Jó reggelt

Pár évvel ezelőtt az egyik szomszédos faluban nagy szülői fölháborodást váltott ki, amikor az egyik, a központitól úgy egy kilométernyire lévő óvodaépületet be akarták zárni. Az apukák, anyukák úgy vélték, nincs az rendjén, hogy csemetéiket pár utcányival tovább kelljen vinniük, kísérniük oviba.

Fél évszázada, hogy a ruszkik a KGST haderejétől támogatva augusztusban bevonultak Csehszlovákiába. A prágai tavaszra, az „emberarcú szocializmusra” nem volt vevő a nagy (szovjet) testvér.

Nagyon furcsállották a minap a járművezetők a szlovákiai Trencsén közelében, hogy a forgalommal szembe poroszkál valaki az autópályán. A nyugtalanabbjai fényjelzéssel vagy dudával próbálták értésre adni a különcnek, hogy rosszul választotta meg az irányt, s ebből még tragédia is lehet.

Úgy emlékszem, iskoláskoromban minden évben jártunk osztálykirándulásokra. A kornak megfelelően a nagy népfelszabadító háború emlékhelyeit látogattuk meg, s még a tarai kirándulás fényfontja sem a térség természeti szépsége volt, hanem az, hogy Titónak milyen villát rittyentettek oda.

Sárból építették az autóutat, nyilatkozta a miniszter asszony a napokban. Az 11-es közlekedési folyosón négy évvel ezelőtt már megépült az Ub és Lajkovac közötti autópálya-szakasz, de azt soha sem adták át a forgalomnak.

Azt hiszem, mindenkivel előfordult már – csak nem merte bevallani talán még önmagának sem –, hogy bizonyos idő elteltével megunta a nála vendégeskedő rokonát, barátját. Hiába készült, várta, hogy megérkezzen, örült neki, három nap múlva elege lett belőle, és alig várta, hogy becsukja maga mögött az ajtót.