Érettségi után érdemes a vajdasági/szerbiai egyetemi, szakfőiskolai továbbtanulást választani. Tudjuk, most a blokádok, tiltakozások miatt igen bonyolult, kaotikus állapotok uralkodnak a felsőoktatásban, ám hisszük azt, hogy rendeződik a helyzet. Az elkövetkező hetekben sorozatunkban megszólaló beszélgetőtársaink pályaválasztásról, a szülőföldön való tanulás előnyeiről, a szerb nyelv okozta nehézségekről és ezek áthidalásáról is vallanak. Kitérnek arra, micsoda előnyt jelent a mai, Vajdaságban tanuló egyetemistáknak és leendő hallgatóknak az újvidéki Európa Kollégium működése, a tanulmányi ösztöndíj nyújtotta biztonság, az, hogy a többségi nyelv elsajátítása, a kiépülő kapcsolati háló, a sokféle igényes szabadidős tevékenység olyan lehetőség, amellyel érdemes élni. És érdemes komolyan megfontolni a szülőföldön való továbbtanulást.
RAGASZKODÁS, KÜLDETÉSTUDAT, KÖZÖSSÉGSZOLGÁLAT
Juhász Bálint: Tudatosan döntöttem a szülőföldön való boldogulás mellett
– A kilencvenes évek második felében, amikor középiskolás voltam, már akkor is sok fiatalban megfogalmazódott, hogy Magyarországon folytassa a tanulmányait. Nálam is felmerült ez a gondolat, hiszen jó tanuló voltam, és úgy éreztem, minden esélyem megvan arra, hogy a határon túl is helytálljak. A szüleim azonban határozottan ellenezték, azt mondták, itthon is vannak legalább olyan jó középiskolák, ha nem jobbak. Akkor még nem értettem ezt teljesen, de ma már tudom: igazuk volt – emlékezett vissza a kezdetekre Juhász Bálint, aki a szabadkai műszaki iskolában tanult számítógép-elektrotechnikusként.
– A diákotthon közössége, az ottani nevelési közeg életre nevelt, önállóságra tanított, és ezek mind hozzájárultak ahhoz, hogy szilárd alapokon állva építhessem fel a jövőmet – tette hozzá Juhász Bálint.
A középiskola után nehezen találta meg az egyetemi irányt. A műszaki főiskola nem vonzotta, mert a tanulmányai elektrotechnikai jellegűek voltak, ő pedig inkább informatikai irányba szeretett volna haladni. Végül a szabadkai Közgazdasági Karon találta meg azt a szakot, ahol igazán otthon érezte magát: számítógépes modellezés, ügyviteli informatikai rendszerek.
– A szerb nyelv ismerete elengedhetetlen. Aki a szülőföldjén szeretne boldogulni, annak szakmai tudás és nyelvismeret is kell. Kezdetben nehéz volt szerb nyelven makroökonómiát vagy gazdasági jogot tanulni, de idővel bele lehet rázódni, és hosszú távon nagyon is megéri – mondta Juhász Bálint.
– Ugyanakkor azt is fontosnak tartom, hogy az anyanyelvünk mellett legalább egy idegen nyelvet is tanuljunk meg. Nekem sokat jelentett, hogy voltak olyan egyetemi tárgyak, amelyeket magyar nyelven hallgathattunk, ez fokozatos átmenetet biztosított a középiskolai évek és a szerb nyelvű felsőoktatás között – emelte ki beszélgetőtársunk.
Fiatalként több külföldi tapasztalatra is szert tett. Egy tanulmányi ösztöndíj révén Szegeden tanulhatott, majd 2008-ban gyakornokként az Európai Parlamentben is dolgozott. Ezek a tapasztalatok tágították a látókörét, mégsem fordult meg komolyan a fejében, hogy külföldön telepedjen le.
