A mezőgazdasági idénymunkák, az őszi terménybetakarítás idején nagy szükség volt a kézi munkaerőre, nem volt minden gépesítve, mint manapság. A múlt század hatvanas és hetvenes éveiben sorra épültek a cukorgyárak Vajdaságban. A verbászi gyár is beindult, a feldolgozó kampány idejére Bánátból, Csóka környékéről is érkeztek munkások meg fuvarosok is. A hódegyházi Pali bácsi még jól bírta magát, jó lovai voltak, hát vállalt fuvarozást. Egészen a messzi Verbászig baktatott a fogatával és szállította a répát a gyárba.
A kampány idején a fuvarosok meg a vidéki idénymunkások a gyári munkásszálláson laktak. A lovaknak is megvolt a saját helyük az istállóban. Esténként, mielőtt nyugovóra tértek volna, hogy elüssék az időt, kártyáztak. Persze nemcsak úgy puszta szórakozásból, hanem pénzre ment a játék. Pali bácsi az ördög bibliáját nem a legügyesebben forgatta, és a lapjárás sem kedvezett, vagy voltak nála rafináltabb kártyások, nem tudni pontosan, de a lényeg az, hogy a Pali bátyánk egyre-másra veszítette el a partikat és vele együtt a keresetét is.
Voltak, akik korábban hazatértek a több hónapos vendégmunkás életből, és vitték a „jó hírt” a Pali bácsi feleségének, hogy készítse a helyet, mert az ura úgy megszedte magát Verbászon, hogy négy disznóval és 28 malaccal fog hazatérni. Az asszony gondban volt, hogy hová is fogják tenni a sok jószágot. Mikor végre Pali bácsi is hazabaktatott a fogatával, a kocsiderékban csak egy üres tarisznya árválkodott benne a pakli magyar kártyával.
