A szerb kormány által elfogadott, 2026 és 2029 közötti időszakra vonatkozó nemzeti kisebbségi jogérvényesítési akcióterv az előzőnél tömörebb, ugyanakkor célzottabb és pontosabban mérhető intézkedéseket foglal magában. A Magyar Nemzeti Tanács értékelése szerint a dokumentum kiemelt hangsúlyt helyez a nyelv- és íráshasználati jogok érvényesítésére, valamint a részarányos foglalkoztatás gyakorlati feltételeinek javítására. Az MNT közlése szerint több javaslatuk is helyet kapott a végleges szövegben, amely a következő években jelentős hatással lehet a szerbiai nemzeti közösségek jogérvényesítésére. A Magyar Szó kérdéseire az MNT Hivatala válaszolt.
A köztársasági kormány a közelmúltban fogadta el a nemzeti kisebbségi jogérvényesítési akciótervet a 2026 és 2029 közötti időszakra. A hivatalos közlések értelmében a dokumentum érdemben járulhat hozzá a nemzeti kisebbségek helyzetének jobbá tételéhez. A Magyar Nemzeti Tanács mit vár el az akciótervtől, mik a valós lehetőségek?
– Nagyon örülünk annak, hogy a kormány elfogadta a második nemzeti kisebbségi jogérvényesítési akciótervet, és annak is, hogy számos észrevételünk a dokumentum részévé vált. Ez az akcióterv ugyanakkor más, mint a korábbi: a tervezési rendszerről szóló, 2018-ban elfogadott törvény új szabályai miatt rövidebb, kompaktabb és konkrétabb a 2016–2020-as akciótervnél, és minden cselekvésének reális, mérhető mutatókon kell alapulnia – pontosan meghatározott bemeneti és célértékekkel, félúton 2027-ben, valamint az akcióterv lezárultával, 2029-ben mérve. Az Európa Tanács által kiküldött szakértők olyannyira ragaszkodtak a módszertanhoz, hogy ez jelentősen megnehezítette a munkánkat, és csak a legjobban megalapozott javaslatok válhattak a dokumentum részévé.
Mivel a korábbi akciótervben sok akció nem volt paraméterekhez köthető, ezért az új dokumentum több helyen inkább a mérések, elemzések, kutatások elvégzését helyezi előtérbe. Mindez nem jelenti azt, hogy ne lennének olyan konkrét intézkedések, amelyek már az említett négyéves időszakban konkrétan előmozdíthatják a kisebbségi polgárok jogait.
Az első akcióterv meghozatalát a Vajdasági Magyar Szövetség a Szerb Haladó Párttal 2014-ben kötött első koalíciós szerződésében is követelte, a dokumentumot végül 2016-ban fogadták el. Miként értékelik az első akcióterv megvalósítását? Tudjuk, hogy elsősorban a részarányos foglalkoztatás, illetve ezzel összefüggésben az anyanyelv használata az államigazgatási hatósági szolgáltatások igénybevétele során témában továbbra is számos kritika hangzik el.
– Az első akcióterv általánosan pozitívan értékelt dokumentum volt, hatására sok kedvező intézkedés valósult meg. Ezek közül a 2018-as, átfogó törvénymódosítási hullámot emeljük ki, amelynek során a nemzeti tanácsokról szóló és a kapcsolódó kisebbségjogi törvényeket úgy sikerült módosítani, hogy a számunkra kedvezőtlen 2014-es alkotmánybírósági döntés hatásai mérséklődtek, a kisebbségek szerzett jogai pedig megmaradtak, sőt egyes területeken bővültek is. Ugyanakkor sok aktivitás csak részlegesen vagy egyáltalán nem valósult meg – jórészt azért, mert a megalapozottság híján már megírásukkor sem voltak megvalósíthatók vagy mérhetők, vagy pedig azért, mert az intézkedések által kitűzött cél egy teljesen más, az akciótervben nem szereplő intézkedés hatására valósult meg. Összességében a mérleg egyértelműen pozitív: az akcióterv hozzájárult jogérvényesítésünk hatékonyságának növeléséhez.
Ami a részarányos foglalkoztatást érő kritikákat illeti, az akciótervben erre vonatkozólag egy szemléletváltásnak lehetünk tanúi: a jelen dokumentum a korábbival ellentétben nem részarányos foglalkoztatás konkrét kötelezettségét szabja meg a kormánynak, hisz a Vajdasági Magyar Szövetség parlamenti képviselőinek javaslatára elfogadott törvények már tartalmazzák ezt a kötelezettséget, mely szerint a részarány eléréséig a közszférában a kisebbségi hovatartozás előnyt jelent a foglalkoztatásnál. Az akcióterv itt elsősorban a részarány elérését még ma is hátráltató akadályok elhárítását irányozza elő, elsősorban az állami szféra nemzetiségi struktúrájának felderítését szolgáló intézkedések bevezetésével. A törvényi rendelkezések teljes alkalmazásához olyan mérési módszertan szükséges, amellyel a kisebbségi részarány alulteljesítése objektíven megállapítható bármelyik szervben vagy intézményben, és az akcióterv épp a részarányos foglalkoztatás ezen előfeltételét helyezi előtérbe. Ezért hisszük, hogy a most meghatározott intézkedések hatására a törvényi rendelkezések alkalmazása még egyszerűbb és következetesebb lesz, akár még a korábbi, elsőre konkrétabbnak tűnő intézkedéseknél is.
