A teljes képről érdemes beszélni

Adatbekérés érkezett a forrásbiztosító Külügyminisztériumtól, belső használatra, annak azonban egyelőre nincsen nyoma, hogy bármiféle ellenőrzés érkezne – közölte lapunknak adott interjúja során Nagy Zita, a Prosperitati Alapítvány ügyvezetője és dr. Juhász Bálint, a tartományi képviselőház elnöke, a Vajdasági Magyar Szövetség Intézőbizottságának elnöke, az alapítvány korábbi ügyvezetője. Az esetleges átvilágítási folyamat a bizalomépítést szolgálja, és minden vajdasági magyar érdeke, hogy a program folytatódjon – hangzott el. Mint elmondták, mindenkinek az az érdeke, hogy a tények alapján értékeljük a programot, hogy Magyarország kormánya pontos képet kapjon arról, mi valósult meg az elmúlt években. Mint ahogyan az is, hogy az állításokkal ellenben a nagyvállalkozók a forrásoknak nem a 90, hanem a 42,5 százalékát használták fel. A gazdaságfejlesztési program eddig nagyjából 70 ezer személy boldogulását segítette elő.

 A magyar kormány bejelentette a határon túli támogatási programok átvilágítását is. Kaptak-e már hivatalos értesítést arról, hogy a Prosperitati Alapítvány esetében ez mikor és milyen formában kezdődik meg?

Nagy Zita: Igazából már két hónap eltelt a választások óta, tehát nyilvánvalóan a magyar kormánynak nem az volt az elsődleges prioritása, hogy a határon túli magyarság projektjeit ellenőrizze. Ebben a fázisban még nem tartunk ott, hogy konkrét ellenőrzésekről beszélhessünk. Adatbekérés érkezett a forrásbiztosítótól a Külügyminisztérium részéről, amely belső használatra kért be adatokat. Nyilvánvalóan ezeket a magyar kormány felhasználja a további folyamatok során. Annak azonban egyelőre semmilyen nyoma nincs, hogy ide bármiféle ellenőrzés érkezne, sőt ilyen jellegű beszélgetések sem zajlanak. Az adatokat, valamint a megfelelő projektekkel és elszámolásokkal kapcsolatos dokumentációt természetesen eljuttatjuk a forrásbiztosítónak. Ez az elmúlt tíz év során minden esetben megtörtént, és most is megtörténik éves összesítésben, pályázati bontásban. Ezeket a Külügyminisztérium minden évben elfogadta. Jelenleg a 2025-ös év jóváhagyását várjuk. A működési és stratégiai pályázatokra érkezett összegek tekintetében minden szükséges jóváhagyás rendelkezésre áll. A további ellenőrzésekkel kapcsolatban várjuk az instrukciókat, és állunk elébe, hiszen úgy érezzük, hogy a ránk bízott feladatokat felelősséggel láttuk el.

 Pontosan milyen adatokat kértek?

Nagy Zita: Kétféle adatot kértek. Elsősorban a működésre vonatkozó adatokat, vagyis azt, hogy  2025-ben milyen működési költségek merültek fel. A másik kategória a pályázatokkal kapcsolatos adatok köre volt, egyrészt a még nem megvalósult projektek, másrészt a nagy pályázatok elszámolásai. Ezeket rendben találták.

Dr. Juhász Bálint: Nem tudjuk, hogy pontosan milyen módon fog lezajlani az átvilágítás vagy az ellenőrzés. A mi érdekünk az, hogy ez minél előbb megtörténjen. Ezt az üzenetet el is juttattuk Magyarország kormányának. Teljesen normálisnak tartjuk, hogy egy kormányváltást követően az új kormány szeretné megismerni, hogyan valósultak meg a támogatási programok. Ha vannak kételyek, az átvilágítás el fogja oszlatni azokat. Ez a folyamat a bizalomépítést szolgálja, és minden vajdasági magyar érdeke, hogy a program folytatódhasson. Jelenleg ugyanis a 13. pályázati kör van folyamatban. A kiírásra az előző magyar kormány jóváhagyása alapján került sor, ugyanakkor a források nem kerültek átutalásra. Ez szerintem a bizalomépítés szempontjából sem hátrány. Ugyanakkor jelenleg 165 vajdasági magyar család vár arra, hogy döntés szülessen a benyújtott házasodási pályázatáról, és 763 vajdasági magyar vállalkozó várja, hogy megnyithassa vagy fejleszthesse vállalkozását. Ez azt jelenti, hogy csaknem ezer ember gondolkodik azon, miként tudna a szülőföldjén boldogulni. Saját otthont teremteni, saját vállalkozást indítani – ezek az intézkedések a legközvetlenebb módon segítik a helyben maradást. Mindenkinek az az érdeke, hogy a tények alapján értékeljük a programot, hogy Magyarország kormánya pontos képet kapjon arról, mi valósult meg az elmúlt években.

