlanak a szlovák földalapnál, azokat természetesen le kell állítani és anyagi kárpótlást biztosítani a kárvallottaknak. Több mint ezer hektárnyi földről beszélünk, és több ezer ügyről. A másik lépés, hogy megszüntetni és hatályon kívül helyezni, lehetetlenné kell tenni az törvényrendeletek alkalmazhatóságát. A harmadik lépcsőfok pedig az, hogy el kellene jutni egy történelmi kiegyezéshez és egy bocsánatkéréshez. A vajdasági példa szerintem nagyon is kézenfekvő. Erről beszéltünk a Vajdasági Magyar Szövetség elnökével legutóbbi konferenciánkon.
 Mint ismeretes Vajdaságban, a politikai erőfeszítéseknek köszönhetően pont az említett kollektív bűnösség elvét sikerült eltörölni, amely bár nem oldja meg a mindennapi gondokat, mégis rendkívül fontos a békés együttélés szempontjából. Van esély arra, hogy Szlovákia is alkalmazza ezt a pozitív példát?
– A Vajdasági Magyar Szövetség elnöke felhívta a figyelmemet arra, hogy az ügy ott sem ment egyről a kettőre, és ott is a hosszú folyamat csúcsosodott ki a megbékélésben. Mi még ennek az útnak az elején vagyunk, de bízom benne, hogy eljutunk egy hasonló jellegű történelmi kiegyezéshez és megbékéléshez, mint ami Magyarország és Szerbia vonatkozásában történt. Főként azért is, mert a szerbek és a magyarok történelme se kevésbé terhelt, mint a magyaroké és a szlovákoké.