Dr. Sztáray Péter András, Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériumának biztonságpolitikai és nemzetközi együttműködésért felelős államtitkára látogatott tegnap Szabadkára. A Főkonzulátuson ünnepélyes állampolgársági eskütételen vett részt, majd tárgyalt Pásztor Istvánnal, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökével, végezetül pedig elhelyezte az emlékezés virágait a palicsi Nagyparkban az 1956-os forradalom emlékére állított emlékműre.
Gergely Árpád felvétele
Sztáray Péter András alkalmi beszédében felidézte a hatvankét évvel ezelőtti történéseket, lerótta tiszteletét a valamikori hősök előtt, emlékeztetett a menekülni kényszerülők és a Jugoszlávia által befogadottak áradatára, majd az aktuális témák közül a közelgő, november 4-én esedékes nemzeti tanácsi választásokra tért ki, arra buzdítván a vajdasági magyar közösséget, hogy az összefogás szellemiségében minél többen éljenek törvényes jogukkal és szavazzanak, ezzel segítvén kiteljesedni a perszonális autonómiát.
1956. október 23. a magyar nemzet egyik legdicsőbb napjaként írta be magát a történelem lapjaira – emelte ki Sztáray Péter András, mondván, hogy az évfordulóról nemcsak Magyarországon, hanem Kárpát-medence-szerte megemlékeznek. A diktatúra nehéz éveiben a magyarok, még ha rövid időre is, de emelt fővel kiharcolták emberi méltóságukat és szabadságukat. A hatvankét évvel későbbi megemlékezés során a bátorság, a kiállás, a szabadság és az emberi méltóság iránti vágy előtt tisztelegnek, a tény előtt, hogy a magyarok külföldi támogatás hiányában egyedül szálltak szembe a szovjet erőkkel – hangsúlyozta az államtitkár.
1956. október 23. azt bizonyítja, hogy a hazaszeretet érzését nem lehet kitörölni a magyarok szívéből – hallhatták az egybegyűltek Palicson a forradalom emlékére állított emlékmű tövében Sztáray Péter Andrástól. Mint hozzátette: a magyarság 62 évvel ezelőtt is ezt üzente a világnak, de ma is ezt üzeni, amikor nemzeti szuverenitásának megőrzéséért küzd.
– Számos bizonyítéka van annak, hogy a magyar nemzet elszántsága és bátorsága nem állt meg a politikai határoknál, hanem szétáradt a Kárpát-medencében. 1956-ban a magyarság jelentős része úgy viselkedett, mintha Magyarországon élne. Így volt ez a Délvidéken, Erdélyben, a Felvidéken vagy a Kárpátalján és másutt is. A délvidéki magyarok önzetlenül segítették és fogadták be az 56-os menekülteket. Számos településen, többek között Palicson is befogadóközpont létesült. Örömöre szolgál, hogy míg annak idején a Délvidéken hosszú ideig halkan múltak el az október 23-a körüli napok, a magyarországi Nagy Imre Társaság helyi szervezetének és az 56-os Műhely megalakulásának köszönhetően ez megváltozott. Napjainkban Palics mellett számos egyéb helyen megtaláljuk a méltó emlékhelyeket – fogalmazott Sztáray Péter András.
Gergely Árpád felvétele
A délvidéki magyar nemzeti közösség megértette 1956 valódi üzenetét, s ezt az is alátámasztja, hogy a Kárpát-medencében egyedülálló módon hatékonyan működő perszonális autonómiát álmodott meg, majd harcolt ki magának – hangsúlyozta Sztáray Péter András, hozzátéve: nyugodtan alá lehet húzni, hogy napjainkban a szerbiai magyarság megbecsült és elismert közösségévé vált a szerb társadalomnak.
– Mi, magyarok, csak annyit szeretnénk, hogy emelt fővel járhassunk és a minden más nemzetnek kijáró tisztelet vegyen bennünket körül. Meg vagyok róla győződve, hogy ahogyan 1956-ban, úgy most is magyar összefogással érhetjük el a céljainkat. Összefogással érhetjük el a perszonális autonómia további kiteljesítését és tehetünk azért, hogy a nemzeti tanácsokról szóló törvény által szavatolt kereteket tovább gazdagítsuk, valódi, a közösség helyben maradását és boldogulását célzó programokkal. Ezért arra kérem Önöket, hogy vegyenek részt minél nagyobb számban a november 4-én esedékes nemzeti tanácsi választáson és szavazzanak minél egységesebben, hogy a magyar közösség az eddiginél is hatékonyabban tudja képviselni érdekeit. 1956 kiváló példája volt a magyar összefogásnak. Ez az összefogás és egység napjainkban a helyben maradást és gyarapodást jelenti, annak egyedüli záloga. Ha a jövőben is hűek kívánunk maradni 1956 üzenetéhez, akkor részt kell vennünk a Magyar Nemzeti Tanács megválasztásában. Mindig akadnak olyan emberek, akik a nemes cél és a sikertörténet elrontásában érdekeltek. Ne figyeljünk rájuk. Inkább azért tevékenykedjünk saját kisközösségünkben, hogy tovább erősítsük közösségünket. A magyar összefogásban sikeresek és erősek voltunk az elmúlt időszakban, legyen ez így a jövőben is – osztotta meg gondolatait az egybegyűltekkel Sztáray Péter.
A Külgazdasági és Külügyminisztérium államtitkára dr. Babity Jánossal, Magyarország Szabadkai Főkonzulátusának főkonzuljával helyezte el az emlékműre a kegyelet virágait. Ezt követően Babity János a sajtónak nyilatkozva az 1956-os történések és a vajdasági közösség között meglévő kapcsolódási pontokra emlékeztetett. Habár akkoriban már országhatár húzódott Magyarország és a többi, elszakított területrész között, a magyarságtudat változatlanul élt, hiszen a vajdasági magyarok a lehető legnagyobb együttérzéssel fogadták a menekülő magyarokat – emelte ki Babity János.
