Közeledik az év vége, és ez magával vonja az összegzések és ígéretek sokaságát is. Ilyenkor az államatyák is szeretnek bennünket emlékeztetni a sikereikre, felvázolni az ígéretes terveiket. Kihasználva az ünnepi hangulatot, amely természeténél fogva háttérbe kényszeríti a kevésbé vonzó tetteket és jövőképet.
A megbocsájtás idején erősítették meg azt is, hogy a nők esetében folytatják a nyugdíjkorhatár kitolását, és január elsejétől a korábbihoz viszonyítva két hónappal később igényelhetik a legkevesebb 15 munkaév után járó időskori juttatásukat. A lakosok jólétét aznap a pénzügyminiszter is taglalta a sajtónyilatkozatában: több emelést is beharangozott, külön hangsúlyozva, hogy országunkban december elsejétől 10,9 százalékkal emelkednek a nyugdíjak, és így a jövő évtől az átlagos nyugdíj 436 euró értékének felel majd meg Szerbiában…
Másnap a nyugdíjas kollégánk (Isten tudja miért...) zsörtölődő kedvében volt. A borsos hangulatot a főnök csak fokozta, amikor megemlítette a nyugdíjemelést.
– Nincs itt baj... – mondta iróniával a hangjában – Növelik a béreket, nyugdíjakat. Határ a csillagos ég…
– Inkább a sárgaföld! – válaszolta a nyugdíjasunk. Aki tapasztaltan olvas a sorok között, és nyilvánvaló számára, hogy miközben az állam bácsi egyik kezével a bőség ígéretét nyújtja felénk, addig a másikkal továbbra is a zsebeit tömi.
