Tizenöt évvel ezelőtt, 2010. május 31-én döntött a magyar parlament arról, hogy a nemzeti összetartozás emléknapjává nyilvánítja június 4-ét, a trianoni békediktátum napját.
A nyolcéves baloldali kormányzást felváltó jobboldali politikai korszakváltás éve volt ez, ami a magyar nemzetpolitikában is gyökeres fordulatot eredményezett. Ennek egyik korai hozadéka volt a magyarság államhatárok feletti nemzeti összetartozását kihirdető emléknap meghozatala, amelyre mindössze öt nappal a kettős állampolgárságról szóló törvény elfogadása után került sor.
A tizenöt év alatt – a kezdeti szerény megemlékezések után – ma már elmondható, hogy határon belül és határon túl is elfogadottá válva lassan nagykorúvá érik az új emléknap, amely mögött a törvény előterjesztőinek az a merész, lélekgyógyító szándéka húzódik meg, hogy a magyarság szétszakításának a huszadik századi gyászos napján a nemzeti összetartozás országhatárokon túlmutató megbonthatatlanságára emlékeztessenek.
A helyi megemlékezések kezdenek megszokottá válni, de létrejöttek, kialakultak az egész nemzethez szóló emlékhelyek, rendezvények is. Ilyen Budapesten a Nemzeti Összetartozás Emlékhelye, amelyet Trianon századik évfordulóján adtak át, a koronavírus-járvány miatt egy kis késéssel. A száz méter hosszú emlékműre a Magyar Királyság 1913-as összeírása szerinti 12.485 településének nevét vésték fel, mindenki megkeresheti szülőfaluja, szülővárosa nevét itt. Ilyen összmagyar rendezvény az erdélyi kis magyar faluban, Torockón 2014 óta megrendezett Duna Napok is, amelyben a határokat sohasem ismerő nemzeti kötőerő, a magyar kultúra áll a középpontban. Jelképi erejénél fogva ide sorolható Sátoraljaújhelyen a tavaly átadott Nemzeti összetartozás hídja is, az egyik leghosszabb függőhíd a világon, amely áthidalja a trianoni döntéssel meghúzott magyar–szlovák határt, pontosan úgy, ahogyan a határokon túlmutató nemzeti összetartozás.
Nyitókép: Az összetartozás szimbóluma az almafa (Molnár Edvárd korábbi felvétele)