– Az egyetem alatt és után egyaránt igyekeztem aktívan részt venni a civil szférában, projektekben, rendezvények szervezésében. Ezek a gyakorlati tapasztalatok legalább olyan fontosak voltak, mint maga a diploma. Pályázatírás, költségvetés-tervezés, elszámolás – ezekre mind az egyetemen kívüli világban tettem szert, de a későbbi munkám során rengeteget segítettek – hangsúlyozta Juhász Bálint.
Abszolválása után Kishegyesen kezdett dolgozni, önkéntesként, gyakornokként kapcsolódott be az önkormányzat munkájába. Később tanácsadóként, majd projektvezetőként vett részt különböző IPA- és ifjúsági programokban. 2012 végén a tartományi kormányhoz került, ahol a gazdaságfejlesztés, a kis- és középvállalkozások támogatása, foglalkoztatás és más területek tartoztak a portfóliójába.
– 2016-ban kaptam felkérést, hogy vezessem a Prosperitati Alapítványt. Egy teljes rendszert kellett nulláról felépítenünk, amely képes átlátható módon lebonyolítani a gazdaságfejlesztési támogatásokat. Ma már több mint 16 ezer nyertes pályázatról és félmilliárd eurós beruházásról beszélhetünk – emlékezett vissza Juhász Bálint.
Pásztor István halála után ő vette át a tartományi képviselőház elnöki tisztségét.
– Nyilván azt szeretném, ha ma is ő lenne ebben a szerepben, és én segíthetném a munkáját. De a tragédia után nem volt más választás: valakinek tovább kellett vinnie az ügyeket, és rám hárult ez a felelősség. Igyekszem méltón betölteni ezt a tisztséget – fogalmazott Juhász Bálint.
A családalapítás során sem merült fel benne a költözés gondolata. Bár a felesége magyarországi, közösen döntöttek úgy, hogy Vajdaságban élnek, Kishegyesen nevelik három gyermeküket.
– Tudatos döntés volt az itthon maradás, nem karrier- vagy anyagi szempontok vezettek, hanem küldetéstudat és ragaszkodás a gyökerekhez. Az őseink 1785-ben telepedtek le Bácsfeketehegyen, és azóta itt él a család. A fiam a hatodik Juhász Bálint a sorban – osztotta meg családi történetét.
– Lehet, hogy más pályán, más anyagi dimenziókban mozognék ma, ha elmegyek, de egy percig sem bántam meg, hogy maradtam. Itt van dolgom, itt tudok tenni a közösségért – zárta gondolatait Juhász Bálint.
AZ ITTHON MARADÁS SZÁMOMRA ÉRTÉKVÁLASZTÁS
Szabó Zehmeister Kornélia: Megtaláltam azt az életformát, amely számomra értelmet és stabilitást ad
Szabó Zehmeister Kornélia munkavédelmi szakember zentai születésű. Felsőfokú tanulmányait Újvidéken végezte.
– Zenta a nyolcvanas években a legszebb gyerekkort adta. Az, hogy középiskolai tanulmányaimat is a szülővárosomban végezhettem el, lehetővé tette, hogy csak 19 éves koromban kelljen elhagynom a családi fészket, amikor Újvidékre költöztem, tanulmányok céljából. A kétnyelvű közegben való nevelkedés természetessé és gördülékennyé tette számomra a kommunikációt mindkét nyelven, a maga előnyeivel és nehézségeivel együtt. A nyelvi akadályokat sosem éreztem problémának – sokkal inkább a családtól való elszakadás okozott kihívást. Már akkor világossá vált számomra, hogy a család közelsége pótolhatatlan.
Mindig is úgy éreztem, hogy az én helyem itt van. Az itthon maradás mögött nem egyetlen nagy döntés állt, inkább egy folyamat volt – lépésről lépésre alakult úgy az életem, hogy a mérleg úgy billent, hogy értelmes volt Vajdaságban maradni. Kétségek természetesen voltak, hiszen az ember mindig elgondolkodik azon, hogy hol lenne jobb boldogulni, de a kötődés a közeghez, az emberekhez, a családhoz mindig erősebbnek bizonyult.
