Lányom kihasználja az utolsó pillanatokat is a suli előtt, és egész napokat játszik barátnőivel. Mászkálnak mindenfelé, egyik nap a Strandon lubickolnak, másnap a kövesben építenek sárból meg nádból házat, szóval nem vesztegetik az idejüket. A minap a Telepen játszottak a barátnője nagymamájánál, és úgy gondolták, elugranak a közeli játszótérre. Mint utólag kiderült, rossz húzás volt. Az ott szórakozó gyerekeknek nem tetszett, hogy „más” nyelven beszélgetnek a lányok, így hangos szóváltásba keveredtek. Mivel a lányokat nem illettette meg a durva beszéd, a primitív banda elkezdte őket kövekkel dobálni, aztán üveget törtek, és a szilánkokkal támadtak a lányokra. Akkor már jobbnak látták, ha elszöknek, de a kiskorúakból álló csürhe zavarta őket a ház kapujáig, közben röpködtek feléjük a méretes kövek, üvegek. De megúszták. A múlt század nyolcvanas, kilencvenes éveiben az ehhez hasonló esetek mindennaposak voltak Újvidéken, de jó pár éve megszűntek, és az ember már azt hitte, az a korszak a múlté. Sajnos nem. És nem is lesz, amíg a gyerekeket sokan gyűlöletre nevelik, pedig ebből már nagyon sok baj keletkezett. De egyesek nem tanulnak a hibáikból…