A hivatalos nyelv- és íráshasználat pedig egy olyan témakörnek a példája, amely korábban is konkrét intézkedések tárgya volt, és a jelenlegi tervdokumentumban is egyike a legszerteágazóbb tárgyköröknek. Kritikák persze mindig vannak, ha pedig megalapozottak is, akkor azon dolgozunk, hogy megtaláljuk rájuk a megfelelő megoldást. Egy ilyen megoldás például a kisebbségi akcióterv is, melyben véleményünk szerint helyet talált számos olyan intézkedés, melyek hozzájárulnak a nyelvhasználati jogaink sikeresebb megvalósításához.
Az illetékes miniszter az új akcióterv vonatkozásában külön kiemelte a nyelv- és íráshasználat előrébb vitelét. Milyen konkrét intézkedéseket tartalmaz ennek vonatkozásában a dokumentum?
– Valóban a nyelv- és íráshasználat az a terület, amelyen az akcióterv a legtöbb konkrét intézkedést tartalmazza. Az egyik fő terület a többnyelvű útirányjelző táblák kihelyezése, amely a Vajdasági Magyar Szövetség és a Magyar Nemzeti Tanács kezdeményezésére került a dokumentumba. A másik a törvények közzététele kisebbségi nyelveken: a Magyar Nemzeti Tanács a törvényfordításokat folyamatosan végzi, és azok nagy számban elérhetők a honlapján. Bár 2016 óta törvényi kötelezettség, hogy az illetékes minisztérium gondoskodjon a törvényfordításokról, ennek a gyakorlatban eddig nincs eredménye – reméljük, az új akcióterv hatására ez végre megvalósul.
Intézkedésként szerepel továbbá a kisebbségi nyelvek bevezetése hivatalos használatba azokban az önkormányzatokban, ahol erre objektív igény van, akkor is, ha a lakossági arány a legutóbbi népszámlálás szerint nem éri el a törvény által szabályozott 15%-ot. Számunkra különösen fontos az e-közigazgatás kisebbségi – így magyar – nyelvre történő lefordítása, mert ezáltal egyszerűen és rendszerszinten lehetne biztosítani a polgárok anyanyelvű ügyintézését. Emellett az akcióterv tartalmazza a helyi önkormányzati dolgozók nyelvhasználati jogokkal kapcsolatos képzését a Nemzeti Közszolgálati Akadémiával együttműködésben, információs kampányokat, a hivatalos nyelv- és íráshasználati törvény gyakorlati alkalmazási útmutatójának kidolgozását, valamint a fordítók és tolmácsok munkájának egységesítését.
Milyen szinten valósult meg az akcióterv kidolgozásának folyamatában a nemzeti közösségek képviselőinek inklúziója?
– Magas szinten, ugyanis a nemzeti tanácsok több képviselője – köztük a Magyar Nemzeti Tanács által javasolt tag is – jelen volt a dokumentumot kidolgozó munkacsoportban, annak valamennyi fázisában. Javaslatainkat a munkacsoport több alkalommal elfogadta, és ahol a módszertan és a törvényi korlátok lehetővé tették, azok az elfogadott dokumentum részévé váltak. A kisebbségek képviselői emellett részt vehettek a dokumentum bárki számára nyitott közvitáján is.
A minap Demo Beriša emberi és kisebbségi jogi és társadalmi párbeszédért felelős miniszter közölte, hogy esedékes a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvény módosítása. Azt is bejelentette, hogy az albán nemzeti közösség esetében megfigyelt esetleges visszaélések miatt szigorúbbá válhat a nemzeti közösségek anyaországuk részéről való anyagi támogatása. Miként vélekednek erről a bejelentésről, az anyaországi támogatás szigorításának lehetőségéről? Milyen szintig jutott el a törvénymódosítás folyamata?
– A törvénymódosítás formálisan elindult: a miniszter még 2025. október 2-án munkacsoportot nevezett ki, amelyben – az összes nemzeti tanács képviseletében – hat nemzeti tanács, köztük a magyar képviselő is jelen van. A munkacsoport azonban kinevezése óta egyszer sem ült össze érdemi munkát végezni, és a módosítások tervezett iránya sem ismert még.
Véleményünk szerint a minisztérium már most rendelkezik megfelelő jogosultságokkal a külföldi pénzeszközök jogszerű elköltésének ellenőrzésére. Az átláthatóságot növelő és a jogkerülő magatartásokat kizáró módosításokkal elvben egyetértünk, konkrétumokról azonban csak a javaslatok ismeretében tudunk majd beszélni – ha egyáltalán sor kerül a törvénymódosításra, szem előtt tartva az esedékes nemzeti tanácsi választásokat.
