Minek állítanám az ellenkezőjét, amikor nyilvánvaló, hogy a feleségemnek igaza van. Bevallom, hogy én lusta vagyok, és felfelé kerekítem a számokat, ő viszont mindig parára ugyanúgy írja rá a befizetőlapra az összeget, ahogyan azt a villanygazdaság a számlán kiküldte. Megkérdeztem tőle, hogy nem lenne-e egyszerűbb, ha ő is kerekítene.
– Nem. Ha ők így küldik, egy parával sem kapnak többet!
Ezzel nem lehet vitatkozni, az egyedüli gond, hogy a tolóablakhoz én állok oda, s rendszeresen megkérdezik, hogy miért írom a parákat, ha olyan nincs is. Mivel tudom, hogy ez a számítógépük műve, és nem kérdezem, hogy akkor miért nem írják át a programot, miért jönnek a saját miértjükkel? Talán azért, mert a számítógépbe nem lehet belekötni, belém meg lehet. Eszük ágában sem lenne szépen megkérni, hogy máskor ne így hozzam, csak kérdik, hogy miért.
A napokban is pontosan így történt.
– Írja, mondtam, 063…
– Várjon! Ez meg mi?
– A feleségem telefonszáma. Legyen szíves, ha valóban érdekli, őt kérdezze. Jó?