 Említette, hogy vannak kételyek a programmal kapcsolatban. Milyen konkrét kérdések vagy kifogások merültek fel az új magyar kormány részéről?

Dr. Juhász Bálint: A beszélgetésekből az hallatszik ki, mintha a támogatások nem jutottak volna el az emberekhez, és mintha a források 90 százalékát nagyvállalkozók kapták volna. Ez egyszerűen nem igaz. Összesen 16 074 projekt valósult meg, hatezer termelő és mintegy két és fél ezer vállalkozó tudott fejlődni, 1300 család pedig saját otthonba költözhetett. Ezekben az otthonokban 900 gyermek született. Ha mindezt összeadjuk, akkor azt látjuk, hogy a program közvetlenül vagy közvetve mintegy 15 ezer ember megélhetését biztosítja. Egy átlagos vajdasági családmérettel számolva ez körülbelül 70 ezer ember szülőföldön való boldogulását segítette elő. Erről a teljes képről érdemes beszélni.

 Az egyik leggyakoribb bírálat szerint a támogatások jelentős része nagyvállalkozókhoz került. Pontosan hány nagyvállalkozás részesült támogatásban, és a teljes támogatási keret mekkora részét kapták meg?

Nagy Zita: Összesen 99 nagyléptékű projektet említhetünk, ezek esetében a támogatás meghaladta az 500 ezer eurót. A 270 millió eurónyi támogatásnak a nagyvállalkozók kevesebb mint a felét használták fel, összesen 114,7 millió eurót, vagyis 42,5 százalékát. Ezt nagyon fontos hangsúlyozni. A támogatások több mint fele tehát a kisebb szereplőkhöz került, majd 60 százalékuk. A 2023-as kiírás során a geopolitikai és energiabiztonsági helyzet miatt szerényebb források álltak rendelkezésre. Az elmúlt öt évben kizárólag a kisebb pályázók számára írtunk ki pályázatokat: kezdő vállalkozók, házvásárlók, kistermelők és kisvállalkozások számára. Erre a célra 17,1 millió eurót fordítottunk az utolsó pályázati ciklusban.

Dr. Juhász Bálint: Nagyon fontos elmondani, hogy összesen 18 411 pályázat érkezett be. Ez nem egy szűk kör, hanem lefedi a vajdasági magyar közösséget. Ebből 16 074 pályázat nyert, vagyis tízből kilenc sikeres volt. Senki elől nem vitt el senki forrást, hiszen minden olyan pályázat támogatást kapott, amely formailag és szakmailag rendben volt. Teljesen mindegy, hogy kis- vagy nagyléptékű projektről volt szó, támogatásban részesült. Fontosnak tartom elmondani, hogy ez nem szociális intézkedés volt, hanem gazdaságfejlesztési program. Mindenki vállalásokat tett, mindenki fontos formai és szakmai kritériumoknak felelt meg, és a pályázók többsége önrészt is biztosított. A kezdő vállalkozók bizonyos esetekben nem, illetve a házvásárlók sem minden esetben. A nagyobb pályázók viszont átlagban 50 százalékos önrészt biztosítottak a projektek megvalósításához. A kis pályázatok lényege az volt, hogy ezek a családok – megközelítőleg tízezer egyéni pályázó – meg tudjanak kapaszkodni a szülőföldjükön. Jelentős munkahelyteremtés itt nem történt, inkább munkahelyek megőrzéséről, családok megerősítéséről volt szó. A vállalkozásban gyakran maga a család dolgozik, esetleg néhány munkahely jön létre. Vannak persze kiváló pozitív példák, mint a Reél Chocolate, de a munkahelyteremtés alapvetően a közepes és nagyobb értékű fejlesztések esetében történt. Ötezer új munkahely jött létre. Ha megnézzük az európai uniós adatokat, a fajlagos mutatók szerint egy tartós munkahely létrehozásához 50 ezer eurónyi költségvetési forrás felhasználása indokolt. Ha az ötezret megszorozzuk ötvenezerrel, az 250 millió euró. A programban támogatás formájában összesen 270 millió euró került kiosztásra. Úgy gondolom, hogy ez már önmagában is mutatja a program gazdasági hatását. Az igazi érték azonban a kis pályázóknál csapódik le, azoknál, akik földet vagy házat vettek, mezőgazdasági géphez jutottak vagy fejleszthették vállalkozásukat. Erre is nagyon jó példa a Reél Chocolate. A vállalkozás 2015-ben jött létre, 2016-ban indult a program. Egy belgiumi út során döntötték el, hogy minőségi csokoládégyártással szeretnének foglalkozni. Akkor egy munkavállalójuk volt. Most megnyitották szabadkai mintaüzletüket, 15 állandó és 5 idénymunkásuk van. Tíz év alatt, ha jól tudom, négyszer pályáztak, 4 millió dinár támogatást kaptak, ehhez pedig 2 millió dinár önrészt társítottak. Többet vállaltak, mint amennyi a minimum. Ennek a 15 munkavállalónak a bére adókkal együtt egy év alatt 25 millió dinár. Ez gyakorlatilag hatszorosa a megkapott támogatásnak. Azt gondolom, hogy ez fantasztikus sikertörténet.

