Amikor szigorítottak az elektromos mopedek közlekedési szabályain, és felmerült, hogy ezekhez a járművekhez jogosítványra, rendszámra, műszaki vizsgára és biztosításra is szükség lesz, hirtelen jóval kevesebb lett belőlük az utakon. Elkezdődtek az ellenőrzések, jöttek a büntetések, a gyalogosok pedig egy időre tényleg fellélegezhettek. Aztán a járművek tulajdonosai tiltakozni kezdtek, a döntéshozók pedig enyhítettek az addigi állásponton. Nem sokkal később az elektromos mopedek is szépen visszaszivárogtak az utcákra. Velük együtt pedig visszatért minden, amit már majdnem sikerült elfelejteni: a száguldozást, a hirtelen irányváltásokat, a hangtalanul érkező járműveket és az érzést, hogy gyalogosként neked kell mindenki helyett is figyelned. Nem az elektromos mopedekkel van baj. Azzal van probléma, ahogyan sokan használják őket. Ha valami negyvennel-ötvennel tud menni, szerintem teljesen jogos elvárás, hogy legyenek rá szabályok, és azokat be is tartsák. Csak remélni tudom, hogy az elektromos mopedek közlekedésének rendezése nem került le végleg a napirendről. Mert rövid ideig már megtapasztaltuk, milyen az, amikor gyalogosként nem kell minden egyes lelépésnél arra készülni, hogy valaki hangtalanul keresztülhúz előttünk. Bevallom, egész könnyű volt megszokni.
