A rossz példa ragadós, mondják a bölcsek. Ezen megállapításhoz nyilvánvalóan nem kell túlzottan nagy bölcsesség, hiszen valamennyien számtalan olyan példát tudnánk felsorakoztatni, amelyek arra hivatottak, hogy alátámasszák ezt az állítást. Olykor azonban nemcsak a rossz, hanem a jó példák is lehetnek ragadósak. Jóval ritkábban ugyan, mint a rosszak esetében, de megesik, hogy egy-egy pozitív példa is képes olyan erős hatást gyakorolni az emberre, hogy cselekvésre ösztönözze.
Így történt ez velem is, amikor a minap az egyik zentai óvodában jártam, ahol az egészséges életmódra való nevelésre vonatkozó program keretében a gyermekek éppen saját kezűleg készítették el a télire való savanyúságot. Mindezt játékos formában, kiváló hangulatban tették, miközben közelebbről is megismerkedtek a zöldségekkel, fejlesztették kombinatív készségüket, kézügyességüket és sok egyéb dolgot is. Hihetetlenül jó volt látni azt a felszabadultságot, amely a munka során jellemezte őket, ugyanakkor legalább annyira jó volt látni és hallani azt is, milyen jól ismerik a zöldségeket, mennyire tisztában vannak a táplálkozásban betöltött szerepükkel.
Az óvónők boldogan mesélték, gyakran hallják a szülőktől, hogy a gyermekek otthon korábban nem voltak hajlandóak elfogyasztani a zöldségféléket, sem nyersen, sem savanyúság formájában, ám miután az óvodában közösen készítették el a télire való savanyúságot, a játékos munka során olyannyira megkedvelték a zöldségeket, hogy azután otthon is sokkal szívesebben fogyasztották azokat.
Be kell vallanom, az óvodában látottak olyannyira magukkal ragadtak, hogy másnap magam is úgy döntöttem, összeszedem a kertben és a kamrában található zöldségeket, és elkészítem életem első saját kezűleg eltett savanyúságát. A friss zöldségekkel teli befőttes üvegek azóta már ott díszelegnek a kamra stelázsijának roskadozó polcain. A lelkes óvodásoknak és az elhivatott óvónőknek pedig ezúton is köszönöm azt a pozitív példát, amely esetemben bizony igencsak ragadósnak bizonyult.
