Mámorító a magyar futball válogatott teljesítménye. Az, hogy az anyaországban meg azon kívül is, a magyarok örülnek, szurkolnak, az természetes, és lehetünk elfogultak is, hiszen ki vagyunk éhezve a sikerre. Ám ezt a teljesítményt a szakma és a világsajtó is elismerte. „Tizenötmilliónyian voltunk a pályán, így bárki nehezen nyerhet ellenünk”, mondta Dzsuzsák Balázs, s ebben mi is benne vagyunk. S a magyarkanizsai szurkolók éppen olyan jól helyt álltak, mint a pályán játszó 11.
Az öröm, a boldogság nem mérhető, mégis a feszültség a szurkoláson kitapintható. Az indulatok időnként az érzelmi határok legtetejét súrolták. Csodálatos volt a magyarkanizsai szurkolók között lenni. Önfeledt szurkolás, elemi erővel feltörő harag, mindent végigjárt a majd százfős szurkolótábor.
A Pannon Televízió egy olyan összefoglalót készített erről a fergeteges szurkolásról, amely hűen visszaadta azt a hangulatot, ami ott volt. A közösségi oldalon 21 ezren nézték ezt meg. Nem tudom volt-e ennél népszerűbb televíziós jelentés a közelmúltban. Ha volt, annak is biztosan megvan az oka. A mostani hátterében szerintem egyfelől a magyar válogatott áhított sikere, másfelől a magyarkanizsaiak erőteljes üzenete állhat. S akik kattintottak, akár napokkal később is, velük szurkoltak. Virtuálisan tehát, nem százan voltak a Taverna kávézóban, hanem több mint kétszer annyian, mint Magyarkanizsa teljes lakossága.
