Több ismerősöm szájából hallottam már a kifejezést miszerint előfordult már velük olyan, hogy unatkoztak. Sosem értettem ezt, hogy mit is jelent pontosan, amikor valaki unatkozik. Megkértem őket, hogy magyarázzák ezt el nekem, mire teljesen érthetetlen arccal, kikerekedett szemekkel néztek rám, hogy nekem meg mi bajom. Nem tudom, mit jelent unatkozni, ezért szerettem volna, ha az elmúlt évek során valaki definiálja ezt számomra. A legőszintébben mondom, hogy velem ez még sosem fordult elő. Igazándiból nagyon szeretem a társaságban töltött időt, de épp úgy szükségem van és élvezem az egyedül töltött időt is. Mindig lefoglalom magam valamivel és itt nemcsak a végeláthatatlan teendők sorára gondolok, hanem azokra a pillanatokra, amikor egy forró tea mellett a kezünkbe veszünk egy rég nem látott könyvet és belefeledkezünk az olvasásba. Hogy is lehetne ezeket az apró örömöket unatkozásnak nevezni? Vagy amikor van időd úgy hajat mosni, hogy veszel egy forró fürdőt egy illatgyertya mellett, nem pedig a szokásos fél kézzel és fél perc alatt történő hajpakolást dobod magadra. Amikor van időd egy igazán finomat enni érezve és élvezve az étel ízét, nem pedig a kocsiban bedobott két falatot, amit leginkább már azért eszel, hogy ne ájulj el az éhségtől a nap hátralevő részében. Igazából ezek azok a pillanatok azok, amik valójában feltöltenek, így önmagam társaságában még sosem volt alkalmam unatkozni.
