Nem tudom, ki hogy van ezzel, de rám március első napjai mindig nagyon jó hatással vannak. Automatikusan elkönyvelem magamban, hogy márpedig tavasz van, ha tetszik, ha nem. Vak optimizmusomat még akkor sem veszítem el, amikor reggel még szinte fagyos a levegő, nekem meg munkába kell mennem, vagy éppen egy hosszú kocsiútra készülök és tudom, hogy a bérgarázs hűvösében még lesz mit sertepertélnem, mire kiállok és végre elindulhatok.
Eddig ígéretesnek tűnik az évszak, ha csak azt nem veszem figyelembe, hogy mit mondott az egyik összeesküvés-elmélethez értő haverom. Szerinte most megint szigorítások fognak következni.
– Most, hogy a gazdagok befejezték a telelést, a vezetők rázárják a hegyekre a kulcsot, aztán meglátod, lassan megint mi jövünk – mondta, de sem egészségügyileg, gazdaságilag pedig végképp nem tudta megindokolni a kijelentését.
Találgatások ide, válságstábi döntések oda, mégiscsak érkezik a tavasz. Ha szerencsénk van, ez lesz talán az utolsó maszkos március.
