Kedves anyukák, nagymamák, nőtársaim, megtörtént-e mostanában, hogy egy napra, vagy legalább néhány órácskára csak magatokra koncentráltatok, amikor a gondolataitokban nem sorjáztak a véget nem érő feladatok a háztartásban, a munkahelyi, gyereknevelési, családi, rokoni kötelezettségek, amikor éreztétek, hogy valóban pihen a test, a lélek, s töltődik a szervezet energiával...
A pihenés, relaxáció lehet olvasás, sorozatnézés, egy kávé és/vagy sütemény a barátnővel vagy éppen egyedül, utána kirakatnézegetés, de lehet futás kora reggeli fényekben, vagy séta a parkban, elmélázás egy padra lehuppanva, s még sorolhatnám az édes semmitevés formáit.
A fáradtság, a kiégés bizony komoly probléma, s viszonylag keveset beszélünk róla. Az még ma is értéknek számít, ha – a saját igényeit a sor legvégére téve –, szinte feláldozza magát a nő a családi élet oltárán. Nem ritka eset – ha körülnézünk, láthatjuk –, hogy sok nőtársunk mártírként áll helyt. A házimunka, a másokról való gondoskodás, szinte olyan, mint egy polip, belekapaszkodik az emberbe és nem ereszti. Nehéz a kilépés a napi taposómalomból.
Csakhogy a jókedvű, életvidám ember a jó társ, anya, nagymama. Energiáink végesek, teherbírásunk is. Ezért nőnap közeledtével szeretnénk benneteket rávenni, hogy törődjetek többet magatokkal: vegyetek vissza, éljetek az időtökkel és legyen őszinte a mosolyotok, örömötök, ne mások, hanem a magatok kedvére…