Miért döntött úgy, hogy Újvidéken folytatja tanulmányait?
– A szakmaválasztás részben a sors ajándéka volt. A tanulmányaimat az újvidéki Műszaki Főiskola környezetvédelem szakán kezdtem. A diplomamunkám egy igényes, kísérleti résszel is rendelkező témát dolgozott fel, amelynek egy része később publikálásra is került a Vinča folyóiratban. Ezután folytattam tanulmányaimat a niši Munkavédelmi Kar újvidéki kihelyezett tagozatán. Időközben, egy jó szándékú professzor javaslatára, ismét beiratkoztam a Műszaki Főiskolára – ezúttal munkavédelem szakra – így párhuzamosan két képzést végeztem el. Aktív hallgatóként több mint tíz szakcikket és tudományos munkát publikáltam tanáraimmal és hallgatótársaimmal közösen, és részt vettem hazai és nemzetközi konferenciákon is. Kisebbségiként sosem éreztem hátrányt, sokkal inkább lehetőséget, hiszen a nyitottság, a rugalmasság és a közösségi élmények mind hozzájárultak a személyes és szakmai fejlődésemhez.
Milyen nehézségekkel találkozott pályakezdőként a diploma megszerzése után?
– Miután diplomát szereztem, egy másik professzor ajánlott be egy nagyobb újvidéki magáncéghez, ahol éppen munkavédelmi szakembert kerestek. Ott nagy tapasztalatra tettem szert, és önállóan dolgozhattam. Letettem a hivatalos állami vizsgákat a munkavédelem és a tűzvédelem területén is. Az állás nagyon megterhelő volt, és egészségügyi okokból kénytelen voltam feladni azt a tempót.
Később két kisebb, de nagyszerű munkáltatónál dolgoztam, ahol tovább bővíthettem a szakmai tapasztalataimat. Ezalatt érlelődött meg bennem a döntés, hogy saját lábra álljak – 2012-ben megalapítottam a saját cégemet. Ez azóta sikeresen működik, kisebb-nagyobb kihívásokkal.
Jelenleg Újvidéken él és dolgozik munkavédelmi szakemberként – hogyan érzi magát a szakmájában, ebben a közegben?
– A mindennapokban fontos számomra a kiegyensúlyozottság, és igyekszem ezt a munkahelyi környezetben is biztosítani mások számára. Vajdaságban megtaláltam azt a közösséget, amelyben jól érzem magam, és azt az életformát, amely számomra értelmet és stabilitást ad.
Mit jelent az ön számára itthon maradni, Vajdaságban boldogulni?
– Az itthon maradás számomra nem lemondás, hanem értékválasztás. Egyre inkább úgy érzem, hogy a boldogság nem ott rejlik, ahol „több van”, hanem ott, ahol jelen tudunk lenni a számunkra fontos emberekkel és közösségekkel.
A mai világ tele van bizonytalansággal – ez globális jelenség, amit, úgy látszik, hogy nem lehet elkerülni. A kérdés az, hogyan válaszolunk rá. Az odaadó, bátor és a rugalmas reakció leggyakrabban a megoldás az élet kihívásaira.
Számomra a legnagyobb boldogság az, hogy a gyermekem együtt nő fel a nagyszüleivel, és a legközelebbi rokonsággal. Ilyet máshol nem lehet megkapni – ez a gyökérzet az, ami valóban otthont teremt. Úgy gondolom, hogy ezek az értékek – ahogyan nekem is – a gyermekem számára is nagy kincset fognak jelenteni, és éppen ezek nyújtanak majd neki stabilitást és szilárd alapot egy sikeres és boldog élethez – emelte ki Szabó Zehmeister Kornélia.
Nyitókép: Juhász Bálint és Szabó Zehmeister Kornélia
