A gondozó szülők jogaival foglalkozó törvény szintén egy olyan jogszabály, ami át kell hogy hidalja a politikai nézetkülönbségeket, mert a családról szól, azokról a gyermekről, akik a legsúlyosabb fejlődési rendellenességekkel rendelkeznek, illetve személyekről akik mozgáskorlátozottak, azokról a polgárokról, akik a társadalom legnagyobb támogatására szorulnak.
A súlyos fejlődési rendellenességekkel élő gyermekek szülei éveken át figyelmeztettek arra, hogy kénytelenek voltak felmondani a munkaviszonyukat, hogy 24 órán keresztül gondozni tudják a gyermeküket. Ezzel pedig jövedelem nélkül maradtak, munkaévek nélkül és hosszú távon szociális biztonság nélkül, mutatott rá Úri Emese, a Vajdasági Magyar Szövetség parlamenti képviselője a napirenden szereplő gondozó szülőkkel foglalkozó törvény kapcsán.
A politikus szerint a napirenden szereplő törvény fontos lépés a szociális védelemben, hiszen az állam első alkalommal ismeri el, hogy a gyermekről való egész napos gondviselés, társadalmi jelentőséggel bír, ez pedig nem csak anyagi támogatásban merül ki, hanem a legnagyobb terheteket viselő szülő elismerésében is.
Rámutatott ugyanakkor, hogy az mellett hogy a gondozó szülők havi járandóságot kapnak majd, a nyugdíjalap és az egészségügyi biztosítással ezek a szülők szociális biztonságot is kapnak.
A törvény a gyermek a családban maradás ösztönzi, ami az európai intézmények elvárásaival is összhangban van: a családban maradást részesítik előnyben az intézmények ellátással szemben.
A felelősség és elvárások megjelölésével, illetve az ellenőrzőrendszerek felállításával pedig jogbiztonságot is felállít a törvény. Üdvözölte, hogy a kritériumokat figyelmesen dolgozták ki, de rámutatott, hogy a gyakorlat mutatja meg, hogy mit kell módosítani még, hogy a rendszer még jobban működjön. Mint mondta, a törvény mindenek előtt azok a családokra összpontosít, akiknek nincs más lehetőségük a gyermek egész napos ápolására. A törvény mintegy 3270 jogosultat irányoz elő első körben, de a gyakorlat során majd kiderül, hogy a kezdeményezettek körét bővíteni kell-e majd.
Kiemelte, nem lehet a gondozó szülő az egyedüli státusz, szükség van a személyes asszisztensekre is, a napközi foglalkozásokra és minden nemű más jellegű segítségre is. Rámutatott az ellenőrzési rendszerekre is, mert mit mondta, azt is figyelembe kell venni, hogy a szülő megtesz-e mindent a gyermek szociális fejlődése terén, az oktatására és a képességeinek fejlesztésére.
Ez a törvény csak az első lépés, mondta Úri Emese, mert mint kihangsúlyozta, egyik állam sem alkotta meg egyből a tökéletes jogszabályt, a gyakorlati tapasztalatokkal, módosítások során jutottak el a legmegfelelőbb törvényhez és a támogatás legátfogóbb megoldásához.
