A Kárpát-medencei katolikus és görög katolikus búcsújáróhelyeket nemcsak magyarok látogatják, hanem a többi itt élő nemzet tagjai is: szlovákok, horvátok, románok, ruszinok, romák... Ez természetesen a leglátogatottabb vajdasági Mária-kegyhelyekre, Tekiára és Doroszlóra is érvényes. Az utóbbit már ezért sem lehet délvidéki Csíksomlyónak nevezni, de azért sem, mert a katolikus egyház nem helyezi hierarchikus viszonyba az egyik és a másik szent helyet, amint ez a fülbemászó megfogalmazás üzeni. És a nemzeti kizárólagosság is teljesen idegen tőle.
A csíksomlyói Mária-kegyhely bizonyos értelemben kivételt képez, a székelyeknek és a csángóknak ez az ősi zarándokhelye a kilencvenes évek óta a magyarság nemzeti összetartozása kinyilvánításának a szerepét is fölvette. Egy ilyen helyzetben az egyházvezetésre hárul a feladat, hogy e világias látásmódot is magában foglaló tartalmat – a katolikus egyház egyetemes gondolkodásának a csatornáján át – vallási mederbe terelje. Ebben semmi kirívó sincs, az egyház már kétezer éve példa nélküli sikerességgel végzi a világias tartalmak megszentelésének, de úgy is mondhatnánk, hogy „megkeresztelésének” a küldetését. A katolikus magyarság évezredes múltra visszatekintő Mária-tisztelete világosan kijelöli azt az útvonalat, amelyen haladva ez véghezvihető.
Idén a Csíksomlyói Kegyhely és Kolostor honlapján a pünkösdi búcsú után felrakott köszönetnyilvánítás a következő szavakkal kezdődött: „Istennek és a Szűzanyának hála, idén is rendben, gördülékenyen zajlott le a több százezer embert megmozgató csíksomlyói pünkösdi búcsú. Mindez a zarándok testvérek fegyelmezettségét dicséri, azt mutatja, hogy nem tévesztették szem elől a búcsú eredeti, vallásos célját és értelmét: a Szűzanya-tiszteletet, a lelki megújulás szándékát.”
E néhány sorból egyértelműen kiviláglik, hogy a kegyhely gondnokai, a Kisebb Testvérek Rendjének tagjai tisztában vannak a fontossági sorrenddel. A csíksomlyói pünkösdi búcsúra – addig, amíg a kegyhelyet a világias gondolkodás meg nem szentségteleníti – még a legfőbb magyar közjogi méltóság, a köztársasági elnök is csak közönséges zarándokként teheti be a lábát.
