Ha új bevásárlóközpont nyílt Szabadkán, eddig mindig csak legyintettem, biztosan tönkre fog menni, mint ahogy erre az elmúlt években már volt példa. Most nemrégiben is fejvesztve megnyílt egy bevásárlócentrum, ahol neves cégek kínálják a ruházatot meg a lábbelit. A környéken még földkupacok, se eltakarítva, se parkosítva, de sebaj, az üzletek üzemelnek. Több mint egy hónap után én is elmentem, gondoltam, kong az ürességtől.
A napokban olvasom, hogy a 90 vizsgált ország közül a szegénységi mutatókat tekintve Szerbia a 3. legszegényebb ország. Venezuela meg Irán előz meg bennünket. Az egyik legfontosabb adat a munkanélküliség aránya, ami a besorolást befolyásolta. Mert ugye, ha sok a munkanélküli, akkor az emberek szegények, hiszen nincs bevételük. Azt is nemrégiben olvastam, hogy egy négytagú családnak havi 2000 euróra van szüksége, hogy kényelmesen megéljen. Hát, gondolom, ilyen család is kevés van.
Emiatt feltételeztem, hogy a márkás boltokban majd nem találok senkit.
Hát, nem így történt.
Pedig itt tényleg nem bagóért adják a holmit. Voltak vásárlók, egy ilyen kis városban, mint Szabadka, elég sokan, és nemcsak bámészkodtak, hanem költöttek is.
Hogy miből?
A ’90-es évektől errefelé erre keresik nagyon sokan a választ.
