Mondjon ki mit akar, a közösségi oldalak nem valók mindenkinek. Továbbmegyek, az internet sem. Akadémiai alapképzésem során, sőt a rövid ideje tartó mesterképzésem során is többször kifejtették, hogy manapság már az emberiség számára nem az információ megszerzése a fontos, mint régen, hanem a tényleg releváns, szükséges információk okos szelektálása kiválasztása.
Ezen a ponton jutunk el az internethez. Közhely, de csakugyan szinte minden információ egy klikkre van tőlünk, és percek alatt tengernyi anyagot halmozhatunk fel. Ez fejfájást okoz még a „vén róka” internethasználóknak, a cyber-generációnak, de még a tapasztalt akadémikusoknak is. Az egyszerű felhasználónak ez a fajta információáradat több gondot is okoz, elsősorban a szelekció terén. Ez alatt nem csak azt értem, hogy megkülönböztesse a hamis infót az igaztól, hanem a hatalmas mennyiségű adatok miatt megengedheti magának, hogy csak bizonyos, számára „kellemes” információkból szemezget. Ezzel alapvetően nincs semmi baj, hiszen az érthető, hogy ilyen gazdasági, társadalmi és politikai látványpékségben, ami nálunk működik, az ember a világháló által próbálja kifújni magát, ez azonban általános elbutuláshoz vezet, amely nemcsak a lexikális tudás hiányában alakul ki, hanem valahol az értelmi intelligencia sorvadásában is, és az alapvető, mindennapi szocializációs helyzetek virtuális kezelése terén is.
Magyarán: A Facebookon mindenki okos, filozofikus álláspontot képvisel, amíg megoszt egy képet egy macskáról, amint épp egy kutyán fekszik, alatta pedig egy közhelyszerű idézet van a barátságról, olyan szavakkal fűszerezve, mint „őszinteség”, „világegyetem”, „tökéletesség”, meg hasonlók. Arról nem is beszélve, hogy felteszi a világhálóra a vacsoráját, amelyet saját kezűleg (!) készített el.
