Másfél méternyi hosszú, vékony sípra emlékeztet. Sárgászöld színű, karcsú teste hajlékony, kivéve a teljes hossza harmadát kitevő csőrszerű fejrészt, amely csücsörítő ajakban végződik. Eme bizarr lény, azaz trombitahal lett közelmúltbéli búvárkodásaim egyik váratlan sztárja.
Váratlan azért, mert hajlamos voltam azt hinni, korábbi hasonló „bámészkodásaim” során a Vörös-tenger korallzátonyai körül sürgölődő halak szinte mindegyikével találkoztam már. Többszörösen tévedtem.
Másnap egy sötétlila alapszínű gömbhalra (puffer) lettem figyelmes, nem is sejtve, hogy ilyen színvariánsa is létezik. A legmeghökkentőbb azonban egy fűrészfogú sügér és egy muréna céltudatos viselkedése volt. A sügér ugyanis szakasztottan úgy tett, mintha a muréna testőre lenne. Amikor az előkígyózott az egyik sziklalyukból és a szomszédos zátony felé irányult, a sügér szinte hozzásimulva, szorosan mellette úszva védte testével... a tekintetemtől is. Aztán, amikor a muréna beúszott egy odúba, türelmesen várta.
A sügérek és murénák együttműködését szakemberek is megfigyelték – olvastam később. A sügér kommunikatív gesztusokat, egyebek mellett fejrázásokat alkalmaz, hogy partnereként megszerezze a murénákat. Csak az együttműködésre alkalmas, ügyes vadászokat választják. Aztán együtt portyáznak. Míg a sügér nyílt terepen sikeresebb a zsákmány üldözésében, a muréna a korallhasadékokba menekülő préda után eredhet, és kiugraszthatja azt, „tálcán felszolgálva” partnerének. Bármilyen is a szereposztás és a taktika, végül mindketten jóllaknak.
Kutatók azt is megfigyelték, hogy a fűrészes sügér ugyanolyan jól teljesített, mint a csimpánzok, a közös táplálékszerzés során.
Méghogy a halak buták!