 Említette, hogy mintegy ötezer új munkahely jött létre. Van-e adatuk arról, hogy ezek közül mennyit töltenek be magyar munkavállalók?

Dr. Juhász Bálint: A diszkriminációt kerülnünk kell. A pályázóknál az állampolgárság megléte, illetve a magyar foglalkoztatottak aránya volt mérvadó. Magyar vállalkozások és gazdák tudtak pályázni, illetve olyanok, akik magyarokat foglalkoztatnak. Az új munkahelyek vonatkozásában nincs olyan adatunk, és nem is kötelezhettünk senkit arra, hogy kizárólag magyar embereket vegyen fel. Azt azonban el tudom mondani, hogy ezek a vállalkozásban törekedtek a magyar munkaerő alkalmazására. Zömében magyar emberek töltik be ezeket a munkahelyeket.

Nagy Zita: Erre közvetlenül nem hathatunk ki. Nem szabhatjuk meg a vállalkozónak, hogy milyen nyelven beszélhet az a dolgozó vagy szakember, akit neki fel kell vennie. Szerbiában vagyunk, de zömében magyarokat vettek fel.

 Lehet-e tudni, hogy ezen munkahelyek átlagbére mennyire versenyképes a vajdasági vagy a szerbiai átlagbérekkel?

Nagy Zita: A szerbiai átlaghoz képest emelkedtek a vajdasági bérek. Ez bizonyítható, és van összefüggés a két dolog között.

Dr. Juhász Bálint: Ott, ahol fejlesztettünk, ezekben a vállalkozásokban az önkormányzati vagy országos átlaghoz képest magasabbak a bérek. Olyan pályát biztosítottunk a vállalkozásoknak, amelynek köszönhetően gyorsabban tudtak fejlődni és nagyobbat tudtak lépni. Ez munkaerőigénnyel is járt, de a munkaerőt meg is kellett tartani. Közben ugyanis versenypiac alakult ki a vállalkozások között is. Többen arról beszéltek, hogy olyan béreket kell biztosítaniuk a munkavállalóknak, amelyeket már nehéz kitermelni. Néhány évvel ezelőtt, amikor ezt vizsgáltuk, a nagyvállalkozóknál 20–30 százalékkal nőtt a bérszínvonal, és ez azóta is folyamatos.

 Milyen elvek szerint épült fel a gazdaságfejlesztési program, és milyen szerepet szántak benne a családoknak, a mezőgazdasági termelőknek, valamint a kisebb és nagyobb vállalkozásoknak?

Dr. Juhász Bálint: Az, hogy a kicsik és a nagyok egyaránt támogatást kapjanak, tudatos elgondolás és alapvető stratégiai elem volt. A stratégia egyik alappillére például a feldolgozóipar támogatása volt. Pályázatokat írtunk ki a kistermelők számára is, hogy a nagytáblás gabonatermesztés helyett magasabb hozzáadott értékű termékek előállítására térjenek át, munkaintenzív növényi kultúrákat termesszenek, illetve dolgozzák fel azt, amit megtermelnek. Születtek is ilyen projektek, ugyanakkor a mezőgazdasági feldolgozóipar jellemzően nagyobb mennyiségben képes biztosítani azt a minőséget, amely a külpiacokon is versenyképes. Azt, hogy végül pontosan milyen arányban részesültek támogatásban a különböző célcsoportok, maga a pályázati rendszer határozta meg. Amikor végül összeadtuk a számokat, az derült ki, hogy a források csaknem 60 százaléka a kisebb pályázókhoz került, míg a nagyok részesedése valamivel több mint 40 százalék volt.

Nagy Zita: Ennek a kapcsolódását is látni kell. A kicsik, a közepesek és a nagyok egymásra épülnek. A kisebb szereplők termelnek, a közepesek feldolgoznak vagy felvásárolnak, a nagyok pedig ugyanezt nagy mennyiségben végzik. Ezt a logikát követték az integrátori pályázatok is. Amellett, hogy sokat beszélünk a kicsikről és a nagyokról, nem szabad megfeledkezni a közepes léptékű projektekről sem, illetve a felvásárlás biztosításáról. Fontosnak tartottuk, hogy a támogatott mezőgazdasági termelők számára biztosított legyen a piac is. A termelők szerződéses kapcsolatban álltak egy-egy integrátorral, aki felvásárolta a terményeiket. Ezeket az integrátorokat maguk választották ki, és öt éven keresztül szerződéses viszonyban kellett maradniuk velük. Ez jelentősen hozzájárult a piac nehézségeinek kezeléséhez.

