Geopolitikai sakkjátszmáját Vučić egyértelmű stratégiával játssza – ezzel a címmel jelent meg a szerb államfő irányította külpolitikát elemző írás a Politico brüsszeli portálon. Az elemzés egy héttel a portál Aleksandar Vučićtyal készített interjújának a megjelenését követően látott napvilágot. Az írásban az À la carte metaforával próbálták kifejezni Vučić politikájának a lényegét: a külpolitika tekintetében úgy válogat, mintha egy éttermi menüt tartana a kezében és mindig megkapja azt, amire Szerbiának szüksége van. Az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy Vučić szerfelett ügyesen egyensúlyozik a Nyugat és Oroszország, valamint Kína között. Képes bárkivel megtalálni a közös hangot, ezen adottságát a nemzetközi színtéren is kamatoztatja – értékelte a Politico újságírója. „Kína, az amerikaiak, az oroszok és az Európai Unió egyaránt udvarolnak neki, ez utóbbi szerint Szerbiának kulcsszerepe van a globális sakktáblán. Az említett szereplők mindegyikét sikerült meggyőznie arról, hogy éppen az ő oldalán áll vagy közel áll ahhoz, hogy felsorakozzon mögötte.”
– A Politicónak adott interjújában Vučić kifejtette, rendkívül büszke a Hszi Csin-ping kínai elnökkel kiépített jó kapcsolatokra. Kína elnöke nemrégiben másodszor látogatott Szerbiába, Vučić viszont eddig hatszor látogatott Kínába, annyiszor, mint egyetlen európai vezető sem. Az interjúban meglehetősen jónak minősítette kapcsolatát az aktuális amerikai elnökkel, az előző elnökkel való kapcsolatát pedig jónak. Arról nem nyilatkozott, kit szeretne a Fehér Házban látni a novemberi választások után. Bámulatos, hogy a szerb elnöknek sikerült elnyernie a világ legbefolyásosabb vezetőinek a támogatását, korábban például Angela Merkelét. Nem úgy vívja ki támogatásukat, hogy mindig egyetért álláspontjukkal, hanem megingathatatlanságával, ami különösen vonzóvá teszi a nacionalista Vučićot – fogalmaz a szerző.
Az írás folytatásában a Szerbia és Oroszország közötti kapcsolatokat elemzik, emlékeztetve, hogy bár az ország továbbra is prioritásként tekint az európai integrációra, nem rendelt el szankciókat Oroszországgal szemben. Másrészről Vučić hajlandó volt fegyvereket eladni a nyugati országoknak, tudatában annak, hogy ezek Ukrajnában végzik. Feltehetőleg ez az oka annak, hogy Vučićot bosszantja a nyugati vezetők vádaskodása, hogy Vlagyimir Putyin bábúként rángatja a zsinóron. Vučić természetesen továbbra is azt állítja, hogy minden európai vezetőnél jobban érti Putyint, valamint nem mulasztja el háláját kifejezni Oroszországnak, értelemszerűen mindig akkor, amikor az éppen összhangban áll Szerbia külpolitikai érdekeivel. Amikor megkérdezték, mit kap Szerbia Oroszországtól, hiszen az ország legjelentősebb külföldi beruházói Németország, Franciaország és Olaszország, Vučić közölte, Szerbia területi integritásának következetes támogatását. A szerző szerint a Nyugat és Oroszország közötti ellentét Ukrajna tekintetében, továbbá az aggodalom, hogy a közlekedési infrastruktúrába beruházó Kína egyfajta gyarmatot alakít ki az országban, minden korábbinál nagyobb előnyhöz juttatta Vučićot a Brüsszellel és Washingtonnal fenntartott kapcsolatokban.
Brüsszel úgy tekint Szerbiára, mintha kavics lenne a cipőjében, emiatt viszont csökken az EU támogatottsága Szerbiában – idézték az írásban Vučićot.
A folytatásban a szomszédos országokkal való viszonyát elemzik, megállapítva, hogy Bosznia-Hercegovinában és Montenegróban egyaránt aggasztónak élik meg, hogy Vučić hajlamos tetszelegni a szerb nemzeti közösségek egyedüli védelmezőjének a szerepében.
Az elemzésben a lítiumbányászat elleni közhangulatra és Vučić ezzel kapcsolatos álláspontjára ugyancsak kitérnek, majd a záró bekezdésben leszögezik, semmi sem utal arra, hogy Vučić kész kiadni kezéből a hatalmat. Hozzáteszik, a lakosság továbbra is támogatja, a Szerb Haladó Párt támogatottsága jelenleg csaknem 47 százalékos.
Nyitókép: A brüsszeli portál elemzése szerint szerfelett ügyesen egyensúlyozik a Nyugat és Oroszország, valamint Kína között (Fotó: Tanjug)
