Milyen mértékben zaklathatjuk embertársainkat akkor, ha csak poénnak szánjuk az egészet? Hol húzódik a határ, mikor lehet azt mondani, hogy az illető nem érdemelt meg efféle bánásmódot még viccből sem?
A YouTube közösségi videóoldalon a legnézettebb és legszórakoztatóbb tartalmak között szerepelnek az úgynevezett „prank”-ek, vagyis átverések, viccelődések. Vannak kevésbé privát szférába hatolók, s vannak durvábbak is. Talán mindannyian tudjuk, hogy nem olyan borzasztó cselekedet megállítani valakit az utcán, közölni vele egy sületlenséget s figyelni a nevetséges reakcióját, mint kihúzni valaki alól a széket, odaragasztani valakit egy nyugágyhoz. Mindkét esetre vannak példák a honlapon, az előbbi abban különbözik, hogy senki nem verheti be a fejét tőle, nincsenek testi épség veszélyeztetésére utaló jelek.
A spanyol bíróság nemrégiben eldöntötte, hol a határ egy youtuber esetében, amikor húszezer eurós büntetést meg 15 hónap börtönt mondott ki ellene, amiért egy hajléktalan embernek viccből olyan Oreo kekszet adott, amelynek a fehér töltetékét előzőleg fogkrémre cserélte ki. Emberi méltóságában sértette meg szerencsétlen embert, amikor azon röhögött, hogyan habzik az illető szája – foglalt állást a bíróság. Valóban nem árt, ha most már az ilyesmire is jobban odafigyelnek a jogvédők. Igaz, a viccelődő később felkereste a hajléktalant, segített is rajta, ezzel azonban a hatóság szerint már nem tehette helyre korábbi vétkét.
Ha idejében gondolkodik, és eleve inkább a jótékonyságon töri a fejét a nézettség helyett, a büntetést sem kellett volna ellene kiszabni.
