Muzslyán a hétvégén nagyszabású rendezvénysorozattal ünnepelték a templombúcsút és a falunapot. Ezúttal a szokásosnál is alaposabban készültek az ünnepre, mert az idén van a település fennállásának a 125. évfordulója.
Az ünnepség keretében kiállítás nyílt meg, amelyen a civil szervezetek munkája mellett bemutatták a település történetének egy részét. Díszülést tartott a Helyi Közösség tanácsa, amelyen átadták a faludíjat, majd megtartották a hagyományos művelődési műsort.
Ezúttal az időjárás is kegyes volt
Hálaadó szentmisét mutattak be a Mária szent neve plébániatemplomban. A rendezvénysorozat egyik kiemelkedő eseménye pedig a budapesti Musica Sacra kamarakórus hangversenye volt. Sportrendezvényeket szerveztek, és nem maradt el a kirakodóvásár sem.
A Magyar Állami Kincstár 1890-ben telepített 420 katolikus családot a Nagybecskerek déli peremén fekvő kietlen pusztára. A telepesek és leszármazottaik kubikos talicskával, a cséplőgép mellett, vályogverőként, napszámosként, később gyári munkásként teremtették meg a „semmiből” az emberhez méltó életfeltételeket.
A kezdeti bizonytalanságot és kilátástalanságot egy lassú, de folyamatos fejlődés követte, amelynek a törésvonalai a világháborúk voltak. Ekkor a haladás rövid időre megtorpant, de azt megállítani, visszafordítani nem lehetett. Már 1892-ben megnyílt az óvoda, egy évvel később az iskola, 1896-tól van telefonvonal a faluban, 1895-től anyakönyveztetés és polgári eskettetés.
A muzslyaiak összetartó ereje mindig a katolikus egyház volt. Sóka Ignác lelkész 1890-ben együtt érkezett a telepesekkel, 1899-ben elkészült a paplak, 1902-ben pedig felépült a Máris szent neve plébániatemplom is.
A huszadik század elején már háromezer lakosa volt a településnek, amely csakhamar kiharcolta az önállóságot is. Ahogy Sztojkó József, a Helyi Közösség tanácsának alelnöke mondja, az utóbbi években Muzslyán is jelentősen csökkent a lakosság száma. Jelenleg 8.200-an élnek a Nagybecskerek község kis falvában.
Juhász Attila mezőgazdasági államtitkár a muzslyai gazdák szorgalmát dicsérve megígérte, hogy továbbra is segítenek a helybélieknek a pályázatokban és a támogatási rendszerek elérésében, mert a csekély mennyiségű termőföld mellett csak intenzívebb termeléssel, új technológiák bevezetésével lehet erősíteni az itt élők megmaradását.
