Én mindig mondtam, hogy tisztességes munkából megélni ebben az országban nem lehet – hangoztatta többször egy régi kedves barátom, amikor kissé illumináltan, az előttünk álló időszakról beszélgettünk. A szóban forgó életfejezet tulajdonképpen az a bizonyos szakasz, amikor elkezdjük építeni a karrierünket. A társaságban akkor még legtöbben egyetemisták, illetve bérmunkások voltunk, rosszabbnál rosszabb albérletekben, kollégiumokban laktunk, míg azok, akik a társaságban már dolgoztak, korán keltek, hogy gyakorlatilag a semmiért robotoljanak. Most, hogy még mindig a karrierépítés fázisában vagyunk – de már azért eléggé a sűrűjében – kezdenek kirajzolódni a dolgok. De igaza volt a barátomnak, megélni továbbra sem lehet. Valahonnan mindenki megpróbál egy kis pluszpénzt kifacsarni. Ki a tanulás mellett dolgozik, hivatásosan sportol a munka mellett, különórákat tart, külföldön melózik. Mára már oda jutottunk, hogy a fekete biznisztől sem riadunk vissza. Ezt több-kevesebb sikerrel csináljuk. Sajnos, legtöbben annyira vagyunk csak tökösek, hogy az összes „fekete pénz” ami a zsebünkbe vándorol, általában csak elszámolt visszajáró, amit a boltokban kapunk.