 A kezdő vállalkozások támogatása iránt nagy volt az érdeklődés, több mint 760 pályázat érkezett. Utólag visszanézve nem lett volna érdemes még többször kiírni hasonló pályázatot?

Dr. Juhász Bálint: Korábban a vállalkozók és a mezőgazdasági termelők számára írtunk ki pályázatokat. Ha az időrendet nézzük, akkor a mezőgazdaság kapott előbb lehetőséget, a startupokat pedig egy időszakban valóban „átugrottuk”. Ha lett volna rá lehetőség, 2016-ban, 2018-ban és 2020-ban is kiírtuk volna. A Covid-járvány és az azt követő gazdasági megtorpanás azonban indokolttá tette, hogy elsősorban a kezdő vállalkozók támogatására koncentráljunk. A mezőgazdasági termelőknek és a kisvállalkozásoknak szóló pályázatok korábban kerültek kiírásra. Ha 2023-ban több forrás állt volna rendelkezésre, akkor a kezdő vállalkozók számára is kiírtuk volna a támogatást. Már régóta látjuk, hogy erre komoly igény van. Tavaly év végére jutottunk el oda, hogy végre lehetőség nyílt a pályázat meghirdetésére. A kezdő vállalkozások támogatása kifejezetten közösségi igényre került be a programba. Mintegy 700 új vállalkozás jött létre. A legfrissebb adatok szerint ezeknek körülbelül a 82 százaléka ma is működik.

 Korábban az alapítvány jelezte, hogy a támogatási források folyósítása nem történt meg. Van-e azóta bármilyen előrelépés, kaptak-e új információkat, illetve mire számíthatnak a pályázók a következő időszakban?

Nagy Zita: A Vajdasági Magyar Szövetség felvette a kapcsolatot a jelenlegi magyar kormánnyal, azonban ilyen típusú részletes információkról még nem esett szó. Arról, hogy a határon túli programok milyen formában és milyen mértékben részesülnek majd támogatásban, illetve hogyan folytatódnak a támogatási programok, jelenleg még nincs konkrét információnk. Egyelőre egy stratégiai döntéssel rendelkezünk, amelyet még az előző magyar kormány hozott meg. Azt majd a jövő mutatja meg, hogyan viszonyul az új magyar kormány ehhez a döntéshez.

 Ha a jövőben kevesebb forrás állna az alapítvány rendelkezésére, mely programok élveznének elsőbbséget, és hogyan változhatna a program működése?

Dr. Juhász Bálint: Mindenképpen a kis pályázatok élveznének prioritást, ahogyan ezt az elmúlt öt év gyakorlata is mutatja a forrásszűk időszakokban. Ilyen helyzetben a nagy pályázatok támogatása kevésbé indokolt, ezért valószínűleg nem ezek kerülnének előtérbe. A legfontosabb most az, hogy legyen folytatás, és hogy lássuk, milyen nagyságrendű forrásokkal lehet számolni.

Nagy Zita: Éppen ezért készült el a II. terület- és gazdaságfejlesztési stratégia. Ebben világosan meghatároztuk a prioritásokat, amelyek nyomán tovább tudunk haladni. Hogy ezek közül melyek valósulhatnak meg, az természetesen a rendelkezésre álló forrásoktól és a jövőbeni szabályozási környezettől is függ.

 Milyennek látják a jelenlegi helyzetben a Prosperitati Alapítvány jövőjét?

Dr. Juhász Bálint: Ha rajtunk múlik, akkor fényes jövőben bízunk. Ha rajtunk múlik, akkor a program folytatódni fog. Magyar Péter magyar miniszterelnöknek még a megválasztása előtti kijelentése, miszerint a külhoni magyarok számíthatnak a megszerzett jogaikra, és hogy a kiépült nemzetpolitikai támogatási formák fennmaradnak, mindenképpen biztató. Természetesen az már a magyar kormány döntése, hogy milyen mértékben és milyen módon támogatja a külhoni magyarságot. Ez egyébként alkotmányos kötelezettség is. Azt gondolom, hogy a jelenleg zajló átvilágítás célja éppen az, hogy a 13. pályázati kör kedvezményezettjei mielőbb hozzájuthassanak a forrásokhoz, és hogy a gazdaságfejlesztési program 2.0 is elindulhasson. Az elmúlt tíz év eredményei megvannak, és ezekre lehet építeni.