XIV. Leó első külföldi apostoli útja, amely november 27-én Törökországban kezdődött és december 2-án Libanonban zárult, világosan jelzi, hogy a katolikus egyházfő milyen hangsúlyokat kíván érvényesíteni pápasága kezdetén. A májusban megválasztott egyházfő első külföldi útja a Közel-Keletre vezetett, folytatva ezzel hivatali elődje, Ferenc pápa befejezetlen kezdeményezéseit, ugyanakkor saját stílusát is érzékeltette, köztük a visszafogottságot és a látványos vallásközi gesztusok kinyilvánítását.
A törökországi szakasz történelmi súlyát az izniki látogatás adta, ahol I. Bartholomaiosz konstantinápolyi pátriárkával együtt emlékeztek meg az első niceai zsinat 1700. évfordulójáról. A helyszín a katolikus–ortodox párbeszéd egyik legerősebb szimbóluma. A program nem merült ki az évfordulós megemlékezésben: másnap, az isztambuli szír ortodox közösségnél a pápa eddig példátlan javaslatot tett. Arra hívta a keresztény felekezeteket, hogy 2033-ban – Jézus kereszthalálának és feltámadásának 2000. évfordulóján – tartsanak közös találkozót Jeruzsálemben, „ahol a kereszténység gyökerezik”. A Szentszék szerint a kezdeményezés célja egy „közös lelki út” elindítása, amely hosszabb távon a keresztény egység felé mutathat. XIV. Leó pápa hangsúlyozta, hogy Iznikben több felekezet nem tudott részt venni a jubileumi programban. Szerinte fontos lenne, hogy a 2033-as jubileumra teljesebb körben gyűljön össze a keresztény világ.
Az isztambuli Kék mecsetben tett látogatás más jellegű visszhangot kapott. A pápa – hivatali elődei utóbbi három tagjától eltérően – nem tartott nyilvános imát vagy csendes elmélkedést, noha ez az elmúlt évtizedekben szinte rutinszerű eleme volt a pápai programoknak. A Vatikán szerint a Szentatya a tiszteletteljes jelenlétre és a csendes figyelemre helyezte a hangsúlyt, kerülve minden félreérthető gesztust. Szakértők szerint döntése inkább stílusbeli, mintsem tartalmi különbséget jelezhet, és a helyzet diplomáciai érzékenységével függ össze. A látogatás politikai dimenziója sem volt kisebb: XIV. Leó pápa Recep Tayyip Erdoğan török államfővel folytatott tárgyalásán a gázai övezeti háború és az orosz–ukrán fegyveres konfliktus került előtérbe. A Szentszék régóta folyamatosan hangsúlyozza a civil lakosság védelmét, amely a törökországi diplomáciai megbeszéléseken is központi téma maradt.
A libanoni szakasz már közvetlenebb lelkipásztori üzenetet hordozott. Libanon továbbra is politikai bizonytalansággal, gazdasági válsággal és regionális feszültségek következményeivel küszködik. A pápa találkozott az ország vezetőivel, ellátogatott a síita és a szunnita muszlimok, valamint a drúzok körében is tisztelt csodatevő Szent Charbel maronita katolikus remete sírjához, majd részt vett egy vallásközi rendezvényen Bejrútban. A 2020-as kikötőrobbanás helyszínén mondott csendes imádsága különösen mélyen érintette az 1,5–2 milliós libanoni katolikus közösséget, amely számára a pápai jelenlét ritka alkalom volt a remény megerősítésére.
A Bejrút kikötői sétányán bemutatott szentmise zárta a pápai utat, több mint 150 ezer hívő részvételével. Homíliájában a katolikus egyházfő a béketeremtés, az egység és a kitartás fontosságát hangsúlyozta – azokat a témákat, amelyek a közel-keleti konfliktusok közepette különös súlyt kapnak. A társadalmi újjáépítés alapjaiként a családok hitét, a karitatív hálózatok munkáját és az egyházi intézmények közösségmegtartó erejét emelte ki. A libanoni válság megoldására – geopolitikai receptek helyett – javasolta a belső megbékélést és a társadalmi bizalom újjáépítését.
A hazafelé tartó repülőúton pedig úgy fogalmazott: minél inkább építjük a kapcsolatokat és a kölcsönös megértést, annál nagyobb az esély arra, hogy a fegyvereket, a bizalmatlanságot és az ellenségességet magunk mögött hagyjuk.
Nyitókép: AP via Beta
