Gyászülést tartottak a Magyar Nemzeti Tanács szervezésében a szabadkai Városháza dísztermében a tragikus hirtelenséggel elhunyt Sárközi István, az MNT Végrehajtó Bizottsága elnökének emlékére. A politikusra édesanyja, munkatársai, párttársai, barátai és tisztelői emlékeztek. Sárközi István igazi feketicsi égtartó ember volt, hamisítatlan feketicsi, ékes beszédű, konok kun, kitartó, nyakas kálvinista, emelte ki beszédében Juhász Bálint, a Tartományi Képviselőház elnöke, a Vajdasági Magyar Szövetség Intéző Bizottságának elnöke. Szavai szerint Sárközi István fáradhatatlanul dolgozott a közösségért és soha nem ismert veszett ügyet, rá mindenki számíthatott, és nemcsak Bácsfeketehegyen, hanem a tágabb pátriában egyaránt. Juhász Bálint felidézte Sárközi István elévülhetetlen érdemeit Bácsfeketehegy, illetve Kishegyes község kulturális és közösségi életének alakításában, szülőfaluja, illetve annak lakosai és hagyományai iránti rajongását, ami mindig tettek formájában nyilvánult meg. Emlékeztetett nem mindennapi munkabírására, lelkességére, elkötelezettségére és állhatatosságára. „Nem hiszem, hogy tudtad, mennyi embernek voltál biztos pont az életében, fogalmad sincs, hogy mennyi embernek vagy fontos és mennyien szerettek. (…) Vannak olyan emberek, akikre mindig számíthatunk, akik mások gondját-baját megoldják, magukat pedig sokszor nem kímélik.” – fogalmazott Juhász Bálint. Kiemelte, Sárközi István mindig csapatban gondolkodott.
„A zavaros érzelmekkel megválaszolhatatlannak tűnő kérdések bukkannak fel, megállás nélkül pörögnek fejünkben. Miért történik ez? Van olyan erő, amelyet csak a veszteség és a gyász jelenlétében lehet megismerni. És ezzel az erővel, mintegy jutalomként, együtt jár az élet mélyebb szintű, személyes megértése.” – idézte beszédében Juhász Bálint Gregg Braden amerikai írót. Hozzátette, „sírhantod utat mutat, tanulunk belőle, példa, hogy jobban kell figyelnünk egymásra”.
Dr. Pásztor Bálint, a VMSZ elnöke Sárközi István kilenc évvel ezelőtti televíziós interjújából idézve kezdte beszédét: „Egyedül nem ér az ember semmit, csapatként viszont megvan a lehetőség arra, hogy formáljuk jövőnket.” Szavai szerint ez az egyetlen mondat kitűnően szemlélteti Sárközi István életcélját, küldetését, azt, hogy miben hitt, hogyan élt és mit szeretett volna elérni. Hangsúlyozta, Sárközi István az az ember volt, aki elintézett, megoldott, megírt és elrendezett dolgokat, nem azok közé tartozott, akik kerülték a munkát vagy inkább másokkal végeztették el azt. Odaállt és megcsinálta, ezen hozzáállásával hatalmas tiszteletet vívott ki a VMSZ-ben és az MNT-ben, ezért nem maradhatott „csak” feketicsi vagy kishegyes községbeli, hisz a küldetésüknek tudatában lévő emberek megérdemlik, hogy a teljes nemeztért dolgozhassanak, emelte ki Pásztor Bálint. Rámutatott, a VMSZ egy harcosát veszítette el, a magyar közösség pedig egy hű szolgálóját. „Halála egy újabb intő jel arra vonatkozóan, hogy hogyan kell vigyáznunk egymásra, akármennyire is elárasztanak bennünket a feladatok, a napi teendők, kell, hogy legyen időnk arra, hogy a másikat megkérdezzük, hogy vagy?” – fogalmazott Pásztor Bálint.
Sárközi Istvánt ma 14 órakor kísérik utolsó útjára a bácsfeketehegyi Nagytemetőben.
Nyitókép: Molnár Edvárd felvétele